A Vörös-tenger és a Hormuzi-szoros körüli tengeri szűk keresztmetszetek már nemcsak a világkereskedelem, hanem a takarmányipar számára is közvetlen kockázatot jelenthetnek a mezőgazdaságban.
Gabona
A Bab el-Mandeb-szoros a konfliktus előtt az ázsiai–európai kereskedelem egyik legfontosabb útvonala volt, ezen érkezett nagy mennyiségben takarmánygabona, vitamin, aminosav, adalékanyag és más nyersanyag az európai és közel-keleti piacokra. Ha ehhez még a Hormuzi-szoros körüli bizonytalanság is társul, az a régió importfüggő állattenyésztését különösen sebezhetővé teszi.
A Közel-Kelet takarmánypiaca eleve erősen rá van utalva a tengeri importra. A térség jelentős búza-, rizs- és kukoricaimportőr, miközben a takarmánygyártás és az állattenyésztés stabil működéséhez folyamatos alapanyag-ellátásra van szükség. Ha a Vörös-tenger déli bejárata és a Hormuzi-szoros egyszerre válik bizonytalanná, az gyakorlatilag kettős tengeri blokádot jelenthet a régió számára. Ez nemcsak drágulást, hanem tényleges ellátási zavarokat is okozhat.
Vitaminok, aminosavak
A legnagyobb veszély a takarmány-alapanyagoknál és a takarmány-adalékanyagoknál jelentkezik. A Közel-Kelet és Észak-Afrika takarmányipara erősen függ a tengeri úton érkező kukoricától, szójától, búzától és árpától, miközben a vitaminok, aminosavak és más adalékanyagok esetében a kínai gyártás meghatározó. A vörös-tengeri útvonal zavarai 10–14 nappal is meghosszabbíthatják a szállítást, a konténerköltségek pedig a válság előtti szint többszörösére emelkedtek. Ez végül a takarmányárakban és az állattartás költségeiben csapódik le.
Logisztikai problémák
A helyzetet tovább rontja, hogy a térség kikötői és átrakodó központjai is nyomás alá kerültek. A hajók egy része a Jóreménység foka felé kényszerül kerülni, ami hosszabb szállítási időt és nagyobb költséget jelent, miközben a mediterrán és atlanti kikötők torlódnak. A takarmányipar számára ez különösen veszélyes, mert nemcsak a gabona és az adalékanyag, hanem a műtrágya és más inputanyagok is késhetnek vagy megdrágulhatnak.
A válság egyik fontos tanulsága, hogy az ellátási láncok túlzott földrajzi koncentrációja komoly stratégiai kockázat. (Hasonló problémakör ez, mint Európának az orosz műtrágyától való függősége, ami egyszerre ellátási és piaci kockázat – lásd erről a MezőHír és az Agrárágazat cikkeit!) A takarmányiparban ma már nem elég a legolcsóbb forrást keresni: egyre fontosabb a készletezés, a több lábon álló beszerzés, az alternatív útvonalak és a regionális gyártókapacitások kiépítése. Ha a konfliktus elhúzódik – és erre meglehetősen nagy az esély –, az nemcsak a közel-keleti állattenyésztést, hanem közvetve az európai takarmány- és alapanyagpiacokat is tartósan befolyásolhatja.
Agrárágazat Tudástár: Takarmány-alapanyag ellátási lánc – Az a nemzetközi logisztikai és kereskedelmi rendszer, amelyen keresztül a takarmánygyártáshoz szükséges gabonák, fehérjenövények, vitaminok, aminosavak és egyéb adalékanyagok eljutnak a feldolgozókhoz; tengeri szállítási zavar esetén ez gyorsan takarmánydráguláshoz és ellátási bizonytalansághoz vezethet.
