Megvadulhat a tejár – a piac már várja a pillanatot

A tavalyi évvel elégedettek lehetnek a tejtermelők, és az idei év is meglepően magas árakat hozott eddig. Bár a költségszint is emelkedni kezdett, a szektor továbbra is bizakodó.

 

Kaposvári Péter, az Emődi Mg. Zrt. vezérigazgatója
Kaposvári Péter, az Emődi Mg. Zrt. vezérigazgatója

 

Nagy piaci sokk után aranyévek

Európa a maga 160,4 millió tonnás kibocsájtásával a világ legnagyobb tejtermelője. Olyan óriások tolonganak a kis uniós piacon, mint a svájci Nestlé, a dán Arla Foods, a francia Lactalis, a holland FrieslandCampina vagy a német Müller. A folyadéktej-, a soványtej- és a sajtexportot tekintve szintén világelső a régiónk. Csak a vaj- és teljestejpor-kivitelben előzi meg az EU-t Új-Zéland.

 

Grafikon

 

2015 április elsején megszűntek Európában a termelési kvóták, ami egy éven át tartó mélyrepülést hozott az uniós átlagárban, és két évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a tej értéke visszakapaszkodjon az eredeti szintre. Hiába hirdetett támogatást az EU a tejtermelés visszafogására, túl sok volt belőle a piacon, hiszen sokan már intenzíven készültek a kvóta megszűnésére, és növelni kezdték a termelési kapacitásaikat. 2016 a legtöbb gazdaság számára masszív veszteséget hozott, csak a legnagyobb üzemek tudták túlélni a válságot, ami felgyorsította a koncentrációs folyamatokat. Végül a nemzetközi kereslet élénkülése kellett ahhoz, hogy az európai árak normalizálódjanak, sőt extraprofittal jutalmazzák a túlélőket. A termelési kedv azóta is tartós, noha a gazdálkodás jövedelmezősége lefelé tartó trendet mutat a EU Bizottság adatai szerint. Az IFCN 2019. évi elemzése szerint egy évtizeden át 40 dollár körül ingott 100 kg tej ára a nemzetközi piacon, egy nagy visszaesést (2008-as világválság) leszámítva. A 2015-ös kvótamegszüntetés azonban tartósan lejjebb helyezte a világpiaci átlagárat, az 36 dollár körül stabilizálódott.

 

Grafikon

 

2020 a tejpiacon is rendkívüli évet hozott. A pandémiával járó átmeneti kereskedelmi zűrzavarban néhány hónapig csökkent a tej ára, majd ezt egy felívelés követte. Ennek a legfőbb oka az volt, hogy az év első felében Kína 15 százalékkal növelte tejbeszállításait az EU-ból, a közösség termelése pedig az év végére 1,6 százalékkal tudott bővülni, amire rég nem volt példa. Dobozos tejből 13 százalékkal, sajtból 7 százalékkal, vajból pedig 14 százalékkal emelkedett az uniós kivitel a járvány évében. 2021 első három hónapjában tovább fokozódott az exportlendület: dobozos tejből 22 százalékkal, sajtból 5 százalékkal került több a nemzetközi piacra. Eközben a megtermelt tej mennyisége még csökkent is Európában, nemhogy nőtt volna. 2021 egészét tekintve a becslések szerint nagyon enyhe termelésnövekedésre van kilátás, hiszen a tehénállomány folyamatosan zsugorodik. Úgy tűnik, hogy a 2020 végére kialakult magas árak 2021-ben is fennmaradhatnak, sőt, folytatódhat az emelkedés. (Erre lentebb még kitérünk.)A pandémia azonban nem egyformán érintette az egyes tagállamok tejbeszállításait. Az írek és az olaszok megtáltosodtak, de a magyarok és a csehek is kifejezetten a járvány nyerteseinek mondhatták magukat, ami a megtermelt tej mennyiségét illeti. (Már csaknem 2 millió kilogramm tejnél járunk.) A franciák, a németek és a hollandok csökkentették a termelésüket. A legnagyobb visszaesést pedig szomszédunk, Ausztria produkálta, ahol az alpesi legelők „dísztehenészetei” nem bizonyultak versenyképesnek a tömegtakarmányokra épülő, többszáz tehenes közép-európai gazdaságokkal.

