Ha a siló kifogy, ha új takarmány érkezik, vagy a legelőre hajtás miatt teljesen megváltozik az állatok étrendje – a takarmányváltás a szarvasmarha-tartás egyik leggyakoribb, de általában alábecsült stresszhelyzete a mezőgazdaságban. A gazdák gyakran csak azt látják, hogy az állat kevesebbet eszik, visszaesik a tejtermelés, megváltozik a trágya állaga. De vajon mi a probléma gyökere, és mit lehet vele kezdeni?
Nem a tehénnek, a bendőnek kell alkalmazkodnia
A kérődzők emésztőrendszere rendkívül összetett biológiai rendszer. A bendőben baktériumok, gombák és egyéb mikroorganizmusok milliárdjai dolgozzák fel a takarmányt. Ezek a mikrobák azonban az adott takarmányösszetételhez alkalmazkodnak. Ha például a széna helyét silókukorica, vagy egy alacsonyabb energiatartalmú siló helyét egy koncentráltabb takarmány veszi át, a bendőflórának újra kell szerveződnie. Ez az alkalmazkodás akár két-három hétig is eltarthat.
Amennyiben a váltás túl gyors, felborulhat a bendő egyensúlya. Ennek következménye lehet a bendőacidózis, a kérődzési idő csökkenése, étvágytalanság, hasmenés, a tejtermelés visszaesése, sőt súlyosabb esetekben patairha-gyulladás vagy egyéb anyagforgalmi zavarok is kialakulhatnak.
A marha kedveli a rutint, a silóváltás kritikus pont
A szarvasmarha nemcsak élettani, hanem viselkedési szempontból is érzékeny a változásokra. Megszokja a takarmány ízét, illatát, szerkezetét és az etetés napi ritmusát. Egy hirtelen váltás emiatt gyakran a takarmányfelvétel csökkenésével jár, ami különösen a nagy tejtermelésű teheneknél jelent gazdasági kockázatot.
A legnagyobb veszély általában az ellés előtti és utáni időszakban, a tavaszi legelőre hajtáskor, silóváltáskor vagy a hízómarhák abrakarányának növelésekor jelentkezik.
A szakemberek szerint minden új silót érdemes már a felnyitás előtt vagy közvetlenül utána laboratóriumban elemeztetni. Már kisebb eltérések is lehetnek az energia-, fehérje- vagy szárazanyag-tartalomban, amelyek hatással vannak az állatok teljesítményére. Különösen fontos a szárazanyag-tartalom ellenőrzése, mert a siló eleje gyakran eltérő összetételű, mint a többi rész.
Mit tehet a gazda?
A legfontosabb szabály, hogy a takarmányváltás fokozatos legyen. A régi és az új takarmányt több napon keresztül célszerű keverni, miközben folyamatosan figyelni kell az állatok viselkedését. Árulkodó jel lehet a csökkenő takarmányfelvétel, a tejhozam visszaesése vagy a trágya állagának változása. A szakemberek azt javasolják, hogy az átállás idején ne történjen más jelentős takarmányozási módosítás, legyen kijelölve egy felelős személy a folyamat felügyeletére, és minden változtatást dokumentáljanak. A jól előkészített átmenet nemcsak az állatok egészségét védi, hanem a tejtermelés és a hizlalási eredmények stabilitását is biztosítja.
A tapasztalatok szerint a sikeres takarmányváltás kulcsa nem az új takarmány minősége, hanem az átállás üteme. A bendőmikrobák számára adott néhány nap vagy hét gyakran több tejet, jobb takarmányhasznosítást és kevesebb állategészségügyi problémát jelent.
Agrárágazat Tudástár: Takarmányváltás – A takarmányváltás a szarvasmarha-állomány étrendjének megváltoztatását jelenti, amelyhez elsősorban a bendő mikroflórájának kell alkalmazkodnia. Ha az átállás túl gyors, csökkenhet a takarmányfelvétel, visszaeshet a tejtermelés, romolhat a trágya állaga, és anyagforgalmi zavarok is kialakulhatnak. A fokozatos keverés, a siló laborvizsgálata és az állatok folyamatos megfigyelése segíti a biztonságos átmenetet.
