fbpx

Kihasználva a terméspotenciált és persze a gépet is

Írta: - 2018 március 29.

100 évvel ezelőtt vásárolta meg John Deere a Waterloo Gasoline Engine Company-t, és így a Waterloo Boy volt az első traktor, ami elindította talán a világ legnagyobb sikertörténetét, természetesen Amerikában. John Deere és a nevét viselő gépgyártás addigra sikeres volt a tengerentúlon, hisz az első lóvontatású ekék, vetőgépek, fogas boronák vagy épp lógereblyék mind-mind a Deere-család nevéhez fűződtek. Az első traktorra mégis közel 80 évet kellett várnia az akkori nagyközönségnek. Az események viszont olyannyira felgyorsultak, hogy azóta már 596 modellt terveztek és forgalmaztak, a jól ismert márka ma már 160 országban van jelen, 10 országban saját gyárral, jelenleg is a világ vezető mezőgépgyártó nagyhatalma, a teljes mezőgépipari termelésnek több mint 30%-át ő adja.

Egy másik születésnap és a közös pont

45 évvel ezelőtt, 1973. január 1-jén kilenc nádudvari és környékbeli termelőszövetkezet vezetője foglalt helyet egy ünnepi asztalnál, hogy megfogalmazza azokat az elveket, melyek mentén megalakult a Kukorica és Iparinövény Termesztési Együttműködés. Tehát 45 éves a KITE, de célja a kezdetek óta ugyanaz: a világon fellelhető legmodernebb technológia adaptálása a magyar mezőgazdasági viszonyaihoz, beleértve a korszerű gépsorokat, vetőmagot, műtrágyát és növényvédő szereket. Az ötlet minden bizonnyal jó volt, amit az is igazol, hogy alig 5 év eltelte után taggazdaságainak száma már 400 fölé emelkedett, szántóterülete pedig megközelítette az 1,4 millió hektárt, ami nem mellesleg a szántóterületek 30%-át jelentette. Akkoriban 16 db John Deere traktorral indult a vállalkozás, de két év elteltével már 500 fölött voltak a zöld óriások.

Változó körülmények között változó szabályozás

Magas szintű precíziós gazdálkodási eszközrendszerrel és szakmai szemlélettel állt a gazdálkodók rendelkezésére a KITE Zrt. a kiállításon, ahol a kukorica-termesztéstechnológián keresztül élő növényekkel mutatta be a precíziós technológiában rejlő lehetőségeket. A helyspecifikus, táblafolt-szinten kijuttatott tápanyag, vetőmag, növényvédő szer, sőt, öntözővíz hatékonyabb növénytermesztési tevékenységet biztosít. A folyamatosan mért és gyűjtött adatok alapján a táblán belül ki lehet mutatni a veszteséges zónákat, és javaslatot tenni arra, hogyan lehet az adott területen elérni azt, hogy növekedjen a rajta megtermelt jövedelem. Két út létezik ennek elérésére: vagy a költségek ésszerű csökkentése, vagy pedig a lehetséges hozamnövekedés elérésének biztosítása. Ez utóbbit a kukorica öt különböző termeléstechnológiai állapotában nézhettük végig Sojnóczki István felvezetésével, az élő kukoricaparcellán prezentálva.

Már az alapművelés esetében is három különböző művelési rendszer közül választhat a termelő, hisz a legelterjedtebb szántással szemben a lazításos vagy a sávos művelés technológiája is adott, sőt, ez utóbbinál a gyökérzónába pozícionált tápanyaggal már valóban közelíthetünk a terméspotenciál kihasználásához.

A vetéstechnológiában már eleve három féle vetőkocsi közül választhatunk, de a hatékonyságunkat, azaz a homogén állományt pontosan a komplex vetéstechnológia fogja biztosítani. Így pl. az egymenetben készülő magágy, a pontos tőszámért és tőtávért felelős rendszer, az automatikus vetésmélység kontroll, a talajfertőtlenítő kijuttatása vagy épp a sorpermetező egység választása fogja garantálni az állományunk homogenitását. A 16 km/h sebességről még nem is beszéltünk, pedig a napi 10 hektár/vetőkocsi teljesítmény már meg sem kérdőjelezheti a hatékonyságot.