 

Térkép

 

Támogatás és hatékonyság

A magyar tej kifejezetten olcsónak számít az EU piacán, hiszen nagy üzemmérettel, viszonylag olcsó földön és megfizethető munkaerővel dolgozunk, és sajnos a beltartalmi mutatóink sem túl jók. A csehekkel szemben van egy nagy előnyünk: az EU legmagasabb szintű támogatását biztosítjuk a tehenészetek számára. Hosszabb távon azonban kérdés, hogy mennyire előnyös támogatásból biztosítani a nyereséget. A már említett 2019. évi IFCN-tanulmány szerint a nagy tejtermelő országok közül csak Új-Zélandon és Németországban hatékony annyira a termelés, hogy ne a támogatásokon múljon a jövedelmezősége. Az érdekes az, hogy Németországban egy átlagos üzemben alig 300 tehenet gondoztak a vizsgált évben (2018), míg Új-Zélandon több mint 400at, továbbá a németek több mint kétszer annyi munkaórát fordítottak az állatokra, mint az új-zélandi kollégák. Az európai tejár azonban jóval magasabb, mint az új-zélandi vagy az amerikai, így az fedezni tudta a költségeiket. És még egy érdekesség kiderül a tanulmányból: a hollandok a németeknél is szebb számokat hoznak, az összes költségüket tekintve mégis nagyobb ráfordítással dolgoznak. Ami igazán megdobja a kiadásaikat, az az amortizáció! Vagyis mindaz a technológiai háttér, amit a hatékony termelés mögé tesznek. Úgy tűnik, ez is megéri.

 

Holland automata fejőberendezés
A holland automata fejőberendezést a kisgazdaságokba is ajánlják

 

Hazánkban uniós és nemzeti támogatások sora kapcsolódik a tejtermeléshez, plusz a Vidékfejlesztési Programon keresztül pályázati lehetőségek nyíltak a telepek korszerűsítésére. „Nálunk a nettó árbevétel egyenlő a szűkített önköltséggel, tulajdonképpen támogatásból élünk” – sommázza az ágazat jellemző jövedelmi viszonyait Kaposvári Péter, az Emődi Mg. Zrt. vezérigazgatója. Szerinte az, hogy uniós viszonylatban ennyire alacsony a magyar tejár, a támogatási szintnek is köszönhető, hiszen a feldolgozók tisztában vannak vele, hogy a telepeknek egyéb forrásaik is vannak a tej ellenértékén kívül.

Tény viszont, hogy a világ minden pontján – a támogatási szinttől függetlenül – erőteljes állománykoncentráció megy végbe. „2003-ban az akkori 340 tehenes állományunk még az országos átlag feletti üzemméretnek számított. Most 410 tehenünk van, ami a 430-as országos átlagot sem éri el. Emellett az egész világban gyors intenzifikálás és digitalizálás zajlik. Ez igaz még a külterjesnek gondolt új-zélandi termelésre is. 13 évvel ezelőtt, amikor ott jártam, még mindenhol legelő birkákat és teheneket láttam. 2019 végén viszont már művelt szántók és silókazlak foglalták el a sík területeket, csak a domboldalak maradtak meg legelőnek” – meséli tapasztalatait a cégvezető.

 

Automata etetőkocsi
Automata etetőkocsi, jobbra a Lely fejőrendszere

 

Mindig nagyobbat, mindig korszerűbbet

Mivel az ágazat már átélt egypár hullámvasutat, és a trendek is egyértelműek, az Emődi Zrt. is nagy lendülettel fejlesztett az utóbbi 10 évben. Először egy fejőkarusszelt építettek be, de mára ezt is túlhaladott rendszernek tekinti a szakember. „Az a legjobb ennek a kissé autisztikus állatnak, ha csak 20 métert kell sétálnia a neki tetsző időben fejésre vagy az etetőhöz, miközben minden óramű pontossággal ismétlődik körülötte, és embert alig lát. Magyarán robotizált környezetben veszi fel a legtöbb táplálékot és termel a legjobban. Másrészt a digitális technológia egy sor adat gyűjtését és elemzését teszi lehetővé. Ma már egy közönséges transzponder is sokkal többet tud az állatról, mint néhány éve.”

 

GEA rendszer
A GEA rendszere bonyolultabb mozgási útvonalakat ír elő a tehénnek

 

Emődön pedig már ezen is messze túl járnak: az ország első autonóm módon működő etető-kiosztó kocsijával rendelkeznek, emellett két rendszerben kilenc fejőrobotot üzemeltetnek. Az etetőkocsi zárt pályán, felső áramszedővel működik, akár egy troli. Önállóan szedi fel a tömegtakarmányt és melléktermékeket, majd utasítja a toronysilót, hogy adjon át neki darát. Az egészet összekeveri, majd odagördül a megfelelő csoporthoz és kiosztja a neki előírt adagot. Ék alakú lemezborításának köszönhetően menet közben vissza is tolja a tehenek elé a takarmányt. „Akár hatszor-tízszer is etethetünk, nincs akadálya a dolognak. A tehén pedig annyiszor kel fel, ahányszor meghallja az etetőkocsit, és ha már felállt, akkor fejésre is jobban elmegy” – mondja a cégvezető. Egy-egy fejőrobot 50–70 tehenet képes ellátni, a kilenc berendezéssel egyelőre túlgépesítettnek számít az üzem, de a cél az, hogy a tehénlétszám felfejlődjön a lehetőségekhez. Sőt, távlati tervként a duplázást tűzte ki Kaposvári Péter.

