Nagy bajban a sertéstartók, de az átlagfogyasztó is izgulhat

Míg a növénytermesztésben folyamatosan javult az üzleti hangulat a tavalyi évben, addig az abrakfogyasztó állatokból élő gazdaságokban, különösen a sertéstartásban egyre romlottak a kilátások. Mondhatjuk, hogy érthető, hiszen a gabonaárak 7 éve voltak utoljára ilyen magasak, de akkor miért nem aggódik a takarmányköltségek miatt a baromfiszektor? És mit jelent a hétköznapi vásárló számára az, hogy minden drága, ami növény? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre kaptak a sajtó munkatársai választ a mai Takarékbank-eseményen.

Harmadik alkalommal mutatta be a Takarékbank a negyedéves AgrárTrend Indexet, ami nemcsak a szektor képviselőinek jelenlegi üzleti hangulatáról informál, de alkalmas arra is, hogy a következő negyedév várható folyamataira következtessünk. Ez fontos egy olyan pénzintézet számára, amelyik egy év alatt 13 százalékkal tudta bővíteni agrárhitelállományát és az Agrár Széchenyi Kártya piac 73 százalékát mondhatja magáénak. A nyilvánossá tett elemzés azonban a szakma képviselői és a hétköznapi fogyasztók számára is figyelmeztető jelzéseket ad.

Drágul minden, ami növényből készül

Legutóbb két év aszály után 2013 januárjában 68, illetve 64 ezer forinton tetőzött a búza és a kukorica ára. Ma a búza tonnájáért 67 ezer forintot fizetnek a termelőnek, a kukoricáért pedig 61 ezret. Az állattartók szemszögéből nézve volt tehát már rosszabb is a helyzet, mondhatnánk. Vagy mégsem? A Takarékbank bizalmi indexe szerint a szántóföldi növénytermesztők éve volt 2020. Az optimális egyensúlyi állapotnál is kedvezőbb most a búza- és kukoricatermelők helyzete, de napraforgóval, szántóföldi és hajtatott zöldségtermesztéssel is megérte foglalkozni. A gabonaféléknek és olajosmagvaknak kedvezett, hogy Kína fokozatosan visszaépíti az afrikai sertéspestisben csaknem megfeleződött sertésállományát, így rengeteg takarmányra van szüksége. Plusz készletezik is, ami már a koronavírus hatása. Érezni a terménypiacon a tőzsdén mozgó spekulatív erőket is: ezek válság idején mindig az aranyban és az élelmiszeripari alapanyagokban találják meg a biztos befektetést. Természetesen olyan hatások is érvényesülnek a magas árakban, mint az időjárás vagy az oroszok exportkorlátozó intézkedései, amelyek csökkentik a világpiaci kínálatot.

Kivéreznek a sertéstartók

Az abrakfogyasztó állatok takarmánya tehát drágulni kezdett, és ennek még nincs vége. A baj az, hogy most nincs esélyük a termelőknek továbbadni a költségnövekedést. A járvány miatt ugyanis csökkent az emberek fizetőképessége, takaréklángon van a vendéglátás is, egyszóval nincs kereslet, így nagy a kínálati nyomás az értékesítésen. Az afrikai sertéspestis németországi felbukkanása is növelte a fölös húsmennyiséget az európai piacon. Egyszóval a kiskereskedelemnek semmi oka áthárítani a 25-30 százalékos gabonadrágulást a fogyasztókra. Más termékek, például a liszt esetén már látjuk az árnövekedést, de a sertéscombnál erre semmi esély. Így a sertéstartók kettős présbe kerültek: alulról a takarmányköltségek, felülről a gyenge kereslet szorítja őket. Ezért rosszabb a helyzetük most, mint 2012/2013-ban volt.

