Új kártevők, régi gondok: a kalászosok védelme ma
A 2025-ös év rendkívüli szárazságot hozott, különösen a nyár elején: júniusban az ország egyes vidékein egyáltalán nem hullott eső. Ezzel éles ellentétben a 2026-os tél bőséges csapadékkal és havas időszakkal, hideggel köszöntött be, ami kedvező feltételeket teremtett az őszi vetések indulásának.
A szélsőséges időjárás és a szigorodó növényvédőszer-szabályozások miatt azonban a gabonatermesztés védelme minden eddiginél nagyobb körültekintést követel. Bár a klímaváltozás a rovarvilágot is próbára teszi, 2025-ben mégis jelentős kártevőnyomás volt tapasztalható. Az intenzív gazdálkodás ráadásul új, korábban kisebb gondot okozó fajok elszaporodását is elősegítette. Mivel gabonanövényeink a pázsitfűfélék családjába tartoznak, kártevőik eredetileg a vadon élő rokon növényeken fejlődtek ki, majd sikeresen alkalmazkodtak a termesztett kultúrákhoz. A nagyüzemi monokultúrák terített asztalt kínálnak számukra, így tömeges felszaporodásuk komoly kockázatot jelent. Éppen ezért az élelmiszerbiztonság alapköve, hogy évszázadok óta kiemelt figyelmet fordítunk a gabonák szakszerű növényvédelmére.
Új kihívások és növényvédelmi stratégiák a gabonatermesztésben
A klímaváltozás extrémitásai – gondoljunk csak a 2022-es szélsőségekre – és a növényvédő szerek palettájának folyamatos szűkülése komoly próbatétel elé állítja a gazdálkodókat. A korábbi évtizedek rutinja ma már kevés: a táblák sokkal éberebb szakmai felügyeletet követelnek. A globalizáció és az intenzív technológiák ráadásul utat nyitottak olyan új kártevőknek is, amelyek kártétele gyakran felülmúlja a hazai fajokét.
A vetést megelőző talajvizsgálat jelentősége túlmutat a tápanyag-utánpótláson: egyrészt képet ad a talajlakó kártevők mennyiségéről – segítve a talajfertőtlenítés szükségességének eldöntését –, másrészt erózióveszélyes területeken iránymutatást ad a helyes művelési irány megválasztásához. A vetőgépek precíz beállítása sem elhanyagolható: a megfelelő vetésmélység a legjobb védelem a madarak és a mezei pockok kártétele ellen. A csírázás során felszabaduló szén-dioxid azonban kémiai jelként vonzza a drótféreg- és áldrótféreg-lárvákat a fiatal növénykékhez (1. kép).
A már kikelt állományokat ősszel és tavasszal a vírusvektor szerepet betöltő levéltetvek és kabócák, valamint a bagolylepke hernyói és a mezei pocok fenyegetik.
Kiemelt kártevő a búzafonálféreg
Ez az évről évre visszatérő kártevő. Elsősorban a búza- és rozsállományokat tizedeli meg. Különös figyelmet igényel, amely endofág (belső élősködő) életmódjával a rozs és a búza egyik legkitartóbb ellensége. Kártétele a csírázástól a virágzásig terjed, aktivitása elhúzódó: a tünetek már kora ősszel megjelennek a fiatal növényeken, és a virágzásig fennmaradnak. A lárvák már a kelő növénybe behatolnak, deformált, csavarodott leveleket és visszamaradt növekedést (rövid szár, csökevényes kalász) okozva. A fertőzés következtében a növények fejlődése lelassul, száruk a szokásosnál rövidebb marad. Aratás idejére a szemek helyét sötét, ovális gubacsok veszik át, amelyek belsejében a lárvák rejtőznek, várva a következő vetési szezont, hogy újra fertőzhessenek. Magyarországon főként a csapadékosabb, hűvösebb nyugati és északi régiókban jellemző a jelenléte. Évente egy nemzedéket nevel. A védekezés alapja a szigorú megelőzés: kizárólag fémzárolt, egészséges vetőmag használata, valamint a betakarítási veszteség minimalizálása.
Rovarkártevők dinamikája és a védekezés lehetőségei
Az őszi vetésű gabonák korai fejlődési szakaszában, még a bokrosodás előtt, a gabonalegyek lárvái jelenthetnek komoly fenyegetést, amire a levelek jellegzetes sárgulása hívja fel a figyelmet. Ebben az időszakban elsősorban az őszi fekete búzalégy, valamint a csíkoshá tú búzalégy nyüvei károsítanak. Utóbbi faj életciklusa kétirányú: míg első nemzedéke a tavaszi gabonákat támadja, addig a második generáció az őszi állományokban pusztít. A vetésidő tudatos megválasztásával azonban mérsékelhető az őszi kártétel kockázata. A tavaszi szezonban újabb fajok lépnek színre: ekkor az ugarlégy és a tavaszi fekete búzalégy okozhat érzékeny mennyiségi és minőségi veszteségeket.
A gabonafutrinka (csócsárló) kártétele és biológiájaIdőjárás-függő szaporodás: A faj életmódja eltér más kártevőkétől, mivel szaporodása szorosan a csapadékhoz kötött. A nőstények kizárólag esős ősz esetén raknak tojást; aszályos időben a peterakás elmarad. Ez a Közép- és Délkelet-Európára jellemző faj főként a laza, homokos talajokat kedveli.
Kártétel jellege: Bár az imágók is károsítják az érett szemeket, a gazdasági kárt elsősorban a lárva (csócsárló) okozza. Tevékenysége szeptembertől április végéig tart, és enyhe teleken, nyugalmi állapot (diapauza) nélkül folyamatosan táplálkozik. A fertőzés eredménye látványos, foltszerű vetéspusztulás.
Védekezés és előrejelzés: A megelőzés alapja a monokultúra kerülése. A védekezés szükségessége talajcsapdákkal mérhető fel: csapdánkénti 5–6 bogár fogása esetén kémiai beavatkozás (foltkezelés) indokolt.
Egyéb kártevők időjárási összefüggései: A csapadékos ősszel ellentétben a szárazabb periódusok a gabonapoloskák felszaporodását segítik, míg a levéltetvek szívogatásuk mellett vírusvektorként is veszélyeztetik az állományt.
Egyéb rovarkárosítók szerepe a gabonaállományban
A bogarak közül a közönséges pejbogár a virágzat és a szemek rágásával, illetve kitúrásával okoz kárt. Aszályos időkben a gabonaszipolyok imágói az éretlen kalászokat dézsmálják. Míg a mezei gabonamoly hernyója évről évre visszatérő vendég, a közönséges fülbemászó csak alkalomszerűen jelenik meg a táblákon.
Levéltetű-invázió és vírusveszély a gabonatáblákon
Az utóbbi időszakban drasztikusan megugrott a levéltetű-fertőzöttség a hazai gabonaföldeken, ami az őszi búzát és árpát egyaránt sújtja. A kártevők kolóniáikat jellemzően a növények zöld részein és a kalászokon alakítják ki. Táplálkozásuk során a növény nedveit szívogatják, aminek következtében a levelek sárgulni kezdenek és deformálódnak (besodródnak). Mivel a betelepülés gócokban történik, a fertőzött foltok látványosan elkülönülnek az állományon belül. A sárgulás azonban gyakran nemcsak a fizikai sérülés jele, hanem a rovarok által terjesztett sárga törpülés vírus tünete is lehet.
Ilyenkor a terméskiesésért a közvetlen kártétel és a vírusfertőzés együttesen felelős. A túl korai vetés növeli a kockázatot, mivel a növények hosszabb ideig vannak kitéve a vektoroknak, és fogékonyabbá válnak a vírusra. Ezzel szemben a vetés idejének helyes megválasztása, a csávázószerek alkalmazása, valamint a kelés utáni rovarölő szeres állománykezelés hatékony védelmet nyújt a vírusokat terjesztő tetvek és kabócák ellen. Magyarországon leggyakrabban a zselnicemeggy-, a zöld gabona- és a közönséges gabona-levéltetű okoz gondot. Különösen a vetőmag-előállítás során kritikus a jelenlétük, tömeges elszaporodásuk esetén pedig elkerülhetetlen a kémiai beavatkozás (2. kép).
(fotó: a szerző felvételei)
A gabonapoloskák elleni védekezés alapjai
A gyakorlatban négy, hasonló életmódú fajt (osztrák-, szerecsen-, szipoly- és csőrös szipolypoloska) sorolunk a gabonapoloskák gyűjtőneve alá, ami lehetővé teszi az ellenük való egységes védekezést. Ezek az évente egy nemzedéket nevelő rovarok eredetileg vadon élő fűféléken éltek, de mára a nagyüzemi gabonatáblák – különösen a búza – váltak elsődleges élőhelyükké. Kártételük a növényi nedvek szívogatásában nyilvánul meg, melynek következményei a fenológiai fázistól függően változnak:– szárbaindulás előtt: a vezérhajtás elsárgul, kifehéredik, majd elpusztul.
