A talajvizsgálatok elvégzése sok esetben kötelező a gazdálkodók számára, de a laboreredmények gyakran kihasználatlanul maradnak. A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) abban segíti a termelőket, hogy a legfontosabb adatokat értelmezni tudják és hasznosítani tudják a gyakorlatban.
Az agrárkamara segítő összegzése szerint három kulcsfontosságú tényezőre érdemes figyelni a talajvizsgálati eredmények értékelésekor: kötöttség, kémhatás és humusztartalom.
Arany-féle kötöttségi szám: mit bír el a talaj?
A KA-érték a talaj fizikai féleségét mutatja meg, vagyis azt, mennyire homokos, vályogos vagy agyagos az adott terület. Ez döntően befolyásolja a víztartó képességet: míg a homoktalaj gyorsan átereszti a vizet, az agyagos túlzottan visszatartja, a vályogtalaj pedig ideális középút lehet. A NAK szerint a KA-érték alapján a gazda jobban megértheti a vízgazdálkodási kihívásokat és a tápanyag-visszatartás lehetőségeit.
Kémhatás (pH): mikor hasznosulnak jól a tápanyagok?
A talaj kémhatása jelentősen befolyásolja a tápanyagok felvehetőségét. A gyengén savanyú (5,5–6,8) és semleges (6,8–7,2) tartományban a legtöbb tápanyag jól hasznosul, míg a túl savanyú vagy túl lúgos talajban az elemek megkötődnek, a növények számára felvehetetlenné válhatnak. A savanyúságot mutató „y1” érték segít eldönteni, szükséges-e meszezés. A NAK segít a pH-értékek értelmezésében és a megfelelő beavatkozások kiválasztásában.
Humusztartalom: a termőföld lelke
A talaj humusztartalma a vízháztartástól kezdve a tápanyagmegőrzésen át a hőgazdálkodásig számos életfunkcióban szerepet játszik. A humusz nem pótolható gyorsan vagy egyszerűen, hanem hosszú távú, felelős gazdálkodással megőrzendő érték. A NAK szakértői abban is segítenek, hogyan érdemes visszaforgatni a szerves anyagokat, és mit jelent a talaj nitrogénszolgáltató képessége a gyakorlatban.
(forrás: NAK)