A Takarékbank ugyanakkor rámutat: 2019-ben olyan tőkét halmozhattak fel a csúcsárak idején egyes gazdaságokban, ami lehetővé tette a tartalékképzést és pályázatok megvalósítását is. Megjegyezzük: nem mindenki számára. Aki éppen akkor cserélte le állományát a PRRS-mentesítés miatt, csak elsuhanni láthatta a soha vissza nem térő esélyt a megerősödésre. Viszonylag jó helyzetben vannak azok is, akiknek van saját földjük, így meg tudják termelni maguknak a gabonát. Persze ők most mindennap azt a kérdést teszik fel maguknak, hogy miért etetik fel a méregdrágán eladható terményt egy rosszul értékesíthető jószággal? Igazán most csak a vágóhidaknak fűződik érdekük ahhoz, hogy a sertéstartás fennmaradjon, és azoknak az integrátoroknak, akik a vágóhíd felé közvetítenek. Nekik elemi érdekük, hogy tompítsák a termelőket ért veszteségeket. Párszereplős piacról beszélünk, a sertéstartók 90 százaléka sem nem integrált, sem nem képes saját bázison enyhíteni a piaci kilengéseket. Pedig erre most nagyobb szükség van, mint valaha: a takarmányköltség és a sertés ára között soha nem látott nagyságúra nyílott az olló – mutat rá Héjja Csaba, agárpiaci elemző.

Miért könnyebb a csirkehústermelőknek?

Éppen a fenti ok miatt vészelik át jobban a gabonadrágulást a brojleresek – jegyzi meg Hollósi Dávid, a Takarék Csoport Agrár Igazgatóságának vezetője. Ők ugyanis annyira integrált formában működnek, hogy a vágóhíd érdekei egybeesnek a termelésével. Az év végére ők is egy kicsit pesszimistábbak lettek, de korántsem annyira, mint a sertéstartók. Hollósi Dávid attól tart, hogy a sertéstartás hosszabb recesszió elé néz, és aki nem képes egy euróból előállítani egy kiló sertést, annak be kell dobnia a törölközőt. A baromfitartókat csak egy komoly veszély fenyegeti: a madárinfluenza. Tavaly ugyan 14 milliárdos segítséget kapott az ágazat a kormánytól, de nem lehet folyamatos kártérítésre alapozni a gazdálkodást. A szakember szerint csak a földrajzilag egymástól távolabb fekvő, teljesen zárt, modern, higiéniai szempontból kifogástalan telepek maradhatnak fenn. Igaz ez a víziszárnyas-tartásra is. Lehet, hogy a libákról le kell mondani, a kacsák kora jön, azok tűrik a battériát is. Egyébként a sertéstartásban is csak maximális biobiztonság és folyamatosan javuló hatékonyság mellett képzelhető el a hosszú távú életben maradás.

Nyerő termékek: tej, tojás

A tojástermelők úgy érzik, jól tudták érvényesíteni a költségnövekedést, bizalmi indexük az optimális 35 pont közelében jár. Nem sokkal maradnak le mögöttük a tejtermelők sem. Egész évben folyamatosan magas ára volt mindkét terméknek. Egyébként a legelőre alapozott marha- és juhtartás is megtalálta a számítását idén, az ilyen gazdaságokban most messze elégedettebbek, mint az abrakfogyasztó állatokat tartók.

Jól ment a zöldség

A zöldségtermesztésben a tavaszi hideg és az importnehézségek hajtották magasba a belföldi árakat, így ez a szektor végül összességében jól jött ki a járványos helyzetből. A gyümölcstermelők és a szőlő-bor ágazat sokkal kevésbé tapasztalt árnövekedést. Itt megmaradt a konkurenciaharc az importtal, miközben a hazai termésmennyiség egyes gyümölcsfélékből elképesztően gyenge volt.

Véget ért az olcsó élelmiszerek kora

Hollósi Dávid attól tart, hogy a szemünk előtt értékelődik át minden, ami az élelmiszerhez kapcsolódik. Nincs jele annak, hogy 2021-ben vagy 2022-ben visszatérhetnek az árak a korábbi szintre. Tartósan labilis marad a piac és szinte erőn felüli a készletezés. Mindez előbb-utóbb a föld árában is meg fog jelenni, hiszen ez a legfontosabb, korlátosan elérhető termelőeszközünk. Eközben az ágazatban folytatódik a koncentráció, erősödik a szervezettség, de a bedőlési arány nem emelkedik 2 százalék fölé, ami messze jobb, mint a nemzetgazdaság egészére jellemző 5-6 százalékos csődarány. 2021-re az élelmiszergazdaság 3-6 százalékos bővülésével számolnak az elemzők, de hozzáteszik: ez nem nagyobb értéknövekedés, mint ami az inflációból is adódik. Arra intik az ágazati szereplőket, hogy éljenek a hamarosan beáramló uniós pénzekkel, és hajtsák végre azokat a hatékonyságnövelő beruházásokat, amelyektől a talpon maradásuk függ.

Lásd még a témához kapcsolódó cikkeinket: