A felgyorsuló klímaválság új, átfogó reformra kényszerítheti az agrár-kárenyhítés rendszerét. A magyarországi klasszikus takarmánynövény-termőterületek nagy részén egyre inkább ellehetetlenül a stabil növénytermesztés. A gazdák érthető módon várják az állami és/vagy európai uniós kárenyhítést egyelőre főleg a kapáskultúrákban esett károk miatt. Ugyanakkor felmerül, hogy idővel nekik is alkalmazkodni kell, különösen, ha már a szezon elején tudható, hogy eső hiányában nem lesz eredmény.
Menetrend-szerűen fizet az állam – de hogyan alkalmazkodjanak a gazdák?
A klímaváltozás miatt egyre gyakoribb aszályok és tavaszi fagykárok alapjaiban alakíthatják át a magyar agrárium kockázatkezelési rendszerét. Az agrártárca szerint hosszú távon nem tartható fenn az a gyakorlat, hogy az állam és az Európai Unió minden évben automatikusan kompenzálja az ismétlődő termelési veszteségeket. A jövőben a kockázatkezelésnek három pillérre kell épülnie: az államra, a biztosítókra és magukra a gazdálkodókra.
(Fotó: Horizont Média/Kohout Zoltán)
Megelőzés: nem lehet minden veszteséget megtéríteni
Molnár János agrárgazdaságért felelős államtitkár szerint a kárenyhítési rendszernek a jövőben sokkal inkább a megelőzést kell ösztönöznie, mintsem a veszteségek utólagos megtérítését. Azokon a térségeken, ahol az aszály vagy a fagykár évek óta rendszeresen jelentkezik, vizsgálni kell azt is, hogy a termelők milyen lépéseket tettek a kockázatok csökkentése érdekében. A hangsúly a korszerű technológiák alkalmazására, az agrárbiztosításokra, valamint a termőhelyhez jobban illeszkedő növénykultúrák választására helyeződik át. A klímaváltozás mellett már nem várható el, hogy a közpénzek korlátlan ideig finanszírozzák azokat a kultúrákat, amelyek egy adott térségben egyre kevésbé termeszthetők gazdaságosan. (Az államtitkárral készült interjúnkat lásd az Agrárágazat nyomtatott augusztusi számában!)
Alkalmazkodni kell, de nem egyik napról a másikra
A gazdálkodók ugyanakkor attól tartanak, hogy a kárenyhítési rendszer gyors átalakítása tömeges gazdasági nehézségeket okozhat. Szerintük a szerkezetváltás szükséges, de jelenleg hiányzik hozzá a megfelelő feldolgozóipari háttér, a biztos piac és az átállást segítő finanszírozás. Egy új, szárazságtűrő növény termesztésére való áttérés nemcsak technológiai beruházást igényel, hanem új értékesítési csatornákat is, amelyek kiépítése akár egy évtizedet is igénybe vehet.
Nem kell kukoricát vetni oda, ahol előre tudható a vége…
A szemléletváltás szükségességét Kökény Attila, a Talajmegújító Gazdák Egyesületének alapítója is hangsúlyozza. Szerinte a megváltozott klíma és talajállapot miatt a korábbi termesztési gyakorlatokhoz való ragaszkodás hosszú távon zsákutca, ezért olyan növényeket kell választani, amelyek valóban illeszkednek az adott termőhely adottságaihoz. Hasonló álláspontot képvisel Bóna Szabolcs agrárminiszter is. Mint fogalmazott, az állam nem akarja előírni, mit termesszenek a gazdák, de ha tudományos adatok évek óta azt igazolják, hogy egy térségben például a kukorica tartósan veszteséges, akkor a termelőknek is mérlegelniük kell a szerkezetváltást. A vita ma már nem arról szól, szükség van-e alkalmazkodásra, hanem arról, hogy milyen ütemben és milyen állami segítséggel valósuljon meg.
Agrárágazat Tudástár: agrárkárenyhítés – a mezőgazdasági termelőket sújtó természeti károk – például aszály, jégeső vagy tavaszi fagykár – pénzügyi hatásainak mérséklését szolgáló kockázatkezelési rendszer. Az agrárkárenyhítés a megelőzésre, az agrárbiztosításokra, az állami szerepvállalásra és a termőhelyhez alkalmazkodó gazdálkodásra épül, hogy hosszú távon növelje a mezőgazdaság ellenálló képességét a klímaváltozás hatásaival szemben.
