Egyiptom minden eddiginél nagyobb mezőgazdasági vállalkozásba kezd: a sivatagban közel egymillió hektárnyi új termőterületet kíván bevonni a termelésbe, hogy jelentősen csökkentse búzaimport-függőségét. Ha az „Új Delta” projekt akár csak részben sikeres lesz, annak a globális, benne az európai gabonapiacra is komoly hatása lehet.
A tét óriási. Egyiptom jelenleg a világ legnagyobb búzaimportőre, amely az elmúlt években átlagosan 12–14 millió tonna búzát vásárolt évente a világpiacról. A 2024-es import 14,7 millió tonnát tett ki, a 2025/26-os gazdasági évben pedig még mindig 12,7 millió tonna körüli behozatallal számolnak. Az ország évente mintegy 20,3 millió tonna búzát fogyaszt, miközben hazai termelése csupán 9,3–9,8 millió tonna körül mozog, vagyis fogyasztásának több mint felét importból fedezi.
(Fotó: Shutterstock)
Oroszország, Ukrajna és az EU is veszíthet
Egyiptom kulcsszereplő a nemzetközi búzakereskedelemben. A legnagyobb nyertes jelenleg Oroszország, amely a 2024/25-ös szezonban 8,3 millió tonna búzát szállított az országba. Ukrajna 2,1 millió tonnával, az Európai Unió pedig 1,74 millió tonnával részesedett az egyiptomi piacból.
Ez azt jelenti, hogy amennyiben Kairó hosszabb távon érdemben csökkenteni tudja importigényét, az elsősorban az orosz exportőröknek jelentene érzékeny veszteséget, de az ukrán és európai búzatermelők is elveszíthetnék egyik legfontosabb felvevőpiacukat. Már néhány millió tonnás keresletcsökkenés is jelentős árnyomást okozhat a világpiacon.
13 milliárd eurót költenek a sivatag meghódítására
Az „Új Delta” projekt keretében Egyiptom mintegy 924 ezer hektárnyi új mezőgazdasági területet kíván kialakítani a nyugati sivatagban. A beruházás eddig hozzávetőleg 13 milliárd eurónak megfelelő összeget emésztett fel. Az új termőterületek öntözését egy több mint 170 kilométer hosszú csatornarendszer és a világ egyik legnagyobb szennyvíztisztító telepe szolgálja ki.
A program középpontjában a búza és a kukorica áll, vagyis éppen azok a növények, amelyekből Egyiptom jelenleg a legnagyobb importra szorul. A cél nem feltétlenül a teljes önellátás, hanem az importkitettség jelentős mérséklése.
A siker egyáltalán nem garantált
A projektet ugyanakkor komoly szakmai viták övezik. A sivatagi gazdálkodás rendkívül víz- és energiaigényes, miközben a talaj szikesedése, a vízkészletek fenntarthatósága és a működtetési költségek is jelentős kockázatot hordoznak. Több elemző szerint kérdéses, hogy hosszú távon gazdaságosan fenntartható-e ekkora léptékű sivatagi növénytermesztés.
Egy azonban már most látszik: ha Egyiptom akár részben is sikeresen kiváltja jelenlegi 12–14 millió tonnás éves búzaimportját, az alapjaiban rendezheti át a nemzetközi gabonakereskedelmet. Egy olyan piacon, ahol az orosz, ukrán és európai exportőrök évek óta az egyiptomi keresletre építenek, ez komoly bevételkiesést és új piaci versenyt hozhat.
Agrárágazat Tudástár: Búzaimport-függőség – A búzaimport-függőség azt mutatja meg, hogy egy ország búzafogyasztásának mekkora részét kénytelen külföldről beszerezni. Magas importfüggőség esetén az élelmezésbiztonság erősen kitett a világpiaci áraknak, a geopolitikai eseményeknek és a szállítási zavaroknak. Egyiptom a világ legnagyobb búzaimportőre, ezért a hazai termelés növelését célzó beruházásai nemcsak saját ellátását, hanem a nemzetközi gabonapiac egyensúlyát is befolyásolhatják. Ha egy nagy importőr kereslete csökken, az a globális búzaárakra és az exportáló országok piacaira is hatással lehet.
