Megártott a siker a vetőmagágazatban

Ha van sikerágazat a magyar mezőgazdaságban, az a vetőmag-nemesítés, -előállítás és -export – szoktuk mondani, hallani. A felszíni kép mögötti valóság viszont gyors és folyamatos leépülést, a versenyképesség elvesztését mutatja.

 

 

Vakító sikertudat

Magyarország még a 90-es évek első felében, derekán is vonzó forrást jelentett mind vetőmag-kereskedőknek, mind kutatóknak. A zöldség- és szántóföldinövény-kultúrákban is nemcsak kiváló minőségű, de nagyon sokszínű kínálatot produkált a hazai vetőmagipar. Ennek megfelelően a kibocsátás nagyságrendje és külkereskedelmi eredményessége is a mezőgazdaság egyik legsikeresebb ágazatává tette. Még ma is el-elhangzik különféle rendezvényeken a bűvös szám, miszerint hazánk méretarányosan a világélvonalban – az első 5-6 legnagyobb kibocsátó között – van. Ugyanakkor bennfentes szakemberek szerint ez a sikertudat az egyik fő akadálya annak, hogy belássuk: pozícióját fenyegető, komoly hanyatlásban van az ágazat.

 

Átszervezésre átszervezés

Az utóbbi évek egyik leginkább ártó hatása a mezőgazdasági kutatóintézetek szinte folyamatos átszervezése volt, ami az elmúlt harminc év alatt inkább hátráltatta, mint segítette működésüket – állapította meg nemrég Balázs Ervin professzor, akadémikus. A másik ok a forráshiány, ami elsősorban a jövő generációjának kialakítására van hátrányos hatással, mivel ilyen bérszínvonal mellett a magyar vetőmagipar már sem a külföldi lehetőségekkel, sem a hazai versenyszférával sem tud versenyezni.

 

 

Kétszázból húszan sem maradhattak

Ugyancsak az állandó átszervezések okozta bizonytalanságot és a súlyos forráshiányt jelöli meg a legfőbb problémának Polgár Zsolt. A keszthelyi burgonyakutatás évtizedeken át meghatározó, nemzetközileg is ismert, ma az iregszemcsei kutatóintézetet vezető szakembere szerint nyilvánvalóan nem tartható a rendszerváltás óta folyó költséghatékonysági indoklású átszervezés és állandó létszámleépítés a felsőoktatásban és a kutatóintézetekben. Így épült le a burgonyanemesítés és -kutatás is, és hasonló történik most Iregszemcsén. – Két évtizede még kétszázan dolgoztak itt, három éve negyvenen, mára tizenhatan maradtunk. Ennyiünknek kellene négy növényfaj nemesítését, fajtafenntartását és bázisvetőmag-előállítását magas színvonalon ellátni. Emellett agrotechnikai kísérleteket végezni, céges K+F megbízásokat, pályázati kutatási feladatokat teljesíteni, részt venni az egyetemi oktatásban. Szinte lehetetlen feladat… – fogalmazott a kutatóintézet-vezető.

 

Az új SZIE az utolsó remény?

Polgár Zsolt egyébként most abban reménykedik, hogy az augusztus 1-jével működését megkezdő integrált agrár-felsőoktatási rendszer hosszú távú, nyugodt és tervezhető időszakot hoz, és pótolja a szakemberhiányt, illetve véget vet a leépítéseknek, megszorításoknak. Ebben bíznak a Magyar Vetőmag Szövetség és Terméktanács (VSZT) vezetői is. Takács Géza elnök és Polgár Gábor ügyvezető igazgató szerint három súlyos sebből vérzik a magyar vetőmagipar egésze: az oktatás, a felügyeleti rendszer és a szaporítóanyag-előállítás problémáitól.

 

 

Nincs szakember-utánpótlás

Más szakértőkkel együtt a vetőmagszövetség is úgy látja: komoly szakember-utánpótlási gondokat okoz, hogy nincs átfogó, az oktatás mindhárom szintjét integráló képzési rendszer: önálló egyetemi szak, technológusi és szakmunkásképzés. A versenyképességhez évente 20-50 szakemberre volna szükség mindhárom szinten, máskülönben véglegessé válik a lemaradás a tőkeerős, a világ bármely pontjáról szakembereket importálni képes multiktól.

 

Hiányzik a felügyeleti rendszer

A másik hiátus a vetőmag-felügyeleti rendszer helyreállítása. Takács Géza szerint egykor ebben is világhírűek voltunk, és ez mindennek az egyik alapvető feltétele. – Ma nincs szervezet, nincsenek szakemberek, és nincs finanszírozás – nyilatkozta a Horizont Médiának (interjúnkat teljes terjedelmében lásd a Mezőhír szeptemberi számában! KZ). Ez gondot okoz a kereskedelemben is: ahhoz, hogy egy magyar cég kijusson egy keleti exportpiacra, költséges, bonyolult és hosszadalmas procedúra kell, „csoda, ha egyáltalán még van kivitel”. A szakma szerint a helyzetet az sem segíti, hogy bár a külgazdasági tárca próbál besegíteni, a vetőmagipar már nem is agrárminisztériumi főosztály-szintű ágazat…

 

 

Forrásra vár a nemesítő, szaporító

A harmadik problémában is teljes egyetértés van a szakma köreiben. Egy új nemesítésű vetőmag előállítása 10-15 év, amihez nemcsak kitartó, jól fizetett szakemberek kellenek. Hanem stabil helyzetű és finanszírozású kutatóintézetek is, amelyek képesek kifizetni a tudóst, a technikust, a kézimunkaerőt, aztán a piacra jutás, a fentebb említetteken túl többek között a marketing- és egyéb költségeket.

 

Elhúznak, lecsúszunk

Az elmúlt évtizedekben a multik kihasználhatták, hogy a hazai ágazatot magára hagyta az állam, elhúztak mellettünk, sok nemesítőintézet, kutatóbázis elsorvadt – vallják a bennfentesek. Ebben szerepe lehetett annak is, hogy mivel a döntéshozók sikeresként ismerik az ágazatot, nem is mindig hallják meg a vészjelzéseket. Abban is egyetértés van a szakmában, hogy az adottságaink és külső üzleti kapcsolataink még mindig jók, de a jövő kilátástalan. – Nem véletlen, hogy bár kis ország vagyunk, még mindig élénk érdeklődés van a magyar vetőmagipari termékek iránt. De ez a tőke sem tart örökké. Halkan jegyzem meg, csúszunk lefelé, egyre nehezebb megtartani a helyünket – mondja a VSZT elnöke.

Forrás, illusztrációk: Horizont Média

export kutatás mezőgazdaság nemesítés növénytermesztés vetőmag vetőmagipar vetőmagszövetség