Kettős termesztéssel a talaj védelmében

A vetésforgó az egyik legrégebb óta ismert és sikerrel alkalmazott agrotechnológiai eljárás. A különböző növénycsoportok saját igényük szerint, egymástól eltérően használják fel a talajban lévő tápanyagokat, ezért a talaj és a terület adottságaival összhangban megtervezett, jól alkalmazott vetésváltás jelentősen javíthatja a talaj termőképességének kialakulását, fenntartását. A megfelelő sorrendben ültetett növények hatással bírnak továbbá a talajok szerkezetére, a tápanyag-gazdálkodásra, valamint a kórokozók és kártevők elleni védekezésre is.

Termesztésmódok

Ha egy vegetációs időben egy szakaszon csupán egyetlen növényfajt termesztenek és takarítanak be, azt ún. egyszerű vagy egyszeri termesztésnek hívják. A termesztett kultúrákban azonban a növények nem feltétlenül csak időben elválasztva, szigorúan egymást követve kerülhetnek elvetésre a területen. Egy éven belül adott területre többféle növény elvetésével növelhető a területhasználat hatékonysága, és a produktív időszak hossza is megnyújtható. Ilyen módszerek a kettős termesztés és a köztes termesztés, melyek hasonló fogalmak, azonban eltérő technológiákat írnak le.

Kettős termesztésről vagy más néven másodnövény-termesztésről beszélünk, ha egy vegetációs szezon alatt (egy naptári éven belül) egy tábláról két különböző növényfajta kerül elvetésre és betakarításra. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az adott területen évenként termesztett főnövények közé egy harmadik növényt vagy növénykeveréket illesztünk. Köztes termesztésnek azt a technológiát hívjuk, amikor egy területen belül két, vagy akár több eltérő növényfaj egy időben, vagy legalábbis nagyon rövid időn belül kerül betakarításra.

A kettős termesztés technológiája és előnyei

A kettős termesztés technológiája két csoportra osztható, attól függően, mikor kerül a másodnövény elvetésre.

1. A fő termést adó szántóföldi növény fejlődése részben egybeesik a második növény fejlődési idejével. Ebben az esetben három különböző módszer ismert.

a) Rávetés. A fő termést adó növény fejlődésének valamelyik szakaszában vetik el a második termést adó növényt. Ilyen eljárás, ha az őszi búzára vagy rozsra tavasszal vetnek vörösherét, majd a búzát vagy a rozst betakarítják, a vöröshere a területen marad, és termést ad abban a vegetációs évben.

b) Alávetés. A második termést adó növényt a fő termést adó növénnyel egy időben kerül elvetésre. A tavaszi árpát a vörösherével egy időben vetik el, majd az árpa betakarítása után a vöröshere a területen marad.

c) Keverékvetés. Két vagy több növény együttes termesztése során alkalmazott vetési módszer, több faj vagy fajta vetése történik meg egy menetben, a magok össze vannak keverve. Példa rá a rozs és a szöszös bükköny egyidejű elvetése és betakarítása. 2. A fő termést adó szántóföldi növény betakarítása után kerül elvetésre a második növény, de az is kifejlődik, és termést hoz a vegetációs időszak végéig. Amennyiben ez július 10-ig megtörténik, másodvetésről beszélünk. Kiemelt szerepet kapnak ezen belül a májusi másodvetések, mivel ezek kiemelkedő hozamot, termésnagyságot ígérnek a később elvetett másodlagos növényekhez képest. Július 10. után egyezményesen tarlóvetésnek hívjuk az eljárást. Másodvetésű növények vetésével az adott földterület hasznosul a fővetésű növények tenyészidőszakai közt is. A szántóföld védelmében kifejezetten előnyös ezeknek a növénynek a talajtakaró hatása, hiszen a másodvetés általában pont a legmelegebb nyári hónapokban kerül abba a fenológiai stádiumba, hogy levélzetével védje a talajt a kiszáradástól, eróziótól, deflációtól. Emellett ezek a növények csökkentik a talaj kimosódását a nagy nyári esőzések során, és megvédenek az elgyomosodástól. Néhány fajnak kifejezett talajfertőtlenítő hatása van, például a facélia, olajretek és a fehér mustár bizonyítottan hatásos a fonálférgekkel szemben. A növények intenzív gyökérnövekedése megakadályozza a talaj összetömörödését.

A másodvetésű növények leggyakrabban zöldtrágyaként kerülnek felhasználásra a talajba forgatva vagy sekélyen belekeverve. Kifejezetten alkalmassá teszi őket az ilyen célú felhasználásra gyors fejlődésük és nagy zöldtömegük. Termesztésüket követően, a talajba kerülve annak nem csak fizikai, de biológiai állapotát is javítják: annak ellenére, hogy a terület egy vegetációs időszakban két kultúrát nevel ki, a talaj tápanyagtartalma végső soron növekszik. Abban az esetben azonban, ha a másodvetés nem zöldtrágyaként, hanem abraktakarmánynak vagy árutermelési céllal kerül elvetésre, betakarítása után mindenképp gondoskodni kell a terület megfelelő tápanyagpótlásáról.

