A magyar chardonnay világsikere

Úgy kellett a mezőgazdaságon belül a borágazatnak, mint egy falat kenyér. Idén tavasszal, 28. alkalommal rendezték meg a burgundiai Chateau des Ravatysban a „Chardonnay du Monde” borversenyt, amely kétségtelenül az egyik – ha nem a – legrangosabb borverseny a világon. A verseny nincs agyonbonyolítva, a nevéből is adódóan chardonnay borokkal lehet nevezni, és a meglehetősen gyakorlott borszakértő bírálók eldöntik, hogy melyek a legkiválóbbak. Ezek a borok megkapják a borverseny aranyérmét, azok pedig, amelyek szintén megfelelnek a legmagasabb szintű elvárásoknak, ezüstéremben részesülnek.

Idén 36 országból 604 chardonnay bort neveztek a versenybe, amelyeket 3 napon át kóstolgattak és értékeltek a borszakértők. A 604 bor közül 145-öt jutalmaztak ezüstéremmel, és 51 bor kapta meg idén a verseny aranyérmét. Ez a legmagasabb szintű elismerés, amelyet egy chardonnay bor elérhet, és az ezeket a borokat nevező borászatokat is a szakma csúcsára emeli…

És ami a legfontosabb: idén egy magyar bor is megkapta a Chardonnay du Monde aranyérmét. A Thummerer pincészet Egri Chardonnay Battonage bora így bekerült az idei év 51 legjobbja közé. Ez, pestiesen szólva, „nem semmi”, de a magyar borászat dicsőségéhez hozzátartozik, hogy 8 másik magyar chardonnay kapta meg a borverseny ezüstérmét. Az egy arany- és a 8 ezüstérem pedig azt jelenti, hogy a francia után a magyar borászat a szakma élvonalába került.

Azt, hogy a hazai adottságok világviszonylatban is kiemelkedően jók a szőlőtermesztésre, eddig is tudtuk, ahogy azt is, hogy kiváló szőlész és borász szakembereink vannak. Azt is tudtuk, hogy a magyar borok a világ legjobbjai közé tartoznak, de az ilyen versenyek arra is jók, hogy ezt ne csak mi tudjuk, hanem tudja meg a világ is, pláne, ha nemcsak hazai fogyasztásra szánjuk a magyar borokat, hanem a világpiacra.

Annyi mindenképpen hozzátartozik ehhez az eredményhez, hogy a chardonnay borverseny miért mutat jóval túl önmagán. Ez egy tipikus világfajta, azt is mondhatnánk, hogy ez a „legvilágfajtább” fehérbort adó szőlőfajta. Nyilván Franciaországból indult, honnan máshonnan, és ez az, amit gyakorlatilag mindenhol termesztenek, ahol szőlő van. Ennek oka a következő: a chardonnay bogyója viszonylag kicsi, ahogy a fürtje is az. A termőképessége sem kiemelkedő, és a rothadásra is hajlamos, viszont eléggé fagytűrő, eléggé szárazságtűrő, szenzációsan jók a savai, és a legnagyobb teret adja a borász számára a borkészítési technológia apró fogásainak bevetésére. A chardonnay-ből szinte bármit lehet készíteni, pezsgőtől a száraz boron át a desszertborig, bár ez utóbbit nem nagyon szoktak. A chardonay boroknak jól ál a barrique és jól áll a battonage. Az előbbi eljárás már viszonylag ismert, vagyis az, hogy a bor részben új fahordóba kerül, és ez egy érdekes ízt ad neki, a battonage pedig idáig kevésbé ismert eljárás, amelyet a cikk végén elmagyarázunk.

A Chardonnay du Monde idei eredményeiről még annyit, hogy az említett 51 aranyérmet 13 országból nevező borászatok kapták. A legtöbbet, harmincat a francia borászatok nyertek el. Ez azért elég jól érzékelteti, hogy Franciaország a világ borászatának abszolút epicentruma.

 

Aranyak és ezüstök

Emellett aranyérmet kapott még dél-afrikai, német, belga, bolgár, kanadai, kínai, spanyol, új-zélandi, román, svájci, szerb és a Thummerer pincészetnek köszönhetően magyar borászat is. Az ezüstérmes borászatokkal rendelkező országok sorába 25 ország került. Ezeket nem részleteznénk, de annyit azért érdemes megemlíteni, hogy a chardonnay „világfajtaságát” jól mutatja, hogy például uruguayi, kazah és marokkói borászat is felzárkózott a világ élvonalába. Ezek az országok nem rendelkeznek akkora hagyományokkal a szőlőtermesztés és a borászat terén, viszont a példájuk szépen mutatja, hogy megfelelő termesztés- és borászati technológiával szinte tényleg mindenhol lehet igazán jó chardonnay bort készíteni. Zárójelben megjegyezzük, hogy erre jó pár helyen rájöttek, és ma már olyan országokban is, ahol nemrég még szőlő sem volt, mára nagyobb a chardonnay termőfelület, mint nálunk. Magyarországon a chardonnay termőfelülete nagyjából a teljes hazai szőlőfelület – ami 50 000 ha lehet – mintegy 1%-a, vagyis körülbelül 500 hektár.

Ezt a fajtát a legnagyobb területen az USA-ban termesztik, ezért is meglepő egy kicsit, hogy ők nem jeleskedtek ezen a borversenyen. Ennek két oka lehet: vagy nincsenek azon a borászati szinten, hogy egy ilyen megmérettetésen érmet nyerjenek, vagy a nemzetközi szintű bormarketing annyira jelentéktelen számukra, hogy nem is indulnak. Az USA után Franciaországban, Ausztráliában és Olaszországban terem a legtöbb chardonnay.

Jókor jött hazánk borászatának ez a siker, mivel az eredmény jóval túlmutat a fajta jelentőségén. Ebben megmutatkozik ugyanis a borászati technológia szintje, hiszen a régi francia mondás szerint „hadd kóstolom a chardonnay borodat, és megmondom, milyen borász vagy”. Egyszóval ennek a borversenynek az eredménye jól mutatja a borászati technológia színvonalát az országok között és az országon belül is. Nagyon jókor jött, hogy a világ borkedvelő közönsége találkozott a szép magyar eredményekkel, mert a legfőbb ideje a külföldi piacok erősítésének. A magyar borpiacon ugyanis meglehetősen kedvezőtlen és némileg elgondolkodtató a helyzet. Próbáltam finoman fogalmazni, mert nem szeretem a pesszimista megközelítést. Tény viszont, hogy az utóbbi röpke 20 év során nemcsak a szőlőfelület csökkent nálunk jelentősen, hanem a magyar borágazat elvesztette a hazai fogyasztás bő egyharmadát. Vagyis egyre kevesebb ember iszik egyre kevesebb bort. A tendencia elkeserítő, és kicsit sem reménykeltő. A bor egyre inkább az idősebb generáció italává válik, a fiatalok meg köszönik, nekik pont megfelel a hatalmas és hatékony marketinggel megtámogatott sörválaszték, de a divatos és szintén ügyesen marketingelt röviditalok is egyre népszerűbbek közöttük. A hazai borfogyasztásnak amúgy jelentős részét teszi ki a hiper-, szupermarket-, kiskerláncok alsó polcain sorakozó kétliteres műanyag flakonba töltött fehér- és vörösbor. Ez annak a fogyasztói célcsoportnak az igényét próbálja kielégíteni, akiknek a legfőbb törekvése, hogy mintegy negyedliternyi etanolt juttassanak a szervezetükbe. Ezt az igényt pedig a kétliteres, pár száz forintos borral lehet a leggazdaságosabban kielégíteni. A koronavírus-világjárvány a borpiacot is nagyon érzékenyen érintette, hiszen a bezárt szállodákban és az éttermekben nem fogyott a jó magyar bor, és a külföldi vendégek fogyasztásának az elmaradása is nagyon hiányzik.

 

Pulay Polett, Thummerer Vilmos legidősebb unokája
Pulay Polett, Thummerer Vilmos legidősebb unokája

 

Bormarketing most vagy soha…

A fenti bekezdésben leírt, igazán nagy kihívást jelentő borpiaci helyzetre most már nem nagyon van más megoldás, mint a valódi bormarketing. Természetesen számos borászat van hazánkban, akik megalapozottan mondhatják, hogy a bormarketing számukra teljesen fölösleges, úri huncutság. A viszonylag kis termőfelülettel – 5–10 hektárral – rendelkező borászatok, akiknek régóta kialakult stabil vevőkörük van és/vagy ügyesen meglovagolták az internetes értékesítés lehetőségét (amihez kell némi bormarketing is), azoknak valóban szükségtelen bármiféle marketingaktivitás. De a borászatok többsége ezt nem nélkülözheti. Nem meglepő, hogy a bormarketing alapja a bor, illetve az a „varázsburok”, amit a borászat a palack vagy a hordó köré fel tud építeni. Ennek a varázsburok-építésnek pedig az első lépése a borversenyeken való indulás, eredmények elérése és megismertetése a piac szereplőivel. Nagyon nem véletlen, hogy a francia borászatok, akik tényleg elég jó borokat készítenek, meg van nevük a piacon, ott tolonganak a Chardonnay du Monde nevezettjei és díjazottjai között. Természetesen az sem véletlen, hogy a borügyileg feltörekvő országok és borászatok is nagyon komolyan veszik ezt a versenyt. Őszintén remélem, hogy a jövőben egyre több magyar borászat ismeri föl a bormarketing jelentőségét, és tesz is érte valami érdemlegeset. Az ugyanis nem bormarketing, hogy terveztetnek valamilyen divatos címkét a palackra, meg összerakatnak egy internetoldalt, meg még a borfesztiválokra is kivonulnak.

