Már nem ülünk a sajtár mellett. Valóban a robotoké a jövő?

A fejés automatizálása nem új keletű téma, a tehenészek tulajdonosait, alkalmazottait, a fejlesztő mérnököket pedig különösen régóta foglalkoztatja. Persze mindegyikük más-más szempontot, a technológia különböző előnyeiben látja aktuális problémájának megoldását.

Az OMÉK kiállításon a téma iránt érdeklődők az Agromilk Kft. szervezésében tartott szakmai konferencián betekintést nyerhettek a fejőrobotok alkalmazásának előnyeibe, anyagi és technikai feltételeibe.

Mindezekről és a hazai lehetőségekről Boródi Gáborral, az Agromilk Kft. ügyvezetőjével beszélgettem.

A szomszéd fűje mindig zöldebb, szokás mondani.

Mivel magyarázza, hogy a határon túl működik már a robottechnológia, nálunk pedig azok is idegenkednek, akiknek esetleg a lehetőségük már adott volna a beszerzésre?

A robottechnológia alkalmazása a mezőgazdaságban, azon belül is az állattenyésztésben nem földtől elrugaszkodott ötlet.

Sőt természetesen nem is mi találtuk ki ezt.

A szomszédos országokban már a farmerek ismerik, alkalmazzák, hiszen egy-egy családi gazdaságban nincs külön alkalmazott a tehenészetre, a növénytermesztésre, növényvédelemre, gépkezelésre vagy szerelésre.

Többnyire a család maga oldja meg az összes feladatot jó munkaszervezéssel, alacsony munkaerő szükséglettel.

Ott már rájöttek, hogy a munkaerő (a vele járó adóval, járulékokkal) a legdrágább munkaeszköz.

Ezért az idénymunkák kivételével igyekeznek a legkevesebb munkaerő-szükséglettel, a saját kényelmüket is szolgáló technikai újdonságokat alkalmazni.

az állattenyésztés viszont épp az az ágazat, ahol nincs hétvége vagy ünnepnap, itt mindig helyt kell állni, az állatok szükségleteit ki kell elégíteni.

A nyugat-európai tapasztalatok azt igazolják, hogy 50-100 férőhelyes tehenészetekben már hosszú távon megtérül egy fejőrobot alkalmazása.

Átszámolva hazai viszonyokra és az általunk forgalmazott Insentec gyártmányú Galaxy-Starline fejőrobot teljesítményére, 1 kar beüzemelése esetén 60, 2 karral pedig 120 tehén zökkenőmentes fejése lenne megoldott.

Visszatérve a kérdésre: a magyar gazdák technikai újdonságok felé való nyitottsága gyakran kimerül a traktorok iránti érdeklődésben és persze vásárlásban.

Anyagi lehetőségek esetén (legyen az saját forrás, pályázat vagy épp kedvező hitelkonstrukció) is a talajművelésre gondolnak először.

Ennek oka a szemléleten túl természetesen az állattenyésztés és növénytermesztés arányának eltorzulásában keresendő, de hosszú távon látunk reményt ennek megváltoztatására is, és a környező országok tapasztalatait is épp ezért hozzuk haza bemutatni.

Vegyük sorra ezek után a folyamatot lépésről lépésre!

A fejőrobotba nem kell behajtani a teheneket, a betanítás után az állatok önmaguktól, a fejés iránti biológiai igény és az egyedi, csak itt elhelyezett abrak íze miatt rendszeresen és önként használják, naponta 3-5 alkalommal.

Mindehhez nem kell az állatot zavarni, nem érintkeznek egymással a tehenek (ami számukra stresszt jelent alapjában).

Itt rögtön felmerül, hogy akkor viszont többször sorra kerül?

A tehenek lábán lévő azonosító transzpondert a robot leolvassa, és ha az azon szereplő adatokból azt látja, hogy nem érkezett el az ideje a következő fejésnek, akkor minimális abrak adagolása után a teheneket távozásra ösztönzi.

A technológia folyamatában nagy eltérés nincs a fejőházakhoz képest.

A lézeres letapogató (mi beazonosítja az egyedeket és az ahhoz tartozó tőgyállásokat) kivételével gyakorlatilag a mosás, előfejés, fejőkehely-felrakás, a gép és a tőgy fertőtlenítése ugyanabban a sorrendben történik, csak emberi közreműködés nélkül.

Nyugat-Európában az eladott fejőállások több mint 50%-a már robot, a technológiai fejlesztés a szomszédos Ausztria farmjain már bevált, sőt szlovák, lengyel és cseh gazdaságokban is üzemelnek fejőrobotok.

Hazánkban a gyulai Munkácsy-Tej Kft. telephelyén 2009. novemberében állították üzembe az első hazai fejőrobotot (már működő további beruházásról azóta sincs tudomásunk).

A hatékonysági mutatókkal elviekben nálunk sem lenne gond, a fajlagos hozam, fajlagos takarmány-felhasználás, élőmunka ráfordítás, állategészségügyi helyzet esetében itt is javulást mutatna, a pénzügyi számadatok szerint a technológia belátható időn belül megtérülne.

Az egykaros robot min. 40 millió forintos árát természetesen a munkaerő csökkentés, a tejminőségi és mennyiségi pozitív változások, és a még emelkedő tejfelvásárlási árak is több, min. 5-6 év alatt hoznák meg.

A kockázatot magában hordozó beruházás pályázatok igénybevételével lehet reális esély a hazai családi gazdaságok tehenészeteiben.

Ezzel a technológiával a gazdák még nem köszöntek el a tehenészeti munkától Nyugat-Európában sem.

A felszabadult időt (és stressz mentes energiát) elsősorban munkaszervezésre, a farm menedzselésére, egyéb ágazatainak munkájára fordítják, ráadásul abban a tudatban, hogy közben a tejminőség is javul.

Fejőgépkezelő valóban nincs, de az állatok állapotát figyelni kell folyamatosan, az ismert mondást csak kicsit kell átalakítanunk: a gazda szeme (is) hizlalja a jószágot.

Sándor Ildikó