Mit, hol, miért?

Másodvetésre leginkább a rövid tenyészidejű, a csapadékra kevésbé érzékeny növények alkalmasak. Kettős termesztésre elsősorban az ország csapadékosabb, nyugati és északi részei alkalmasak, ahol az évi átlag csapadék eléri a 600 mm-t. Fontos az egyenletes csapadékeloszlás is, az ideális, ha május és augusztus között legalább 300 mm-nyi csapadék lehullik, a korai fagyok pedig jelentősen megrövidítik a másodnövény tenyészidejét. Bár a rendszeres öntözés nagymértékben megnöveli a termelési költségeket, azonban a termesztés kockázata csökkenthető, így hazai viszonylatokban mindenképp érdemes megfontolni egy öntözőrendszer alkalmazását. Az augusztusban elvetett növények esetén már a jelentős hajnali harmatképződés is növeli a termesztés sikerességét.

Napraforgó mező, forrás:http://www.agro.uk.com

A tapasztalatok azt mutatják, hogy a másodvetésű növények rövid tenyészidejük miatt nem képesek az istállótrágyában található mikroelemeket kellőképpen hasznosítani, ezért a szerves műtrágya alkalmazása javallott. A P-t és a K-t már az elővetemény alá javasolt kihelyezni, a N-t pedig a másodnövény talaj-előkészítése során kell adagolni.

Másodvetésű szántóföldi növények vetési ideje és optimális előveteményei

Fehér mustár, forrás:http://www.brac.ac.uk

Bizonyos növények, élettani sajátságaik miatt kiváló előveteménynek vagy remek másodvetésnek bizonyulnak, amelyek számos egyéb szántóföldi növénnyel jól párosíthatóak. Ilyen például az őszi árpa: korai betakaríthatósága, kevés szármaradványa, viszonylag kicsi vízfogyasztása miatt a legtöbb növénynek kiváló előveteménye. Számos másodnövény termeszthető utána, például csemegekukorica, silókukorica, szudánifű, takarmányrepce, de kedvező feltételeket teremt a zöldtrágyanövények (olajretek, napraforgó, tavaszi repce, mustár, csillagfürt) vetésének is, kalászosokat azonban nem érdemes utána termeszteni.

A facélia méhlegelőnek is kitűnő, forrás:www.ucanr.edu

szudánifű, forrás:http://www.primag.hu

Kettős termesztés és zöldítés

A kettős termesztés kapcsán fontos kitérni a közös agrárpolitika (KAP) reform eredményeképpen 2015-től került bevezetésre zöldítés programra, illetve az ennek keretében adható agrártámogatásokra. A zöldítési támogatás igénybevételéhez a jogszabály (1307/2013/EU rendelet) három gyakorlatot ír elő, melyeket teljesíteni kell, köztük a növénytermesztés diverzifikálását is. A 10 ha fölötti szántóterületen gazdálkodóknak adott évben legalább két különböző növénykultúrát kell termeszteniük, míg a 30 ha feletti szántóterülettel rendelkezőknek legalább háromféle növénykultúrát. A legnagyobb területen termesztett növénykultúra a szántóterület legfeljebb 75%-át foglalhatja el, három növény esetén pedig a két legnagyobb területen termesztett növénykultúra együttesen nem teheti ki a szántóterület több mint 95%-át.

A köztes termesztés

Terménydiverzifikációnak számít, ha a főnövény sorai közé más növénykultúrát is vetünk, és a kettő együtt hoz termést, ha a növénykultúrák külön-külön a terület legalább 25%-át elfoglalják. Másodvetés, illetve ökológiai jelentőségű másodvetés is elszámolható diverzifikációként, amennyiben ez a kultúra van jelen leghosszabb ideig az említett időszakon belül az adott területen. Ezzel szemben a közé- vagy alávetés, amikor ugyanarról a területről egy tenyészidő alatt több növényfajt takarítunk be eltérő időben úgy, hogy a főnövény közé más növényfajt is vetünk, nem számít terménydiverzifikációnak.

A jogszabály által előírt gyakorlatok közé tartozik az ökológiai jelentőségű területek kijelölése is, a Magyarországon elfogadott célterületek közé tartozik az ökológiai jelentőségű másodvetés. Az ilyen területeken a főnövény betakarítása utáni és a következő főnövény elvetése előtt kerüljön elvetésre a legalább két fajból vetett növényállomány, mely zöldtrágyának vagy téli takarónövénynek használható. A másodvetést a következő főnövény vetése előtt talajba kell forgatni, vetési időszaka július 1-től október 1-ig tart. Az ökológiai célterületként elszámolható másodvetés minimális területe 0,25 ha és 0,3-mal súlyozandó.

Bokán Katalin