Kórtani érdekességek gyümölcskultúrákban

Gyümölcstermő növényeink túlnyomó többsége fás szárú állókultúra, így növényvédelmük más megközelítést kíván, mint a szántóföldi kultúráké. Véleményem szerint a fás részek megbetegedéseiről viszonylag kevesebb szó esik, mivel ez egy nehezen kutatható téma, és a növényvédőszer-gyártók sem tudnak terméket fejleszteni kifejezetten ezekre a problémákra. Az ültetvény élettartamát ugyanakkor nagyban befolyásolja, hogy e károsítók ellen mennyire hatékonyan tudunk védekezni. Jelen írásomban néhány gyakori vagy különleges károsítót fogok ismertetni a teljesség igénye nélkül.

Almatermésűek legfontosabb baktériumos betegsége a tűzelhalás. Ezt a kórokozót 1995-ben találták meg egy Nyárlőrinci birs ültetvényben. A kórokozó a szigorú zárlati intézkedések ellenére megtelepedett, 1996-ban már 286 hektáron okozott tüneteket. Ma már gyakorlatilag minden árutermő ültetvényben megtalálható, de nem okoz minden évben járványt. A kórokozó az Erwinia amylovora baktérium, mely a fás részek rákos sebeiben telel. Ahogy a növényben megindul a nedvkeringés, a baktérium is aktivizálódik, és elkezd szaporodni. Ennek első jele, hogy baktériumcsepp jelenik meg a seb szélén, innen már a rovarvektorok terjesztik, és a virágfertőzés is innen indul. A virágfertőzés azért fontos, mert ide tudunk növényvédőszeres védekezést időzíteni, illetve a kórokozó így tud leggyorsabban növényről növényre terjedni. Ahogy bejutott a virágba, a kórokozó a szállítónyalábokon keresztül elindul a törzs irányába, közben jellegzetes elhalást okoz, a hajtásvégek pásztorbotszerűen görbülnek. Optimális időjárás esetén itt is megjelenik a baktériumcsepp. A tünetek megjelenésekor azonnal kezdjük el eltávolítani a fertőzött részeket. Akár 40-60 cm egészséges részt is távolítsunk el a beteg rész előtt, mert a tünetek csak az inkubációs idő eltelte után jelentkeznek. Előfordul még ágrákosodás, gyümölcsrothadás és gyökérnyak-rákosodás is. Utóbbi a legveszélyesebb, ugyanis ha a rákos seb körülöleli a gyökérnyakat, a növény teljesen elpusztul. Feltehetjük magunkban a kérdést, hogy hogyan lehet mégis elejét venni a problémának? Folyamatosan felderítést kell végezni az ültetvényben, keressük a cappuccino színű vöröses-barnás leveleket, hajtásokat, mert ez a legelső tünet, még mielőtt a hajtás leszáradna. Virágzásban mindenképpen védekezzünk engedélyezett készítménnyel. Saját megfigyeléseim alapján kis fertőzési nyomás mellett jó hatékonysággal működnek a biológiai készítmények is, de járványveszélyes időszakban mindenképpen alkalmazzuk a réz hatóanyagú készítményeket. Rendszeresen távolítsuk, és égessük is el a beteg részeket. A sebzéseket kezeljük, vagy végezzünk lemosásszerű permetezést. Akadályozzuk meg a másodvirágzást, mert ilyenkor egy kisebb eső is elegendő a kórokozó számára, hogy fertőzést okozzon. Fertőtlenítsük eszközeinket rezes oldatban, gyérítsük a fogékony gazdanövényeket, vásároljunk egészséges szaporítóanyagot. A fajták közti érzékenység eltérő: vannak fajták, melyek hajtásai vagy virágai kevésbé fogékonyak a betegséggel szemben. Újabb irodalmi adatok beszámolnak arról, hogy a baktérium nem csak almatermésűeken károsít, 2012-ben Magyarországról is leírták csonthéjasokról.

