A napraforgó Magyarország egyik legfontosabb szántóföldi növénye, melynek termesztési területe évek óta stabilan meghaladja a 600–700 ezer hektárt. A napraforgó a közfelfogásban is a „beteges” növények közé tartozik. Sok kórokozója jelentős termésveszteséget is képes okozni. Emellett a klímaváltozás hatására tapasztalható időjárási szélsőségek – mint a hőségnapok számának emelkedése, az egyre gyakoribb aszályos időszakok, valamint a csapadék egyenlőtlen eloszlása – további növénykórtani kihívásokat állítanak a gazdálkodók elé.
Miért kerül előtérbe a makrofominás hervadás?
Az elmúlt években a makrofominás hervadás, illetve szárkorhadás (Macrophomina phaseolina) jelentősége egyre nagyobbá vált, különösen az aszály sújtotta, vízhiányos termőterületeken, ahol a tüneteket gyakran tévesen abiotikus stresszhatásnak vagy aszálykárnak tulajdonítják.
A betegség kórokozója, a Macrophomina phaseolina (Tassi) Goid., világszerte elterjedt, polifág talajlakó gomba, amely számos szántóföldi és kertészeti növényen képes súlyos termésveszteséget okozni. A napraforgón kívül gazdanövénye többek között a cukorrépa, repce, szója, burgonya és a kukorica is. Növénykórtani szempontból azért fontos a gazdanövények ismerete, hogy a gazdálkodók okszerűen tudják beállítani a vetésváltást, ami azonban a kórokozó ilyen mértékű polifág jellege miatt rendkívül nehéz. A kórokozó elleni hatékony védekezést tovább nehezíti a rezisztens fajták hiánya, a kémiai védekezési lehetőségek korlátozottsága, valamint a kórokozó hosszú távú túlélési stratégiája a talajban.
Rendszertani hely, életmód és túlélési stratégia
A M. phaseolina a Fungi országba, Ascomycota törzsbe, Dothideomycetes osztályba tartozó, nekrotróf patogén stratégiát folytató gomba. Életmódjára jellemző, hogy a megfertőzött növényi szöveteket különböző toxinokkal és sejtfalbontó enzimekkel elpusztítja, majd az elhalt sejtek anyagaiból táplálkozik. Talajból kiinduló fertőzés jellemző rá, ahol a túlélő képletei a mikroszkleróciumok, amelyek apró, fekete, kemény képletek és a termőföldben akár 8–10 évig is életképesek maradhatnak. Ez a túlélőképlet is segíti a kórokozót abban, hogy nagy pusztítást tudjon okozni azokon a területeken, amelyeken megjelenik, hiszen a fertőzőképletekből évek múlva is megbetegítésre képes inokulum alakulhat ki.
Miért kedvez a klímaváltozás a makrofominának?
A kórokozó szubtrópusi eredetű faj; a száraz, magas hőmérséklet, 25–30 °C és az alacsony víztartalmú talajok kedvezőek számára. Így jobban érthető, hogy a klímaváltozás, ezzel együtt pedig a magasabb hőmérséklet, az aszály kialakulása miért is segíti ennek a kórokozónak a térnyerését. A kórokozó jelentősége szélsőséges időjárási körülmények között növekszik ugrásszerűen. A magas hőmérséklet (optimálisan ~30 °C) és a tartós vízhiány együttesen fokozza a növények fogékonyságát, miközben kedvez a kórokozó fejlődésének és fertőzőképességének, így alakítva ki nehéz helyzetet a növényvédelemben.
A fertőzés menete és a tünetek felismerése A fertőzés már nagyon korán, akár csíranövénykorban megtörténhet. Környezeti stimulus (hőmérséklet, nedvesség) hatására a túlélő mikroszkleróciumok csíratömlőt fejlesztenek, és a növény gyökerének gyökerek felszínén appresszóriumot alakítanak ki. A kórokozó hifa módosulattal a növény belsejébe jut, később pedig a szállítószövetekben terjed, akár el is tömítve azokat. Mivel különböző toxinokat és enzimeket is termel, ez pusztítja a növényi bélszövetet is, aminek következtében a növények lankadnak hervadnak, különösen aszályos időszakokban vagy vízhiányos, rossz vízellátású talajon. Mivel jó vízellátás esetén a tünetek maszkírozódnak, így sokszor a gazdálkodó nem gondol kórokozó támadásra. Ez azért veszélyes növényvédelmi szempontból, mert így a gomba ugyanazon a területen jelen van, de a gazdálkodó nem tud róla. Ezért kiemelten fontos a diagnosztika, és a kórokozó tüneteinek pontos ismerete. Mivel a növény legtöbbször atal korban a talajból fertőződik, de a tüneteket többnyire csak virágzás után jelentkeznek, ezért kiemelten fontos a terület kórokozó viszonyainak ismerete a növényvédelemben. Amellett, hogy a növények a fertőzés következtében lankadnak, mert a kórokozó eltömíti az edénynyalábokat és így vízszállítási zavarok lépnek fel, árulkodó jel még a fertőzésre a szár alsó egyharmad részének hamuszürke színűvé válása (ezért is hívják sok helyen hamuszürke szárkorhadásnak is). A kórokozó biztos azonosításra alkalmas módszer egyszerű; a szárat kettévágjuk, és ha benne meglátjuk a kis fekete pontokat, a mikroszkleróciumok tömegét, akkor biztosan a makrofomina fertőzte meg a növényünket. Mivel a kórokozó makroszkópikusan is nagy biztonsággal felismerhető, azért ajánlatos a növények vizsgálata, ha fertőzésre gyanakszunk. Hazai tapasztalatok és diagnosztikai tanulságok Magyarországi adatok szerint a napraforgóban jelentett aszálykárok jelentős részét olyan területeken észlelték, ahol később makrofominás fertőzés jelenlétét is igazolták, különösen Békés, Bács-Kiskun és Hajdú-Bihar vármegyékben. Ez az adat is azt mutatja, hogy a kórokozó ott tud nagy pusztítást okozni, ahol nem jó a talaj vízellátása, és felhívja a figyelmet a pontos diagnosztika fontosságára. A betegség gazdasági jelentőségét növeli, hogy tünetei gyakran nem látványosak, illetve más kórokozók vagy abiotikus stresszfaktorok tüneteivel összetéveszthetők. A hervadás, a szár belső elszíneződése, valamint a tányér méretének csökkenése sok esetben csak a tenyész idő végén válik nyilvánvalóvá, amikor a védekezés már nem lehetséges.
