Nagyapai 0,2 hektárból országelső borászat

„Boldog szőlőtőke”, „együttlélegzés a birtokkal” – ahol ilyeneket lehet olvasni és hallani, ott csaknem látatlanban is biztosra mehet a látogató. Nyilván így voltak ezzel a Magyarország Legszebb Birtoka (MLB) idei versenyének zsűritagjai is, akik a nyár derekán keresték fel az MLB pályázatán induló borászatok között Koch Csaba pincészetét. A sváb barokk stílusú, szépen fejlődő és hatalmas szőlőbirtokot integráló borászat egyszerre jeleníti meg a régi, de ma újra felfedezett tájjellegű borokat, egyben viszont már a jövő útjain jár a szinte vegyszermentesen művelhető ültetvényekkel. Az ötgyermekes vállalkozó borotai borászatában fogadta riporterünket.

– A nagypapától egyszer csak kaptam 0,2 hektárnyi szőlőt. Nem hiszem, hogy nagyapám részéről ennyire megtervezett volt, de ez határozta meg későbbi életem – foglalja össze az egész eddigi szakmai tevékenységét, már beszélgetésünk elején Koch Csaba. A 48 éves borász persze nem ússza meg ennyivel, „mindent” tudni akarunk róla, miután az idei évben meghirdetett Magyarország Legszebb Birtoka versenyében az ő borászatát minősítették kategóriája győztesének.

Dédszülővel, szerencsével

A Koch-család magyarországi múltja – sok más sváb família történetéhez hasonlóan – csaknem 300 évre tekint vissza a Felső-Bácska vidékén: Koch József az 1740-es években érkezett Hajósra. Csaba, a 10. leszármazott már csak azért is említ ilyen időbeni messzeségeket, mert azon szerencsés kevesek közé tartozik, akiknek volt módjuk ismerni dédnagyapjukat: az 1900-ban született Menyhérttől kiskorában ugyanúgy sokat tanult, mint nagyapjától, Istvántól.
– A gimnáziumi évek után a Szegedi József Attila Tudományegyetemen biológusnak kezdtem tanulni, de lassan rájöttem, hogy nem ez a terület, amivel hoszszútávon foglalkozni szeretnék. Az 1991-ben megkapott saját birtok és ennek folyamatos növelése először agrármérnöki, majd  szőlész-borász  szakmérnöki tanulmányok elvégzésére ösztönzött. Az 1996-ban megvásárolt borotai kis tanya köré hosszú évek kemény munkájával sikerült kiépíteni a Koch Borászatot, a hozzá tartozó panzióval, Kádár múzeummal és gyönyörű szőlőbirtokkal – vezet tovább az időben a tőle megszokott nagy lendülettel Koch Csaba. De vajon mi volt és mi ma a cél: nagyobb jövedelemre szert tenni, vagy minőséget adni az ínyencek öblös üvegpoharába?

Szabadelvű szigor

– Kétségtelen, hogy amikor belefogtam, akkor jobbára inkább megélhetési kérdés volt a szőlőművelés. Valamiből meg kellett éljek, aztán a családom és a gyerekeim, és persze közben valamiből fel kel
Nagyapai újítani, építeni a tanyát, a borászatot. Ugyanakkor kezdettől vonzott a minőség. Sosem szerettem a kompromisszumot. Sem a bor minőségében, sem a saját vagy a munkatársaim munkájában. Szigorúnak mondanak, és ez nyilván igaz is. Sokat várok el magamtól, a kollégáimtól, mert szeretem a rendet, a tiszta, egészséges és jó minőségű bort – foglalja félreérthetetlen tőmondatokba ars poeticája lényegét Koch Csaba. Hamvas Béla szavával mondva, a borotai pincészet „borfilozófiája” ugyanakkor szabadelvű is: „minden bor jó, amelyik valamely fogyasztó örömére szolgál”. 2000-es évektől irányt váltottunk, a hangsúlyt áttettük a palackozott, minőségibor-termelésre. Ebben nagy szerepe volt annak a nagy ugrásnak is, amit a CBA-val való partnerségünk eredményezett – ível tovább a növekedés históriája.

Ahol a régi is modern minőség

Koch Csaba koncepciója, ha úgy tetszik: topográfiai értelemben is felér egy hitvallással. – Eleinte ugyanis abban a tévhitben éltem, hogy hiába jó a bácskai fekete föld, a mi térségünk, ez a borvidék nem nyújt jó adottságokat a jó minőséghez. Tudom, hogy az Alföldön sose volt gond a bor- és szőlőértékesítéssel, de zömmel asztali borok kerültek a vevők elé. Ezért én eleinte mátra aljaiborvidékről készítettem minőségi boraimat. 2000-től kezdtem bele az intenzív szőlőtelepítésbe, 25 hektáron cabernet sauvignont és franc-t telepítettem – mondja a borász. A következő években folyamatosan növelte szőlőterületeit, sokféle minőségi fajtával, többek közt régi hungarikumokkal, mint a Kadarka, amely ma a prémium Koch-borok egyik izgalmas, fűszerességében is elegáns bora. Hasonló még a gyümölcsös frissességű, citrusos és „harsogó” cserszegi, az irsai olivér; és persze a kínálatban ott vannak a klasszikusok is: a kadarka, a cabernet-k, a rosé, a chardonnay és a cuvée.

Borászati science fiction a jelenben

Nem kevésbé izgalmasak a Koch Borászat jövőbe mutató munkái. A gazdaság a szakma egyik hazai fellegvárának számító az ottani egyetem Pécsi Borászati Kutatóintézetével, mellette pedig szerbiai szakmai körökkel is munkakapcsolatban áll annak érdekében, hogy a következő generációs telepítések mind gazdasági, mind ökológiai szempontból fenntartható és versenyképes vállalkozást teremtsenek. A kísérlet több szempontból egyedülálló: a Koch az első, amely nagyszámú – összesen több mint 30(!) – rezisztens szőlőfajtából álló mintakertet hozott létre a közelmúltban. A folyamatban részt vesz az Újvidéki Egyetemhez tartozó Karlócai Szőlészeti Intézete is, és így az elmúlt több évtized közös vívmányait, szakmai tudását felhasználva dolgozták ki a jövő új, vegyszermentesen művelhető szőlőfajtákból álló ültetvényének projekttervét.

– A cél nemcsak az, hogy permetszermentes, a lisztharmatnak és más fenyegetéseknek ellenálló fajtákkal dolgozzunk. Fontos emellett az is, hogy a hagyományos, kiszámíthatatlan termésbiztonságot és kockázatos minőséget felváltsa a stabil termőképesség és stabil minőség, hogy jó minőségű bort készíthessünk belőlük – foglalja össze szakmai törekvéseik lényegét Koch Csaba. – Meggyőződésem, hogy a jövőben nálunk és a világ számos borászatában fajtacserékre kerül majd sor. Az egészséges bor egyik alapkövetelménye, hogy fenntartható módon termeljük meg a szőlőt, a legkevesebb környezetterheléssel. A cél az, hogy a vásárlók olyan bort fogyaszthassanak, mely előállításához felhasznált szőlő nem volt permetezve. – teszi hozzá, miközben arról is szót ejt, hogy a 33 fajtát integráló tankert egyfajta bemutatóterep lesz: közkincs. A 2018-as évtől újdonságként már készülnek borok ebben a szegmensben, és a 30 hektárnyi bio szőlőültetvényről készített borokban már a vegyszermenetesség és a környezetterhelés minimalizálása valósul meg. S hogy még egy impulzust adjunk e regionális vívmány pozitív érzelmi motívumának: máris van két olyan rezisztens fajta, amely 30 hektáron(!), ráadásul kémiai növényvédelem nélkül terem – és a neveik a hazafias-lokálpatrióta szívet is megérintik: a nevük Bácska és a Pannónija.

Kohout Zoltán