A csonthéjasok gutaütésszerű elhalását több kórokozó is előidézheti. A két legismertebb ezek közül a csonthéjasok európai sárgulása fitoplazma, és a pszeudomonászos elhalás. Utóbbi kórokozója a Pseudomonas syringae pv. syringae baktérium. A baktérium minden csonthéjas ültetvényben előfordul vegetációs időszakban a növény felületén. A fertőzés többnyire nyugalmi időszakban történik, a kórokozó sérüléseken keresztül jut be a növénybe. A háncsrészben kezd el felszaporodni, itt feléli a növény cukortartalékait, emellett jégmagképző fehérjét is termel, így a növény sokkal fagyérzékenyebb lesz. Kezdeti tünete, hogy a fás részeken enyhén besüppedő, hosszanti irányban nyújtott foltokat okoz. A foltról a kérget lefejtve azt tapasztaljuk, hogy a háncs és a kambium megbarnult, savanyú szagot áraszt, a folt szélén mézgaképződés tapasztalható. Gyakran előfordul, hogy a fa tavasszal ki sem hajt. Néha a baktérium felszaporodása lassú, ilyenkor nyár második felében a fa hirtelen elkezd sárgulni, a törzsön és a vázágakon spontán, nagy mennyiségben könnyezési nedv fakad, mely esetenként habos. Ilyen tünetek megjelenésekor azonnal távolítsuk égessük el az egész fát, mert a kórokozó őszre úgyis teljesen el fogja pusztítani, valamint a könnyezési nedvben nagy mennyiségben megtalálható, ahonnan rovarok segítségével más fákra is átterjed.

Jelen tudásunk szerint a betegség növényvédőszeres kezeléssel nem gyógyítható. A beteg ágrészeket 30-50 cm egészséges rész hozzávágásával távolítsuk és mihamarabb égessük el, a vágási felületet réztartalmú készítménnyel ecseteljük be, és zárjuk le. Az eszközöket réztartalmú oldatba mártva fertőtlenítsük. A kórokozó terjedésének lassításában, a fertőzés elkerülésében nagy szerepe van a lemosó permetezéseknek, melyet ősszel és tavasszal is végezzük el. Őszibarackban a ’80as években végeztek nagyparcellás kísérleteket, legjobb hatékonysága az egyszeri őszi és kétszeri tavaszi rezes lemosó kezelésnek volt. Kutatások azt is bizonyították, hogy március végétől november elejéig a kórokozó nem tudta megfertőzni a növényt, így a zöldmetszés, mint technológiai elem előtérbe került. Metszés után mindenképpen javasolt egy rezes kezelés, vagy a sebek ecsetelése.

A csonthéjasok európai sárgulását („Candidatus Phytoplasma pruni”) egy fitoplazma okozza. A fitoplazmák sejtfal nélküli baktériumok, melyek táptalajon nem tenyészthetőek. A fitoplazmák állati vektorokkal terjednek leggyakrabban, de átvihetők oltással/szemzéssel, valamint lágyszárú növényeknél arankafajokkal. A növényeket szisztemikusan fertőzik, de eloszlásuk a növényekben nem egyenletes, a háncsrészben lokalizálódnak. Jelenleg az irodalom úgy tartja, hogy a fitoplazmák a növények gyökerébe, gyökérnyaki részébe húzódnak vissza telelni. Koncentrációjuk a növényekben általában alacsony. A fitoplazmával fertőzött növény jelenlegi ismereteink szerint nem gyógyítható, de néha éveken keresztül él a fertőzött növény. Kemény telek után annyira lecsökkenthet a fitoplazma koncentráció a növényben, hogy tünetmentessé válik, de molekuláris módszerekkel kimutatható. A tünetek nagyon jellemzőek, a beteg vesszőkön a rügyek alapi része megduzzad, a levelek sárgulnak, a felszín felé kanalasodnak, háromszög alakúak, pattanva törnek. Nyár derekán jelentkeznek a forrázás-szerű, hervadásos tünetek, melyek 7-10 nap alatt teljesednek ki. Kajszinál ez a termésméret 80%-ának elérésekor kezd jelentkezni, és egészen a termésérésig tart. Ekkor a növény néha levéldeformáció megjelenése nélkül pusztul, a levelek az első pár napon az érközökben sárgulnak, majd szürkés zölddé válnak, lógnak. Nagy melegben ez után 2-3 napon belül zölden rászáradnak a fára. A termések fonnyadnak, íztelenek, a színes gyümölcsök kényszerérnek, vagy szilvánál lepotyognak. Járványos években akár 30-50%-os fapusztulás is lehetséges a nyár eleji időszakban. Tudományosan bizonyított, hogy a szilva-levélbolha (Cacopsylla pruni) terjeszti a betegséget.

