Minden rosszban van valami jó, avagy tanuld meg értékelni a sorscsapásokat…

Kísérleti eredmények kukoricahibridek tőszáma és terméseredménye között

Évek óta vizsgáljuk különböző talajtípusokon a kukoricahibridek termesztett tőszámának a termésválaszra gyakorolt hatását. A precíziós gazdálkodás gyakorlati előtörésével ezek az információk felértékelődnek és esszenciálissá válnak, azonban ezen eredmények nemcsak a digitális, hanem az analóg (hagyományos) gyakorlatban is fontosak (lennének).

Kellő mennyiségű és megbízhatóságú adat sajnos még táblaszinten sem áll rendelkezésre, tábla alatti – termőzóna – szintekről már említést sem teszünk. A tőszámváltoztatásra adott válaszokat az évjárathatáson túl befolyásolhatja az elővetemény, de még a talaj tápanyag-ellátottsági szintje is. Ezen interakciók felderítéséhez nagyszámú és évjáratokon átívelő kísérletsorozatra, benne jó minőségű kísérletek sokaságára van szükség. Ezért értelemszerűen, amikor egy kísérlet sérül, esetleg elvész, az mindig nagy veszteség. Aki régóta űzi ezt a szakmát, már megtanult veszíteni, de képes elfogadni a sors ajándékaként az eredeti céltól eltérő, de összeségében sokkal értékesebb, meg nem ismételhető „potya kísérleteket” is. A jelen írásban tehát nem tőszám-termésválasz kérdésre keressük a válaszokat, hanem az ilyen célra beállított „potya”, de annál érdekesebb és értékesebb eredményekből szemezgetünk.

A viharkár skálafokozatai a növényállományban

Az eredeti vizsgálatban húsz hibrid öt tőszámreakcióját kívántuk vizsgálni és ehhez megfelelő elrendezésben, négy ismétlésben kisparcellákon állítottuk be a kísérletet. A vizsgálat kiváló adottságok közé került és az évjárathatások – leginkább a csapadék mennyisége és eloszlása – nagyon jól alakultak, minek hatására a terméskilátások nagyon magas termést ígértek. A kísérlet fejlődését azonban egy július eleji vihar megzavarta, ami a terület szemléjekor meglehetősen kétségbeejtő képet mutatott. Mivel ez az egyik bemutató helyszínünk volt közelgő rendezvényünkön, ezért hosszasan kerestük, mely részek, blokkok lehetnének alkalmasak a bemutató megtartására. Sajnos nem volt túl ígéretes a kép, de a rászánt idő, akarat és kreativitás meghozta a gyümölcsét. A parcellákat vizsgálva azt tapasztaltuk, hogy a hibridek – de még azok tőszámai sem – reagálnak  egységesen a vihar hatására. A helyszínen egy hatfokozatú, becslésen alapuló, a kukorica megdőlésére koncentráló skálát felállítva meg- próbáltuk számszerűsíteni a látottakat. Nem állítom, hogy ez a „skála” minden skálák legjobbika, de ott és akkor, a sokk hatása alatt sikerült „megragadni” a pillanatot. Állíthatom, hogy szinte soha vissza nem térő „lehetőséget” sikerült számszerűsíteni a vihar által okozott dőlés mértékének, illetve a kísérletet betakarítva annak a hibridekre és tőszámaikra gyakorolt, a termésben is megjelenő hatásának tekintetében. (Az 1-6. kép mutatja a viharkár megjelenő skálafokozatait a növényállományon. Az 1. ábra baloldalán megjelenő színes „mátrix” nem vetési térkép, hanem mutatja a hibrideket a károsodás mértékének rendjében sorba állítva, hogyan növekszik egyes hibrideknél a károsodás mértéke a tőszám növelésével.)

Eredmények – szemléletes példák a teljesség igénye nélkül

A grafikonon (1. ábra) a húsz hibrid különböző tőszámokra adott termés reakcióinak átlagát a piros szaggatott vonal mutatja, melyről leolvasható, hogy a vizsgált hibridek 14 t/ha-os kísérleti átlagában a termésmaximumokat 70 és 80 ezres tőszámok mellett érték el, azonban az egyéni teljesítmények ettől lényegesen eltérhettek. Kiemelendő, hogy 60 és 80 ezres állománysűrűség között csak néhány esetben kaptunk szignifikáns termésválasz különbséget. Az egyedi habitust részben alakíthatta a genetikai háttér, a hibridben rögzült tulajdonság, másrészt a vihar hatása, illetve ezen háttérokok kombinációja. A 9-es hibrid termése (1. ábra) – egy ellaposodó görbe mentén – a tőszámnövelés hatására (50-90 ezer) 13 tonnáról 15,5 tonnára emelkedett.