Védekezési lehetőségek az integrált növényvédelemben
Rezisztencia és nemesítés
A makrofominás hervadás elleni védekezés alapja az integrált növényvédelmi (IPM – Integrated Pest Management) szemlélet. Az első, és kórtani szempontból legfontosabb lehetőség a rezisztencia nemesítés, hiszen ha a növény rezisztens a kórokozóval szemben, akkor nem alakul ki betegségtünet. Jelenleg azonban nem áll rendelkezésre teljes rezisztenciát biztosító napraforgó fajta.
Agrotechnikai lehetőségek
Az integrált növényvédelmi szemlélet második alappillére az agrotechnikai elemek, mint a megfelelő elővetemény, vetésváltás, optimális tőszám, talajnedvességet megőrző művelési módok. A kórokozó kifejezetten polifág volta azonban nehezíti a vetésváltáson alapuló védekezési lehetőséget. A talajművelés kérdése megosztó: míg a forgatásos művelés csökkentheti a fertőző növényi maradványok felszíni jelenlétét, addig a forgatás nélküli rendszerek javíthatják a talaj vízgazdálkodását és szerkezetét, ami közvetetten mérsékelheti a stresszhatást, így a növény kevésbé fog szenvedni és kárt szenvedni a fertőzéstől.
A védekezést nehezíti, hogy a kórokozó rendkívül változékony. A különböző izolátumok patogenitása jelentősen eltérhet, és a mikroszklerócium-képzés mértéke szoros összefüggést mutat a fertőzőképességgel. A molekuláris genetikai vizsgálatok elsősorban a földrajzi eredet szerinti hasonlóságot igazolták.
A kémiai védekezés korlátai
A biológiai védekezés jelentősége növekszik, különösen a Trichoderma fajok, valamint egyes baktérium nemzetségek (Bacillus, Pseudomonas, Streptomyces) alkalmazásával. Ezek antagonista hatásuk mellett növénykondicionáló és indukált rezisztenciát kiváltó szerepet is betölthetnek. Az integrált szemlélet további fontos eleme a kémiai védekezés. Jelenleg nincsen a forgalomban olyan engedélyezett növényvédő szer, aminek a hatékonysága igazoltan jó makrofomina ellen, bár jelenleg az érdeklődés középpontjában van ez a betegség, így sok kísérlet folyik az ellene való kémiai védekezés hatékony megvalósításáról, aminek eredményeképpen a jövőben biztosan várható ellene hatékony fungicid.
Összefoglalás
A makrofomina által okozott hervadásos betegség jelenleg hazánk napraforgó-termesztésének egyik legkomplexebb növénykórtani problémája. A klímaváltozás, és az időjárási szélsőségek hatására a betegség jelentősége várhatóan tovább növekszik, és túlmutat pusztán a napraforgó termesztés problémakörén. Hatékony védekezés csak komplex, integrált szemlélettel, a genetikai, agrotechnikai, biológiai és kémiai elemek összehangolt alkalmazásával valósítható meg. A jövőben kiemelt szerepe lesz a toleráns hibridek azonosításának, valamint a talajbiológiai folyamatok jobb megértésének is.
Dr. Körösi Katalin
Agrárágazat Tudástár: Makrofominás hervadás – A makrofominás hervadás a Macrophomina phaseolina talajlakó, polifág gomba által okozott betegség, amely napraforgóban szárkorhadással és hervadással jár. A kórokozó mikroszkleróciumai akár 8–10 évig túlélnek a talajban, és meleg (25–30 °C), száraz körülmények között különösen agresszíven fertőznek. A tünetek gyakran aszálykárnak tűnnek, ezért a pontos diagnózis kulcsfontosságú.
