A többfajos gyep takarmányt ad, és spórol a műtrágyával

A többféle növényfajt tartalmazó gyepkeverék nemcsak a melegedő klímában teljesít jobban, de javítja a takarmány minőségét, és csökkenti a N-műtrágyaigényt a mezőgazdaságban.

Több nitrogén, magasabb hőtűrés

A termelő gyepgazdálkodásban sok helyen még ma is a kevés fajból álló, nagy nitrogén-műtrágyaigényű fűállomány a „biztos” megoldás. A LegacyNet nemzetközi, 26 helyszínes kísérleti hálózat eredményei viszont mást mutatnak. Jól megtervezett, többfajos vetett gyepek mérsékelt nitrogénadag mellett is képesek magasabb hozamra, mint a kétszeres N-szinten kezelt fű-monokultúra, sőt a széles körben használt, fű–here (70:30) keverék is. A hozamelőny kulcsa nem a sokféleség önmagában, hanem az, hogy különböző funkciójú növények erősítik egymást. A pillangósok (herefélék) nitrogént kötnek meg, amit a füvek gyorsan beépítenek biomasszába, miközben a gyógynövény jellegű fajok (pl. cikória, lándzsás útifű) eltérő gyökérmélységgel és tápanyag-/vízfelvétellel javítják az összkihasználást. A vizsgálatban a pillangósokat tartalmazó keverékek melegebb termőhelyeken még nagyobb előnyt adtak, ami a felmelegedő klímában kifejezetten fontos üzenet.

Olcsóbban jobbat, többet

Mezőgazdasági hasznosításban ez elsősorban azt jelenti, hogy a szarvasmarha- és juhágazat takarmánybázisa stabilabbá tehető úgy, hogy közben csökkenthető a vásárolt nitrogén és a költségkitettség. A többfajos gyep az eltérő növekedési csúcsok miatt rugalmasabban illeszthető legeltetéshez és kaszáláshoz is. A kísérletekben gyakori, termelő gyepben is értelmezhető fajok között szerepelt például a perje és a timóte, a fehér- és vöröshere, valamint a cikória és a lándzsás útifű.

A kutatók egy „biztonságos” vetési aránytartományt is kiemelnek: 30–70% pillangós, legalább 15% fű és legalább 10% gyógynövény arány mellett egyszerre javulhat a hozam és a nitrogén-hatékonyság.

Agrárágazat Tudástár: Többfajos gyepkeverék – A több növényfajt (füvek, pillangósok, gyógynövények) tartalmazó vetett gyep olyan gyepgazdálkodási megoldás, amely a funkcionális diverzitás révén javítja a hozamstabilitást, növeli a hő- és aszálytűrést, mérsékli a nitrogénműtrágya-igényt és kedvezően hat a takarmány beltartalmi értékére, így csökkenti a költségkitettséget és erősíti az állattenyésztés hosszú távú fenntarthatóságát.