Kordéba fogott telivér

Adatok a tőszám- és tápanyag-differenciálás tervezéséhez, nemcsak „precízgazdáknak”

Az AgroFIELD Akadémiai előadásainak korábbi, írott megjelenésében részletesen vizsgáltuk a kukorica tőszámának a termés mennyiségére gyakorolt hatását. Élesen rávilágítottunk arra, hogy a digitalizáció – az agronómia nélkül – képtelen a valós haszon irányába terelni a precíziós gazdálkodást. A digitális környezet viharos fejlődése nem egyensúlyozhatja ki a szakmai alapok és adatok markáns megjelenésének a hiányát. Legfeljebb a tudatunkban képes felépíteni a valós szolgáltatás és/vagy haszon erős illúzióját, aminek legjellemzőbb tulajdonsága, hogy nem azonos a valósággal.

Püski helyszín

Nem tudjuk megragadni a nemesítési módszerek fejlődésében előálló tartalékokat, mert a gyors hibridrotáció miatt ezen genetikák terméspotenciál növekménye – a kellő hibridinformáció hiányában – homok módjára pereg ki az ujjaink között. Rámutattunk arra, hogy a kukorica genetikai hátterében a tőszám tekintetében (is) hatalmas változékonyság áll, ezért balgaság fajszinten kezelni ezt a tulajdonságot. Elengedhetetlen tehát a hibridek karakterizálása a tőszám tekintetében.

Mik határozzák meg a termőhelyi és évjáratbeli változatosságot?

A korábban bemutatott kísérletsorozat rámutat arra, hogy a hibridek között óriási különbség van a tőszámra adott termésválaszok tekintetében. A négy helyszín adatait elemezve az is kiviláglott, hogy különböző adottságú termőhelyeken (és/vagy évjáratokban) ezek a tulajdonságok – hibridenként eltérő mértékben – változhatnak is. A termőhelyi és/vagy évjáratbeli változatosságot is számos tulajdonság egymásra hatása határozhatja meg.

A kukorica szempontjából a legfontosabb, hogy a csapadék- és talajviszonyok harmóniába kerüljenek. Ha ez mondjuk – kedvezőtlen esetben – öntözéssel megvalósulhat, akkor helyezhetjük a hangsúlyt egyéb tényezőkre, például az inputokra és azok mennyiségére. A termőhely állapotának fontos faktora annak tápanyagszintje, azon belül is a nitrogénszolgáltató képesség. A kukoricahibridek nitrogénkarakterisztikája egy újabb komoly változó, amelyet az okos „okoskodáshoz” szintén meg kell határozni. A harmadik változó ebben a „polidimenziós térben” a termőzóna, azaz a talaj változékonysága (mozaikossága), amely minden megoldandó problémaszámot a maga sokszínűségével felszoroz és ezzel előállít egy olyan bonyolult feltételrendszert, melynek megoldása – mai tudás és technikai szinten – a „mission impossible” (a lehetetlen küldetés) kategóriájába kerül. Ennek a messze nem egyszerű helyzetnek megoldása nem lehet, és nem is lesz rövidtávú. Talán a közeli jövőben a szakma, a digitalizáció és a mesterséges intelligencia (MI) szoros egymásra találása hozhat majd eredményeket az okosfronton is, de most valami másra lenne szükség. Most kellene valami, ami hasznos megoldást hoz a termelésbe az okosnak mutatott „okoskodás” mellett, de inkább helyett.

Hogyan lehet alkalmazkodni a Kárpát-medence viszonyaihoz?

Erre az adna lehetőséget, ha megismernénk hibridjeinket, és meghatároznánk – legalább – tulajdonságkategóriáikat, ki tudnánk választani azokat az „okos hibrideket”, melyek képesek alkalmazkodni a Kárpát-medence nagyon hektikus időjárási és változatos talajtípusaihoz. Az okos hibrid az a megoldás, amely időt ad a tudománynak és a technikának, hogy egymásra találva harmóniába kerüljön. Akkor elérkezik majd a digitális jövő, de most nagyon kellene ez a segítség az analóg gazdálkodáshoz is, hogy a környezeti változékonysághoz való alkalmazkodást – a pillanatnyi emberi okoskodás helyett – az okos hibrid genetikailag elvégezze. Az okos hibrid legyen rugalmas, és ezáltal képes legyen alkalmazkodni térben és időben a pillanatnyi körülményekhez.

Kísérletsorozat a kukorica karakterisztikájára

2019-ben a Precíziós Műhely rovatindító cikke volt egy, az Egyesült Államokban, Iowa államban lefolytatott hároméves és háromhelyszínes Work Horse – Race Horse (WR-RH) kukorica karakterizációs kísérletsorozat ismertetése. A kutatás célja az volt, hogy mely hibridek képesek alacsony nitrogéndózisok és „alacsony” tőszámok mellett elfogadható, de biztonságos termesztésre. (Nagyon meglepő, hogy Iowában havi 100 mm csapadék mellett is foglalkoznak ezzel a kérdéssel, míg nálunk – a körülményeink ellenére – ez a tudományban légüres tér.) Ezt a hiányt valamelyest ellensúlyozandó mutatjuk most be az első hazai WH-RH kísérlet sorozat eredményeit.

A kísérletsorozat beállításának körülményei

2019-ben három helyszínen, három talajtípuson állítottuk be a kísérlet sorozatot. A nyár folyamán a humuszos homoktalajon útjára indított kísérletet a drótféreg-problémák és a csapadékhiány miatt elveszítettük, a másik két helyszín számos hasznos, most ismertetendő információt szolgáltatott. A kísérletekben a kezeléseket magába foglaló parcellákat a N-dózisok (azokon belül a tőszámok) szerint blokkosítottuk és azokba vetettük el a 20 hibridet. A három nitrogéndózisú blokkot (0–60–180) négyszer megismételtük a rendszerben, hogy statisztikailag is értékelhető kísérleti elrendezést nyerjünk. A területek (nitrogénkezeléseken túl) az üzemi kukorica kezeléseiben részesültek. A területet multispektrális kamerával, drón segítségével több hullámhossztartományban és időpontban felvételeztük. A tenyészidőszak végén a parcellákat parcellakombájnnal takarítottuk be, és parcellánként mértük, rögzítettük a szemtermést és a nedvességtartalmat. Az adatokat statisztikailag feldolgoztuk és értékeltük, mely segítségével a valódi kezeléshatásokat elválasztottuk a kísérlet hibáiból adódó bizonytalanságoktól. Az eredményeket grafikonon vizualizáltuk, értékeltük és csoportosítottuk a hibrideket tulajdonságaik szerint.

Eredmények – A tipikus hibridek karakterisztikája

A 1-6. grafikonokon ábrázoltuk a hibridek termőhelyenkénti, egyedi terméseredményeit a grafikonokon jelölt tőszám-intervallumokban. A 20 hibridnek – az ábrán látható tőszám mellett – adott átlagai mutatják, jelölik ki a grafikonterület négy kvadrátját, melyek közül a színezett jobb felső negyed mutatja a legértékesebb mezőt, melyben az ábrázolt mindkét tőszámtartomány átlagát meghaladó hibridek kerültek. A hibrideket számokkal azonosítottuk, és a legjobb (a mezőn belül is kiemelkedő) a kísérletben figyelemre méltó hibrideket piros színnel jelöltük.

Az 7-10. ábrákon a vonalak helyszínenként mutatják az adott hibrid különböző nitrogénszinteken mutatott tőszám-karakterisztikáját.

Terjedelmi okok miatt csak néhány jellemző hibrid karakterisztikáját tudjuk röviden megmutatni. Ezek a hibridek jól szemléltetik azokat a kategóriákat, melyek ismerete elengedhetetlenül fontos a vetőmagokban rejlő genetikai tartalékok legalább részleges kiaknázásához.

A mindkét helyszínen (mindkét termésszinten) és minden tőszámban jól vizsgáztak (kiemelkedően átlag felett teljesítettek) a 10-es, 14-es és 15-ös hibridek. A magasabb termésszint mellett nagyon jó eredményeket mutatott a 9-es hibrid, míg alacsonyabb termésszinten a gyengébb termőhelyen a 4-es hibrid előnyös tulajdonságai bontakoztak ki.

A 14-es hibrid szinte minden tőszám-kategóriában dobogós helyezést ért el. Terméseredményei kiemelkednek a kísérleti átlagból. További előnyös tulajdonsága rugalmassága és alkalmazkodóképessége, mely a legfeljebb közepes tőszámreakcióban és az alacsony nitrogénreakciójában nyilvánul meg. (A magasabb nitrogénreakciójú helyszínen is csak 60 kg/ha ai. szintig jelentkezett.) A kísérletsorozat szintén plusz variánsa a 15-ös hibrid. Kifejezetten gyenge tőszámreakciója és legfeljebb közepes nitrogénreakciója mellett kiemelkedően magas termésre képes hibrid. Magas terméssel hálálja meg a jó körülményeket. Igazi 60/60-as (60 e. tő/ 60 kg N) WH-hibrid arcát mutatta a kísérletekben. A 10-es hibrid minkét helyszínen csúcsterméssel mutatkozott be, mely gyenge tőszám- és közepes tápanyag-reakcióval párosult. Ígéretes WH-tulajdonságú hibridnek mutatkozik, mely 60/60 szituációban is képes lehet elérni a saját egyéni csúcsát vagy ahhoz közeli értéket nyújtani, mindezt amellett, hogy termései messze meghaladják a csoport átlagot.

A 9-es hibrid gyenge-közepes tőszámreakcióval és gyenge nitrogénreakcióval rendelkezik. Jó termőhelyen kifejezetten magas terméspotenciált mutat.

A 12-es hibrid egy legfeljebb átlagos termőképességű hibrid, mely kiváló tőszámreakciója mellé mérsékelt nitrogénreakció párosul. Az ábrán jól látható, hogy a gyengébb, de magasabb nitrogénreakciójú termőhelyen a kiváló tőszámreakciója csak a magas nitrogéndózisok mellett volt képes megmutatkozni.

A 11-es hibrid igényeiben egyértelműen RH (Race Horse) kategória tulajdonságait mutatja, hiszen kiváló nitrogén- és tőszámreakcióval rendelkezik, azonban jelentős inputigényét kiemelkedő terméssel nem képes meghálálni, termesztésének megnövekvő költségeit ellensúlyozni.

A 17-es hibrid szintén jelentős tőszám- és nitrogénreakcióval rendelkezik, a jobb termőhelyi körülményeket meghálálja, de ennek ellenére is termései csak a középmezőnyben helyezik el a hibridet. Magas igényei RH-jellegre utalnak, de sajnos termésszintjét illetően, a kísérletsorozatban nem volt képes ezt az arcát számunkra megmutatni.

Válasszunk hibridet a termésmaximumhoz!

A korábbi cikkekben és a bevezetőben is szó esett a meglehetősen hektikus Kárpát-medencei klímáról és annak további alakulásáról. Az elmúlt évek csapadékeloszlásai kedvezhettek volna a magas tőszámok alkalmazásának, de ezekben a jó kukoricás években sem jöttek minden esetben a nagy tőszámokra szignifikánsan magasabb termések az egyes alacsonyabb vagy átlagos tőszámokhoz képest. A cikk írásakor uralkodó időjárás az idei évre nézve pedig kifejezetten aggasztónak látszik. A magas tőszám- és magas nitrogénszint tartása egy aszályos évjáratban kifejezetten ront a terméskilátásokon, így a célokhoz képes meglehetősen kontraproduktív. Az adott növényre – jelen esetben a kukoricára – megjósolhatatlan, hogy milyen évjárat lesz, és milyen évjáratra, termésszintre tervezzünk tőszámot és tápanyagot. A klíma hektikussága miatt előnyös a WH-tulajdonság, aminek tág tőszámoptimuma lehetővé teszi, hogy átlagos vagy átlag alatti tőszámmal vetve, aszályra hajló helyzetben is tudja hozni a körülményekhez igazodó maximumát. A rugalmassága megengedi azt, hogy a nagy termés reményében ne sűrítsük túl az adott évjárat biztosította lehetőségeket. Egy WH-hibrid ráadásul lényegesen kevesebb nitrogénnel is el tud jutni akár a termés maximumához is. Ez előnyös egy aszályos évjáratban, mert a magas nitrogénszint tartásához járuló sóhatás aszály idején további termésdepressziót okoz.

Egy RH-típusú hibrid esetében a tőszámcsökkentésre kevés lehetőség van. Ilyen hibrid alkalmazásánál mindig „ki kell jönni a lépésnek”. Ez azt jelenti, ha nincs eső, akkor csinálni kell! Azokon a helyeken lehet biztonsággal termeszteni minden évjáratban, ahol az öntözés megoldható. Az RH-hibridek másik tulajdonsága, hogy a magas tőszám- és tápanyagigényt rekordterméssel képesek meghálálni. Érdekes tapasztalata volt a két kísérletnek, hogy a benne szereplő input- és tőszámigényes hibridek erről az oldalukról nem tudtak bemutatkozni. A vizsgált hibridek közül ebben a kategóriában csak közepes, vagy annál rosszabb hibridek vizsgáztak. Így ebben a vizsgálatban, érdemben nem tudunk ajánlani RH-hibridet. A kutatásban a nemleges információ is hasznos, mert rámutat annak a veszélyére, hogy a hazai hibridszortimentben keringhet néhány olyan hibrid, amely – állattenyésztési példával élve – hasonlatos a férges malachoz, amelyik „jó kedvvel eszik-iszik, de csak a szőre nő”. Ez pedig ugye az a fajta, amelyet még ajándékba sem szabadna kapnunk, pedig az információ hiányában még fizetünk is érte, a végén azért, hogy „lábon lőhessük” magunkat vele.

Egy újabb évjárat eredményei

Nagyon termékeny volt a kísérletsorozat a WH-hibridek tekintetében. Több, a tőszám szempontjából rugalmas és nitrogénigényében szerény hibridet találtunk. Külön szerencse, hogy ezek közül több is átlagon felüli termőképességgel rendelkezik. Reményeink szerint – szerencsés esetben – idén novemberben már egy újabb évjárat három helyszínének eredményével leszünk gazdagabbak, és az AgroFIELD Termelői Klub tagjai már ezen információk alapján (is) választanak kukoricahibridet a 2021-es termelési évre.

Lajos Mihály, Boda Zoltán, Hunyadi-Buzás Balázs