Nem véletlenül mondják, hogy egyes szakmákat szívből-szerelemmel lehet szeretni…! Székesfehérvári udvarán a vasnak még becsülete van: Vágvölgyi Imre gyűjteményében a veterán traktorok és stabilmotorok nem díszletként sorakoznak, hanem többnyire működő, vagy épp működésre készülő gépként várják a következő indítást.
DKW, Hofherr, Dutra, Fordson
A 76 éves gyűjtő szemlélete egyszerű és nagyon mezőgépes: amit lehet, meg kell menteni, amit pedig meg lehet mozdítani, azt érdemes életben tartani. Nála a felújítás nem csillogó restaurálást jelent, hanem műszaki tisztességet, eredeti anyagok mentését és azt, hogy a gép újra a saját hangján szólaljon meg. A történet egy családi kistraktorral kezdődött, amelybe még egy régi DKW-motor került. A kezdet kissé viharosra sikerült, de a lényeg megmaradt: a gép nem hulladék, hanem feladat. A VIDEOTON-nál megszerzett fegyelmezett műszaki szemlélet később sokat segített a komolyabb daraboknál is, ahol már nem a lendület, hanem a pontos sorrend, a hézag, a csapágyazás és az anyagismeret döntött. Ez a hozzáállás ma is érződik a gyűjteményen: a Hofherr, a Fordson, a Dutra vagy épp a különféle stabilmotorok mind úgy kapnak új esélyt, hogy közben a karakterük is megmarad.
Kiásott Dutra, ma is zakatoló stabilmotor
A mezőgép-technika iránt érdeklődőknek ez a gyűjtemény azért különösen izgalmas, mert itt a géptörténet nem vitrinek mögött áll. Egy Fordson története akár a földből való kiásással kezdődik, egy Dutra UE-28-as még félkész állapotában is komoly ígéret. A stabilmotorok pedig ma is jól megmutatják, hogyan dolgozott régen a „gépészet szíve” a gazdaságokban. Egy Fairbanks Morse vagy egy Jenbach Diesel nemcsak ritkaság, hanem működési tananyag is: lendkerék, adagolás, ékszíj, alapjárat, terhelés – minden kézzelfoghatóvá válik.
A régi vas ma is tanít
És talán ez az egész gyűjtemény legnagyobb ereje. Nem nosztalgiát akar eladni, hanem azt mutatja meg, hogy a régi vas ma is tud tanítani. Türelemre, anyagtiszteletre, hibakeresésre, sőt arra is, hogy a jó szerelés nem látvány, hanem gondolkodás kérdése. Vágvölgyi Imre gépei ezért nemcsak megmaradtak, hanem dolgoznak is tovább – legalább annyit, hogy emlékeztessenek rá: a mezőgazdaság műszaki múltja nem lezárt fejezet, hanem élő örökség.
Forrás: GÉPmax
Agrárágazat Tudástár: Műszaki örökség – Műszaki örökségnek a mezőgazdaságban azokat a régi gépeket, eszközöket és működési megoldásokat nevezzük, amelyek nemcsak ipartörténeti értéket képviselnek, hanem ma is megmutatják a korabeli gépészet logikáját, javíthatóságát és anyaghasználatát; a működőképesen megőrzött veterán traktorok és stabilmotorok ezért egyszerre emlékek és tanítóeszközök.