„A német GEA robotokhoz „illiberális” válogató-irányító rendszer kapcsolódik, ami egészen poroszos megoldás a holland Lely liberális rendszeréhez képest” – vélekedik a szakember. „Míg a GEA válogatókapui előre eldöntik, hogy továbbengedik-e a tehenet evésre vagy elküldik fejésre, addig a holland rendszerben nem kell mérlegelnie a jószágnak, hogy érdemes-e folyosókon át vándorolni a takarmányhoz. Bármikor ehet, ihat és jelentkezhet fejésre. És bár a „jutalomfalat” reményében sokkal gyakrabban keresi fel a Lelyt, mint ahányszor az hajlandó megfejni, mégis kisebb a torlódás a fejőgép előtt, mint a GEA folyosóin. A holland rendszer egyetlen hátránya, hogy általában a tehenek 5 százaléka nem érkezik fejésre, ezeket egyenként kell felkeresniük a dolgozóknak. „A hiányzó tehén adataiból már látjuk, hogy csak egy első laktációs állatról van-e szó, aki még szokja a gépet, vagy egy öreg motorosról, akinek valami egészségügyi problémája lehet.”

Mindent összevetve az igazgató az állomány bővülésével valószínűleg további „liberális” robotokat fog beszerezni. „700-800 tehénnel már nem napi fél kamiont, hanem egy teljes kamiont tudnánk megtölteni tejjel, ami tovább javítana a pozíciónkon. Bár már most is mi szállítjuk adjuk az Abaújtejhez érkező 20 millió liternyi tej ötödét.” Mint megtudjuk, az átvételi ár most igen magas, 120 forint literenként.

 

Monitor előtt
A monitor előtt már több idő megy el, mint a tehenek között

 

Elszabaduló árak

Az elmúlt 10 évben nem láttunk ilyen átvételi árakat, különösen az évnek ebben a szakában szokatlan az árdinamika” – erősíti meg Harcz Zoltán, a Tej Szakmaközi Szervezet és Terméktanács ügyvezető igazgatója. „Oka az, hogy a tavalyi erős nemzetközi kereslet nem csitult, sőt, fokozódást is látni a tej- és tejtermékek iránti keresletben. Ezenkívül a forint is gyenge az euróhoz mérten. Érdemes az input oldalon is megvizsgálni a költségnövelő tényezőket” – int a szakember. „A fehérjetakarmányok, premixek, gyógyszerek, csomagolóanyagok magas árszínvonalon, külföldről érkeznek az országba. Aki most akar beruházni – és nem kevesen vannak ilyenek –, annak az építőanyagok, különösen a vas és acél árának drasztikus emelkedésével kell számolnia. Ami a folytatást illeti, sok múlik azon, hogy a kánikula milyen hosszú időre telepszik rá a tehenészetekre. Két-három hét hőségtől egészen megvadulhat a tejár. A másik fontos kérdés, hogy meddig tud a forint erősödni az euróval szemben” – összegez az ügyvezető.

Emődön az új technológiával új telepirányítási rendszer is fut a háttérben, a rendszerezve érkező adatok pedig nagyon megkönnyítik a működés optimalizálását. A technika kezelése és az adatok értelmezése viszont sokkal kvalifikáltabb munkaerőt követel meg, ezért hiába kevesebb most a foglalkoztatott a telepen, a bértömegen nem lehetett spórolni. Érdekes módon nem volt nehéz a megfelelő munkatársak megtalálása. A fejlesztések hírére a környékbeli tehenészetek legjobb embereit tudta beszippantani az emődi telep. „A tavalyi év a legjobb tejárakat hozta, mióta a szakmában vagyok, a takarmány pedig még nem volt drága. A növénytermesztési ágazat is kitűnően teljesített, ezért tudtunk saját erőből is beruházni. Az évet csaknem 11 ezer literes laktációs átlaggal zárta a telep, pedig a fejlesztések miatt több zavarás érte az állományt. Az idei év még mindig átmenetinek számít, de az év második felére visszaáll a korábbi termelési szint. Eddig úgy fest, hogy meglesz a jó tömegtakarmány is, így erről az oldalról is védettek leszünk. Emellett a tejár emelkedésére is számítok. De a nyereséget döntően most is a támogatás biztosítja majd” – összegzi a vezérigazgató az idei várakozásait. Emődön már 50 éve működik ez a tehenészet, és ha rajta múlik, akkor itt 50 év múlva is lesz tehén.

 

A képek a szerző felvételei.
Gönczi Krisztina