A talajok vízzel való feltöltődése az őszi, téli időszakban folyamatosan történik, a kérdés csak annyi, hogy mekkora mennyiséggel. A hó és az eső által hozott víz mennyisége csalóka lehet (kb. 10:1 az arány), de a takarónövényt vető termelőknél egész biztosan több a nedvesség a talajban!
Aki takarta a felszínt, idén is vizet nyert
Gondoljunk csak vissza a november és december hónapokra – mennyire ködösek voltak! A felszín feletti növénytömeg ebből a ködből óriási mennyiségű vizet tudott lecsapolni. Majd az igen aszályos tavasz folyamán a felszíni növényborítottság meggátolta a nedvességvesztést. A takarónövény akkor is hasznos, ha csak 15–20 cm magas, nincs szükség 100–150 cm magas állományra, kivétel, ha valaki lelegelteti.

Az utóbbi időben egyre többen gondolkodnak el, miként lehetne a talaj felszínét jobban árnyékolni, óvni a nyári óriási intenzitású napsugárzás ellen. Mulcsos technológia, strip-till technológia, akár a takarónövényben történő különböző formájú vetések jönnek itt szóba, ezen felül még az 50 cm-es sortávolság a 75 cm helyett, illetve mindezek kombinálása.

Milyen kihívásokkal állunk szembe?
A mulcsos technológia már régről ismert, nincs vagy csak kevés olyan eleme van, ami meglepetést tudna okozni a gazdáknak. Amin sokan még gyakran meglepődnek, az a gyomosodás, de ez sem gond, mert a tavaszi sekély magágynyitással vagy tápanyag-bedolgozással ez megszüntethető.
A strip-till sem okoz gondot, mert különböző termelőknél van sok tapasztalat. A no-till már más. Itt nagyon oda kell figyelni a talaj felmelegedésére. Tovább tarthat, mint a szomszéd esetleg feketére művelt talajainál, és tudjuk, hogy tavasszal azért kissé türelmetlenek is vagyunk. Nagyon oda kell figyelni a fajtaválasztásnál, mert néhány nappal, akár héttel későbbi vetéseknél, egy hosszú tenyészidőjű fajtánál a virágzás éppen a nagy hőségre eshet. Mindemellett a beéréssel is gondok lehetnek, és a szárítás sem egy olcsó megoldás.

A tavaszi vetéseknél nehézséget okoz még a takarónövény szármennyisége. Sokszor jó lenne a takarónövénybe műveletlenül belevetni, így tartaná a legjobban a nedvességet, de ehhez célszerszámok kellenek.
A sortáv jelentősége
A technológia kiválasztása után lehet tovább keresni az utat, és nagyon sokan kísérleteznek is vele, egyre több termelő áll át az 50 cm sortávolságra. Aki áttér az 50 cm-re, érdemes az összes kapáskultúrájával ezt tenni, és azokkal is, amelyeknél nem gond a szélesebb sortávolság (pl. repce, len, bab …)! Ez így igen húzós beruházás, ugyanis majdnem az összes eszközt le kell cserélni: vetőgépet, sorközművelőt és kombájnasztalokat. Gépberuházási pályázattal barátságosabb, kevésbé fájó művelet, a kérdés csak az, hogy mit nyerünk vele?

Az 50 (45) cm egy szélesebb logisztikai rendszert hoz magával. Mit lehet erre a sortávra vetni? A kapások és olajosok zömét (kukorica, napraforgó, repce, szója …). Legtöbbször feltesszük a kérdést is, lesz-e többlettermés? Ha csak abból indulunk ki, hogy a termés ugyanakkora, akkor mit nyertünk? A válasz: nem kell a gépeket ide-oda szerelni, illetve nem kell esetleg két vetőgépet fenntartaniuk azon termelőknek, akiknél van olyan növény, amit csak 45/50 cm-re kell vetni (cukorrépa). Az 50 cm-es sortávban a 75 cm-hez viszonyítva a növények sokkal hamarabb és több ideig árnyékot vetnek a felszínre, így jóval kevesebb lesz a kipárolgás!
Mit jelent a logisztika?
Ugyanolyan nyomtávú traktorral tudjuk húzni a gépeket, a Horsch-nál ezen felül a tartályok méretei, központi műtrágya, vetőmag, és akár kétféle mikro (tápanyag + talajfertőtlenítő) a barázdába juttatása. A legújabb Horsch fejlesztés a Maestro TX. Ennél teleszkópos vázat találunk, 45–80 cm sortávolságban 5 cm-es lépésekben lehet állítani a kocsikat, így aki különböző növényekkel átáll az 50 cm-re – de másikkal, pl. kukorica egyből nem szeretne –, gond nélkül meg tudja oldani ezt a helyzetet.

Addig is, míg eldől a technológiai irány, jó lenne, ha a termelők tudnának annyi időt szakítani, hogy a parcelláik köré minél több őshonos gyümölcscsemetét ültessenek! (x)
Szász Zoltán
+36-30/743-0302

Agrárágazat Tudástár: Talajtakarás – A talajtakarás a talajfelszín növényi maradványokkal, takarónövénnyel vagy mulccsal történő védelmét jelenti. Célja a párolgási veszteség mérséklése, a talajélet támogatása, az erózió csökkentése és a nedvesség jobb megőrzése. Aszályos időszakban különösen fontos technológiai elem, mert a fedett talaj lassabban melegszik túl, kevésbé szárad ki, és kedvezőbb feltételeket biztosít a következő kultúrnövény fejlődéséhez.