A védekezés elsősorban a megelőzésen alapul. A vektor ellen érdemesebb kontakt hatású rovarölő szerekkel védekezni. Ültessünk egészséges szaporítóanyagot. Bizonyos fajták rendkívül érzékenyek a betegségre, mint például a Bergeron és leszármazottai. Nagy valószínűséggel Franciaországból pont Bergeron fajtával került be hozzánk a kórokozó. Az ültetvényben folyamatosan végezzünk felderítést, mert néha a tünetek csak szeptember második felében jelentkeznek, a tünetes fákat érdemes minél hamarabb eltávolítani.

A következőkben két fontos taplógomba fajt szeretnék bemutatni. Mindkét faj széles gazdanövénykörrel rendelkezik, közös tulajdonságuk, hogy sebzéseken keresztül fertőznek, és bizonyos ideig tünetmentesen élnek a fákban. Néhány országban gyógynövényként is alkalmazzák őket. Mindkét esetben, amikor a gomba kalapja kifejlődik, az egész fát ki kell vágni és elégetni, így lassítjuk terjedésüket, és csökkentjük a keletkező bazidiospórák mennyiségét.

A hasadtlemezű gomba (Schizophyllum commune) talán a leggyakoribb tapló. Termőtesteit legyengült, vagy elhalt fás részeken nagy tömegben fejleszti. Amennyiben a gomba termőtestet növeszt, a fa 3-6 éven belül biztosan elpusztul. Ez a gomba a kezdeti fertőzést követően már néhány év lappangás után is tüneteket okoz a kéreg elhalásával és a termőtestek megjelenésével. Az amerikai irodalom beszámol egy esetről, amikor egy kemoterápián átesett, legyengült szervezetű ember agyából is sikerült izolálni a kórokozót.

A lepketapló (Trametes versicolor) ritkább, de nem kevésbé veszélyes az előző fajnál. Ez a tapló 10-15 évig is lappanghat a fában, termőtestet csak az elhalt részeken fejleszt. Ameddig a gazdanövény jó kondícióban van, abszolút tünetmentes, almán és kajszin például megfigyeltem, hogy fajtaváltás miatt kivágott tünetmentes fa tönkjén és földből kilógó gyökerén ősszel megjelentek a termőtestek. Fel szeretném hívni a figyelmet, hogy bizonyos talajélet javító termésnövelő készítmények tartalmazhatják a gomba spóráit, hiszen cellulóz- és ligninbontó gomba, de ezek használatát lehetőleg mellőzzük, ha hosszú életű ültetvényt szeretnénk, mert elég csak egyszer feltárcsázni a sorközt, és a kórokozó máris megfertőzte a gyökeret a keletkező seben!

Védekezés: metszés után mindenképpen zárjuk megfelelően a sebeket, hogy csökkentsük a fertőzési esélyt. A beteg részeket, fertőzött fákat minél hamarabb távolítsuk és égessük el, mert a sorok végében otthagyott növényi részeken tovább élnek, és termelik a fertőző spóráikat.

Végül, de nem utolsó sorban egy nagyon érdekes tüneteggyüttest szeretnék bemutatni. 2014 nyarán egy termelő hívott ki az ültetvényébe. A nektarin fák 4-5 éve lettek telepítve. A hajtások végei sárgultak-fehéredtek enyhén csavarodtak, a levelek üvegesen törtek, néhány helyen a hajtásvég pásztorbot szerűen görbült, és elhalt. A levágott beteg rész helyén a növény erősen mézgásodott. Korábban már több tapasztalt növényvédős is megnézte, volt, aki vírusra, volt, aki baktériumra gyanakodott. A szemle során feltűnt, hogy a tábla gyommentes részén mindenhol jelentkeztek a fenti tünetek, míg az egészséges fák alatt másfélméteres gyom volt. Ezután az ügyfelet megkérdeztem, mivel gyomirtott. Ő elmondta, hogy flazaszulfuron hatóanyagú készítménnyel. Kiderült, hogy a készítmény nem volt engedélyezve az adott kultúrában, valamint a gyomirtás után nagy mennyiségű csapadék hullott, és még az ügyfél rá is tápoldatozott káliummal, hogy a gyümölcs megfelelően színesedjen és cukrosodjon. Sajnos a beteg fák elpusztultak, a termelő pedig nem tudott kártérítést követelni attól, aki ezt a terméket javasolta neki, hiszen fekete technológiára senki sem ad garanciát!