Kedves (?) kártevők

A talajfelszín alatt és a felszínen aknamunkát végző hívatlan vendégekkel háborúban állunk. Talajlakó kisemlősök, kukacok, férgek sokasága komoly kárt okoz a zöldség, gyümölcs és dísznövény termesztőknek. Lehetséges, hogy méreg anyagok alkalmazása nélkül is ingerküszöb alá lehet szorítani a talajlakó dúró-fúró, aknamunkát végző rovarok kártételét? Megúszhatjuk ’talajfertőtlenítés’ = mérgezés nélkül?

Istállótrágyához hozzáférni manapság művészet. A trágyát komposztálatlanul, többszöri átforgatás nélkül talajba keverni komoly növény egészségügyi kockázat, mert a trágyával együtt a lótetűt és más károsítókat is beviszünk az ültetvénybe.

Hol a megoldás?

Füstölő? Ultrahangos fütyülők, csali anyagok? Még a legdurvább talajfertőtlenítő méreganyagokkal is legfeljebb néhány hétre sikerül távol tartani a társbérlőket.

Húsz éves küzdelem után e sorok írója és a kis vakond egy időre békét kötöttünk: tudomásul kellett venni, hogy az eddig intenzíven alkalmazott mérgezés, füstölés, csali, riasztó anyagok és talajfertőtlenítés hosszú távon nemhogy eredménytelen, de döbbenetesen nagy kárt okoz: megbontjuk a talajélet egyensúlyát, aminek rendbetétele, visszaállítása hosszú éveket igényel.

A védekezési stratégia új alapja lehet a talajbiológiai egyensúly helyreállítása.

A hívatlan kerti vendégeket (vakond, hörcsög, lótetű, csiga, stb) kitűnő hatékonysággal távol tarthatjuk, ha szerves növényi tápanyagot, trágyapelletet dolgozunk a talajba.

A leggyakoribb kártevők, melyeket szeretünk ugyan, de leginkább az ültetvényen kívül szeretnénk találkozni velük: hangya, lótetű, vagy lótücsök, cserebogár pajor, vakond, mezei egér, cickány, hörcsög és a csiga.

Hangyák: szorgalmas népség

Tevékenységük, kártételük növényvédelmi körökben szakmai vita tárgya.

Sokan hangoztatják, hogy a hangya nem kártevő, csak a levéltetvekkel együtt élő, azokat mézharmatukért dédelgető lény, s eltakarító szerepük miatt barátaink: a természetes táplálékláncban romeltakarító szerepet töltenek be.

Elfogadhatjuk azt az általános elvet is, hogy a hangyák zöme erdőben, legelőn, de még a szántóföldön is alapvetően hasznos lény az életközösségben.

Saját megfigyeléseim egyértelműen bizonyítják, hogy a hangyák megjelenése közvetett módon befolyásolja kertünk állapotát. Bár nem feltétlenül táplálkoznak kerti növényekkel, kártételük hangyaboly formájában mégis jelentős lehet, főleg palántanevelésben és hajtatott zöldségfélékben.

A hangyabolyok kialakulását elősegíti, és igen gyors fejlődést tesz lehetővé, ha hosszú ideig folyamatosan meleg van, és a talaj felső 20-30 centiméteres rétege hosszabb időre kiszárad.

Lótetű vagy lótücsök

Mindkét megnevezés ugyanazt az élőlényt takarja fejlődésének különböző fázisában.

Leggyakoribb előfordulási helye a komposztálatlan trágyakazal.

Lótetű szabad szemmel nehezen észrevehető mérete és gyors mélyre ásása miatt, azonban táplálkozásának eredményeképpen rendkívüli pusztítás figyelhető meg.

Növények gyökereivel táplálkozik, különösen a hajtatott és szabadföldi kertészeti növények kiültetését követően okoz jelentős rágáskárt, a növények sárgulása, rothadással és teljes gyökértelensége jelzi jelenlétét.

A lótücsök kifejlett példánya nem változtat étkezési szokásain, így élete teljes szakaszában gyökerekkel táplálkozik. Mindemellett széles kiterjedésű járat rendszereket ás a föld alá, melynek üregeibe helyezi el a következő generáció petéit, akár 500 darabot is, minden párosodás alkalmával.

Cserebogár pajor

Cserebogarak lárváját pajornak, van ahol csimasznak nevezik.

Az időjárásnak megfelelően változtatja helyét a talajfelszín alatt: sekélyebben vagy mélyebben tartózkodik.

A cserebogarak igen jelentős kertészeti és mezőgazdasági kártevők.

Különösen laza, homokos talajokon okoznak súlyos károkat.

Mind a kifejlett imágó, mind a talajban élő lárva, a pajor, kemény ellenfél.

Az imágók tar rágásánál is jelentősebb a pajorok folyamatos gyökérfogyasztása, akár idősebb növényeket, fákat is elpusztíthat.

Vakond: a mezőn szeretjük

A vakond apró rovarokkal táplálkozó emlős, tulajdonképpen szeretjük, de sokkal jobban szeretnénk, ha a kerten kívül költözne, és nem túrná ki a csepegtető rendszerrel ültetett haszonnövényeket.

A vakond fő tápláléka talajlakó rovarokból áll, szívesen fogyasztja a gilisztákat, lepkék lárváit, pajort, férgeket, ganajtúró bogarat, lótetűt, és minden más rovart, illetve ezek lárváit.

A csigák is nagyon ínyére valók. Problémát csupán főleg az öntözött gyepterületen okoz és kifejezetten nagy kárt okoz a csepegtető rendszer alatt a növény gyökerének kitúrásával.

Ha a járatában a kiásott föld fölhalmozódik, a vakond a földfelszín irányában kezd ásni, s ezen a kürtőn át túrja a felszínre a földet. Ez a vakondtúrás keletkezésének oka és módja.