A sokat emlegetett homogén növényállományt azonban meg is kell tartani, amihez a növényápolás elengedhetetlen. Ez történhet persze hagyományos kultivátor-kapatestekkel, de akár olyan (Orthman) kapákkal is, ahol fejtrágyaként folyékony nitrogén kijuttatására is lehetőség van. A precíziós gazdálkodás említésekor ritkábban jut eszünkbe az öntözés, pedig a Valmont berendezésekkel már az öntözés is pozícionálható. (A kiállítási parcellák „precíziója” elég sajátságos volt, hiszen a novemberben vetett kukoricának, optimalizált hullámhosszú mesterséges fénnyel, a kiállításon pl. éjszakai világítással biztosították a fotoszintézishez szükséges fényt, és persze az öntözést is.) A már 1 méternél magasabb kultúra ápolása egyedi gépparkot igényel, így a tápanyag-kijuttatás a növényi sorok közé belógatott csövezéssel vagy injektortárcsákkal történhet, a növényvédelmet pedig nagy hasmagasságú önjáró permetezők (Hagie) tudják biztosítani. Egy meteorológiai állomással mindezen műveletek időzítésével is biztosra mehetünk, a monitorozással már adatok és nem vélt tapasztalatok alapján döntünk.

Ha már a teljes termelési ciklusban igyekeztünk a legjobb feltételeket biztosítani növényünknek, akkor tartozunk magunknak és a pénztárcánknak is azzal, hogy a betakarítást is lehető legkisebb veszteséggel végezzük. Ennek pedig legegyszerűbb módja, ha az emberi tényezőt minél inkább kivonjuk a technológiából, így az S700-as sorozatú kombájnunk összegzi a rendelkezésére álló adatokat, és az alapján választja meg nemcsak a haladási sebességet, de az összes aratási paramétert. Tehát a „gép átveszi az irányítást…”

Sándor Ildikó

 

Kiút a konvencionális termesztésből


A precíziós gazdálkodás „szélárnyékában”, a kisebb – ezúttal 50-200 hektáron gazdálkodó – termelők lehetőségeiről kérdeztem Szabó Leventét, a KITE Zrt. vezérigazgatóját.

Mivel lehetne elmozdítani a konvencionális növénytermesztésről a gazdálkodókat? Egyáltalán el kell-e mozdítani őket?
– A költséghatékonyság okán ők maguktól is keresik a kiugrási pontokat, hisz egyértelműen látható a csökkenő haszonkulcs, legalábbis az alacsony hozzáadott értékű, vagy kizárólag a konvencionális növényekre támaszkodó gazdaságokban. Az intenzifikáció viszont már rövid távon is megoldást adhat erre a problémára, azaz olyan kultúrát, illetve termesztéstechnológiát lenne célszerű behelyezni a vetésszerkezetbe, ami sokkal nagyobb termelési értéket produkál. (Ilyen pl. a zárt termőberendezés alatti kultúra, legyen az üvegház vagy fólia alatti kertészet), ami hektáronként akár 15-20-szoros termelési értéket biztosít, mint ugyanakkora területen a szántóföldi kultúra.

A kertészetnek különösen ez a formája azért forrásigényes, jelentős beruházással járna az „átállás” a szántóföldi növénytermesztők részéről, és akkor még a speciális szaktudás hiányáról nem is beszéltünk. Valami más kiút esetleg?
– Elmehetünk az öntözés fejlesztésének irányába is, különösen, ha azt megháláló növényeket választunk, amilyen például a zöldborsó vagy a csemegekukorica. Ezek termesztése nem igényel speciális kertészeti szaktudást, a felvásárló-kapacitás viszont, amellett, hogy szigorúan szabályozza a termelést, generálja is azt. Ez abszolút járható út.

Közelítsünk a sokat emlegetett konvencionális növények (búza, kukorica, repce, napraforgó) felé! Ezen belül van valami réspiac?
– Igen, van, csak kell találnunk egy-egy jól irányzott céltermelést. Ha már napraforgót termelünk, mert ahhoz értünk, ahhoz van gépparkunk, akkor választhatjuk a magasolajsavas napraforgó termesztését. De ugyanez a recept a kalászosok területén, ahol még arra is specializálódhatunk, hogy a minőségre fókuszálva javító búzát termesztünk, vagy épp a mennyiséget szem előtt tartva egy-egy hibridbúzát vagy nagy termőképességű fajtát vállalunk be. De ugyanilyen kiugrási lehetőséget rejt a ciroktermesztés is, pláne gyengébb termőtalajokon. Kevesen tudják, hogy a cirok igenis keresett növény, termesztése még a kukoricánál is kevesebb odafigyelést igényel, kisebb költséggel jár, a takarmánykeverők, -gyártók pedig fehérjekiváltásra előszeretettel használják.