  1. ábra. A 20 hibrid különböző tőszámokra adott termésreakciója

A termésnövekedés 70 ezer tő/ha fölött azonban már nem tekinthető statisztikailag igazolt kezeléshatásnak. A hibrid megjelenését a vihar nem befolyásolta, így hatása a termésben sem mutatkozhatott meg.

A 20-as hibrid (1. ábra) a tőszámemelésre (50-ről-60 ezerre) kiválóan reagált, a termése 13 t/ha-ról 14,5 t/ha emelkedett. További tőszámnövelés hatására láthatunk még kevés termésnövekedést, de annak emelkedése már nem haladja meg a kísérlet statisztikai bizonytalanságát, ezáltal az már nem tekinthető kezelés hatásnak. A hibrid a viharra csak magas tőszámnál (90 e.) reagált enyhe esztétikai kárral, mely a termését vélhetőleg nem jelentősen befolyásolta.

A 7-es hibrid (1. ábra) nagyon magas, 15 tonnás termésszinten tőszámtól függetlenül nagyon kiegyenlített termést mutatott. A tőszám növelése nem mutatott szignifikáns, statisztikailag igazolt termésnövekedést. Dőlés szempontjából „kis testi hibának” számító, inkább esztétikai kár volt becsülhető, melynek hatása a termésre csekélynek ítélhető.

A 13-as hibrid (1. ábra) alacsony tőszámokon (50-60 ezer) magas terméssel „indított”, 70 ezernél „megtorpant” és 80-90 ezernél egyértelmű és nagyon komoly termésdepresszió mutatkozott, amit gondolhatnánk a hibrid tulajdonságának is. Rátekintve a dőlést mutató ábrára (1. ábra) láthatjuk, hogy komoly problémák voltak a magasabb tőszámokon a dőléssel, mely mértéke ezeken a parcellákon egyértelműen a termésre is kihatott. (Ez a terméscsökkenés e hibrid esetében más helyszíneken – a dalmandival ellentétben – nem mutatkozott.)A 10-es és 14-es hibridek esetében már 50 ezres tőszámnál is komoly dőléskárok mutatkoztak, és minden tőszámemelésre szignifikáns terméscsökkenéssel reagáltak, melyeken – mint az ábrán látható – a vihar már a kisebb tőszámokon is komoly, visszafordíthatatlan károkat okozott. A terméscsökkenés és a betakarítási veszteség ezeken a parcellákon egyszerre jelentkezett és összeadódott, a tőszám növelésével pedig brutálisan fokozódott.

Ráadás kísérleti eredmények. Ilyet sem produkál mindig az élet. A 2. ábrán láthatjuk, hogy az egyes hibridek parcelláiban hogyan alakult a betakarításkori tőszám a vetett tövek arányában. A grafikonról leolvasható, hogy a drótférgek kártétele kukoricán attól is függ, mely hibriddel találkozik. A növényvédőszer-kivonások miatt az idei évtől már nem mindegy, milyen mélyre vetjük a kukoricát, és az sem, hogy melyik hibridet alkalmazzuk, ha területünkön jelen van a drótféreg. Ez az információ, pontosabban a hibrid mögötti genetikai tulajdonság, mely kezdeti fejlődésre és erős gyökeresedésre utal, jól kiegészítheti a részleges drótféreg elleni hatással rendelkező kémiai, biológiai növényvédelmi megoldásokat. Most már ez a hibridtulajdonság is prémiuminformáció hibridválasztás során. Éljünk vele!

Összegzés

Az említett hibridek jól mutatják, hogy a „kódok” mögött meghúzódó genetika mennyire eltérő szárszilárdsági tulajdonságokat határoz meg. Látványos, hogy egy csúcsfajta értékét nem csak a termőképessége határozza meg, hanem az is, hogy a csúcstermést képes-e szélsőséges körülmények között is „lábon kihordani”. Látszik az is, hogy egy ilyen viszonylag szűk hibridszortimentben is, mint amivel a vizsgálat is foglalkozott, mennyire eltérő szárszilárdságú genetikai determináltság húzódik meg, és ez a genetika, ebben a tulajdonságban mennyire változatos és fokozatos formában jelenik meg a kísérletben. A fotók, a felvett dőlési adatok a termés adatokkal összevetve mutatják, hogy mely dőlésintenzitásnál számíthatunk – az esztétikai káron túl – komoly terméskiesésre. Azt mondanunk sem kell, hogy ezen információk mennyire hasznosak lehetnek a termelők számára a hibridválasztás és a jövedelmező termelés kapcsán. A jó hír az, hogy ezen, és ehhez hasonló információk köre az AgroFIELD Termelői Club tagjai számára már rendelkezésre állnak.

Lajos Mihály, Boda Zoltán,
Hunyadi-Buzás Balázs
Agrofil-SZMI Kft.


csapadék hibrid kukorica kukoricatermesztés mezőgazdaság termésátlag termőképesség tőszám