– Kalászhányás előtt: a még hasban lévő kalász szívogatása miatt az kifehéredik.
– Tejesérésben: a megtámadott szemek összeaszalódnak.
– Viaszérésben: ez a legalattomosabb kártétel, mivel a szem látszólag ép marad, de a lisztjéből készült tészta a beltartalmi romlás miatt nem kel meg.
Ezek a kártevők a téli hónapokat jellemzően az erdőszélek avarjában, illetve a szántóföldeket szegélyező árkok növényzetében vészelik át. Mivel kifejezetten hőigényes fajokról van szó, aktivitásuk szorosan összefügg a hőmérséklettel: egy korai tavaszi felmelegedés hatására már áprilisban megjelenhetnek a táblákon. Populációjuk robbanásszerű növekedésének a száraz, meleg tavaszi időjárás kedvez leginkább. Ha ez az időjárási minta több egymást követő évben ismétlődik, akkor fokozott kártételre kell felkészülni. A védekezés során elsődleges célpont a kifejlett imágók gyérítése.
A gabonaszipolyok kártétele és monitoringja
A gabonaszipolyok (3. kép) csoportjába több faj is tartozik – például az osztrák, a keresztes, a vetési és a gabonaszipoly –, melyek közül gaz dasági szempontból a széles szipoly a legjelentősebb. Ezek a bogarak eredetileg vadon élő pázsitfűféléken éltek, de a nagyüzemi növénytermesztés elterjedésével sikeresen alkalmazkodtak a termesztett gabonákhoz. A kártétel mértéke tetemes lehet: a leggyakoribb széles szipoly. Egyetlen egyede élete során akár 50–100 gabonaszemet is tönkretehet rágással vagy kitúrással.
(fotó: a szerző felvételei)
Hazánk gabonatermő vidékein általánosan elterjedtek. Fejlődési ciklusuk kétéves; a lárvák a telet a talaj mélyebb rétegeibe húzódva töltik. Mivel az imágók kiváló repülők, betelepülésük gyakran hullámokban történik. A védekezési küszöbérték búzában négyzetméterenként 10 egyed. A talajban élő lárvák (pajorok) (4. kép) mennyiségének felmérésére – a cserebogaraknál is alkalmazott – térfogati kvadrát módszer szolgál, és a veszélyességi küszöbértékek is hasonlóak.
(fotó: a szerző felvételei)
A veresnyakú árpabogár biológiája és kártétele
Ez a rovarfaj (5. kép), amelyet vetésfehérítőként is ismerünk, elsősorban Dél-Európában és Magyarországon számít meghatározó kártevőnek; tőlünk északabbra gazdasági súlya már csekélyebb. A telet imágó formában vészelik át, és az időjárástól függően már korán, február végén vagy március elején aktivizálódhatnak.
A párzást követően a nőstények a levelek színére helyezik petéiket, egyedenként akár kétszázat is. Ideális körülmények között a lárvák 11–15 nap alatt kelnek ki, majd fejlődésük mintegy két hétig tart. A bábozódáshoz a talajba húzódnak: 2–4 centiméteres mélységben alakítják ki bábkamrájukat, ahol a nyugalmi időszak szintén két hetet vesz igénybe.
A faj elsősorban a tavaszi árpát, a zabot és az őszi kalászosokat kedveli, de az imágók a kukorica lombozatában is képesek súlyos sérüléseket okozni. A legnagyobb gazdasági kárt azonban a meztelen csigákra emlékeztető külsejű lárvák okozzák.
A lárvák a levélszövetet hámozgatják, és különösen a zászlóslevél roncsolásával idéznek elő jelentős terméskiesést. Ezzel szemben a kifejlett bogarak érési táplálkozást folytatnak: az erek között hosszú sávokat és lyukakat rágnak, amitől a levelek kifakulnak, kifehérednek. Amennyiben a gabona idő előtt elszárad, vagy a kártevő-populáció túl nagyra nő, a bogarak tömegesen vándorolhatnak át a szomszédos táblákba.
(fotó: shutterstock.com)
Ökológiai igények és a vetési bagolylepke
A tömeges elszaporodáshoz a párás, meleg tavaszi időjárás teremt ideális feltételeket, különösen a mélyebben fekvő, sűrű állományú táblákon. A lárvák és imágók egyedszámának felmérésére a fűhálózás módszere ajánlott.
A polifág (soktápnövényű) kártevők sorából a vetési bagolylepke emelkedik ki, amely komoly fenyegetést jelent a kalászosokra. Jellegzetes kártétele, amikor a fiatal növényeket közvetlenül a talajfelszín felett, 1–2 cm magasságban rágja el. A rágásnyomok a vetésben tipikusan foltszerűen jelennek meg.