 

Kovács Nimród, borász
Kovács Nimród borász

 

A Chardonnay du Monde aranyérmét idén egyedüli magyarként elnyerő borászat

A Thummerer pincészet közel 4 évtizedes múltra tekint vissza. Amikor a szakmába csöppentem – épp 30 éve –, és az akkor még meglévő Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Szőlészeti és Borászati Kutató Intézetében kezdtem dolgozni tudományos segédmunkatársként, akkor sokat hallottam Thummerer Vilmosról, aki szoros szakmai kapcsolatban volt a kutatóintézettel. Emlékezetem szerint igyekezett mindent a legjobban csinálni, a legjobb végeredmény érdekében. Részt vett a fajta-, a metszésmód-, a tápanyagellátás-, a növényvédelem- és a borászati technológia kísérleteiben és fejlesztésében, együttműködve az intézet szakembereivel. A Thummerer pincészet igazi családi vállalkozás, hiszen az alapító 3 gyereke és legnagyobb unokája is, folytatva a minőségorientált hagyományokat, a borászatban dolgozik. A birtok jelenleg már több mint 100 hektár szőlővel rendelkezik, ami azért fontos, mert bár nem könnyű egy ekkora birtok munkáit elvégezni, de ha egy borászat nagyobb piacokra készül, oda mennyiség is kell.

Pulay Poletthez, Thummerer Vilmos legidősebb unokájához, a borok exportja, a hazai piac egy része, az üzletfejlesztés, valamint a bormarketing tartozik. A pincészet pezsgőket is készít, Polett – amikor náluk jártam – megmutatta az üvegeket, és meglepett, amikor elmondta, hogy maga tervezte a címkéket. A Thummerer pincészetnek, illetve Polettnek ez is remekül sikerült. Nagyon pozitívnak és biztatónak gondolom, hogy a pincészet a megállapodott, igényes borfogyasztók mellett célcsoportjaként jelölte meg a fiatalokat, velük tesztelt, és ennek alapján kiválasztott, fiatalos címkével egy új borcsaládot indítanak. Ez a Chardonnay du Monde-aranyérmes Thummerer Chardonnay Battonage. Szép ez a palack, finom a bor, meg az ára is korrekt, mivel amikor megérkezett az aranyérem híre, nem írták át az árcédulát. Ez is marketing, meg az is, hogy nagyon korrekt a cég internetoldalának a webboltja és a csomagajánlatai, de ez még bőven kevés lenne ahhoz, hogy jó bormarketingnek nevezzük a cég munkáját. Miért gondolom azt, hogy a Thummerer pincészet nemcsak a szőlőhöz, meg a borhoz ért, de azt is tudják, hogy mi fán terem a bormarketing? A válasz egyszerű: kimentem az ország ikonikus boltjába, a Budapesti Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér Heinemann üzletébe. Ez az üzlet az év minden napján 0-24 órában nyitva van, és ennél nagyobb illatszer-, édesség- és italkínálattal nem hiszem, hogy bárhol máshol találkozni lehet. Normál utasforgalom esetén naponta több tízezer induló utas megy keresztül a bolton, hiszen csak ezen keresztül lehet eljutni az utasbiztonsági ellenőrzés után a beszállítókapukhoz. A külföldi utasok főleg itt veszik meg az út emlékéül a magyar borokat, hiszen kézipoggyászban nem is vihetnének be máshol vásároltat. Szóval, körbekukkantottam a borok között, és örömmel láttam, hogy a Thummerer pincészet 5 bora is szerepel az üzlet kínálatában. Amikor az egyik eladó odajött hozzám, és nagyon udvariasan felajánlotta, hogy segítene bort választani, és elmondta, hogy ezt a Chardonnay-t bátran ajánlja, mert ez a világ egyik legjobb bora lett most egy francia borversenyen, akkor megnyugodtam, mert ez már bormarketing…

 

Chardonnay

 

És mi az a battonage?

Természetesen Pulay Polett is elmondta, de igazán akkor értettem meg, amikor beköszöntem Kovács Nimród borászatába. Ez a borászat Egerben található, és ők nyerték a Chardonnay du Monde idei nyolc magyar ezüstérme közül az egyiket, szintén battonage borukkal. Ez kisebb borászat, mint a Thummerer-féle, eléggé más is, de a boraik szintén nagyon jók. A fiatal, tehetséges borász, akivel egy alma mater padjait koptattuk, csak jó pár év különbséggel, megható lelkesedéssel beszélt a boraikról. A battonage tulajdonképpen a képen a kezében lévő eszköz francia neve, amivel felkeverik a hordó aljra rakódó üledéket, amely az elhalt élesztősejtekből és a szőlőbogyó rostanyagából áll. Ez némileg megváltoztatja a bor ízvilágát, és egy kicsit más érzetet ad neki. Ehhez jön még, hogy a battonage bor egy szolid barrique alapról indul, tehát összességében igazán különleges itallá válik.

Nagyon remélem és szívből kívánom a csúcsborokat produkáló magyar borászatoknak, hogy sikerüljön megtartani az eddigi vevőiket, és meghódítani új borbarátokat a hazai és a nemzetközi piacon.

 

Sárospataki György
kertészmérnök, élelmiszer-gazdasági marketing szakmérnök