Ez a faj Magyarország egész területén elterjedt, és a gradációs (tömegszaporodási) években képes súlyos gazdasági károkat okozni. Évente két nemzedéke fejlődik, ami kétszeri védekezést tehet szükségessé. A telet hernyó alakban vészeli át, a talaj védelmében, mintegy 15–20 cm mélyen kialakított kamrában. Tavasszal a lárva már nem folytat táplálkozást, hanem az áttelelést követően azonnal bebábozódik. Az első nemzedék lepkéi májusban és júniusban rajzanak. Az érési táplálkozás után a nőstények a talajközeli levelekre helyezik petéiket. A kikelő hernyók június–július folyamán károsítanak, majd a kifejlett méret elérésekor sekélyen, 2–3 cm mélyen bábozódnak a talajban. A második nemzedék imágóinak rajzása nyár végére, július végére vagy augusztus elejére esik.
A védekezés alapja a megbízható előrejelzés, amelyre – számos más lepkefajhoz hasonlóan – a fénycsapda a legalkalmasabb eszköz. Amennyiben a napi fogás meghaladja az 5 egyedet, az tömeges felszaporodást jelez. A kémiai beavatkozást a fiatal lárvák ellen kell irányítani; a lárvák tömeges kelése a rajzáscsúcsot követő 10–14. napon várható. Emellett az agrotechnikai módszerek, mint az őszi gyomirtás és a talajművelés, szintén gyérítik a fiatal hernyókat és bábokat.
A rezisztencia kialakulása és kezelése
Végezetül kiemelt figyelmet kell fordítani a növényvédő szerekkel szembeni ellenálló-képesség (rezisztencia) kockázatára. Ez a jelenség leggyakrabban a szerek egyoldalú és indokolatlan alkalmazása miatt lép fel. Ha hosszú időn át, vagy egy szezonon belül többször ugyanazt a hatóanyagot (például piretroidot) vetjük be, a sejtszintű mutációk révén szelektálódnak az átlagosnál ellenállóbb egyedek, amelyek ezt a tulajdonságot örökítik utódaikra is.
Ezek a rezisztens példányok képesek túlélni olyan dózisokat is, amelyek a normál populáció nagy részét elpusztítanák. Ezért, ha egy kártevő ellen évente többszöri védekezés szükséges, elengedhetetlen a különböző hatóanyagok váltogatása (rotációja), amivel késleltethető a rezisztencia kialakulása.
Elérhető hatóanyagok a kalászosok rovarkártevői ellen
A búzatermesztésben a teljesség igénye nélkül a következő hatóanyagok állnak a rendelkezésére a 2026. február 1.-i adatok szerint:
– Deltametrin: levéltetvek ellen. A méhekre kifejezetten veszélyes.
– Eszfenvalerát: bagolylepkék, levéltetvek, lombrágó hernyók. A méhekre kifejezetten veszélyes.
– Teflutrin: drótférgek, pajor. A méhekre kifejezetten veszélyes.
– Cipermetrin: szívó kártevők, levéltetvek ellen. A méhekre kifejezetten veszélyes.
– Acetamiprid: bagolylepkék, barkók, bodzalevéltetű, cserebogarak, csipkéző bogarak, fésűslábú viráglégy, földibolhák, molykártevők, poloskák, rágó kártevők, sodrómolyok, szívó kártevők, levéltetvek ellen.
– Lambda-cihalotrin: bagolylepkék, bagolylepkék lárvái, gabonapoloska, levéltetvek, vetésfehérítő bogarak ellen. A méhekre mérsékelten veszélyes.
– Bacillus thuringiensis ssp. kurstaki: lepkehernyók ellen
– Flonikamid (IKI-220): levéltetvek, levéltetűtojások ellen.
– Tau-fluvalinát: borsólevéltetű, fekete répa-levéltetű, levéltetű, levéltetvek, poloskák, vetésfehérítő bogarak ellen.
– Pelargonsav: gabona-levéltetű.
Takács Attila
növényvédelmi entomológus
Agrárágazat Tudástár: kalászosok növényvédelme – a búza, árpa, rozs és más gabonafélék kártevői elleni megelőző és beavatkozó rendszer, amely talajvizsgálatra, vetésidőre, állománymegfigyelésre, előrejelzésre, küszöbértékekre és hatóanyag-rotációra épül, hogy csökkentse a termés- és minőségveszteséget a változó klímában is.
