A gyomirtás lehetőségei a napraforgó-termesztésben

Írta: Agrárágazat-2022/1. lapszám cikke - 2022 február 04.

A gabonafélék után a hazai növényolaj-vertikum alapját képező napraforgó a legnagyobb területen termesztett szántóföldi növényünk. Szerepe azonban nemcsak vetésterületi szempontból jelentős. A szántóföldi vetésszerkezet hazánkban egyre inkább leegyszerűsödik, ami a monokultúrás termesztés kényszerét vonja maga után, a gabonafélék jelentős túlsúlya következtében. Az olajos növények ezt a tendenciát csökkenteni képesek. A jövedelmező napraforgó-termesztés több tényező összehangolása, optimalizálása eredményeképpen valósulhat meg. Döntő jelentőségű az éghajlati és talajviszonyokhoz, valamint az alkalmazott termesztéstechnológiához leginkább alkalmazkodni képes hibrid kiválasztása – a legnagyobb termés- és olajhozam elérése érdekében.

A napraforgó gyomirtása

A napraforgó növényvédelmében a gyomirtás annak ellenére meghatározó szerepet játszik, hogy a növényvédelmi technológiában a kórokozókkal szembeni védelem szerepét tartják a legkiemelkedőbbnek. A napraforgó gyomosodásra kevésbé hajlamos kultúra, érzékenysége inkább a tenyészidőszak kezdetén fokozottabb. A tenyészidőszak elején a gyomok elleni védekezés fontos szerepet játszik. A napraforgó kezdetben rossz, majd 30–50 cm fejlettsége után már jó gyomelnyomó képességgel rendelkezik. Tőhiányos állományban azonban, ahol 6–10 leveles állapotban nem árnyékolja be a talajt, megjelennek a gyomnövények, rontva a kultúrnövény fejlődőképességét, ezáltal terméskiesést okozva.

A napraforgó vetésideje hazánkban átlagos klimatikus körülmények esetén április 5-től 25-éig terjed. A vetés után ennek következtében elsősorban a T4-es, valamint a szár- és gyökértarackos (G1, G3) gyomnövények játszanak meghatározó szerepet. A napraforgó jellemző gyomnövénye a parlagfű, libatopfélék, keserűfűfélék, disznóparéjfélék, a csattanó maszlag, a selyemmályva, muhar, kakaslábfű, fenyércirok és a csattanó maszlag. A gyomszabályozás hatékonyságának maximalizálása érdekében nagyon fontos a technológiai fegyelem betartása. A hatékony gyomkontroll végrehajtásában a vegyszeres gyomirtás mellett több agrotechnikai tényezőnek is fontos szerepe van. A talajművelés, vetésváltás, valamint a tápanyagellátás optimalizálása egyaránt fontos szerepet játszik a hatékony, költségtakarékos gyomirtásban a normál, valamint a herbicidtoleráns napraforgó hibrideknél. A gyomnövények elleni védekezés legfőbb nehézségét a hagyományos gyomirtási technológiákban az jelentette, hogy a későn kelő melegigényes kétszikű gyomnövények (parlagfű, csattanó maszlag, selyemmályva stb.) irtása körülményesebb volt.

Az évjáratok egyre szélsőségesebbé válása miatt a preemergens gyomirtási technológiák hatékonysága romolhat, mivel ezek gyomirtó hatásukat csak abban az esetben tudják kifejteni, amenynyiben a kijuttatást követő hetekben elegendő mennyiségű (15-20 mm) bemosó csapadék hullik. Az integrált gyomszabályozásban korábban a legnagyobb problémát a napraforgó herbicidérzékenysége jelentette, mivel a posztemergens gyomirtás a napraforgó veszélyes gyomjai ellen nem minden esetben volt megoldott (1. ábra). Ezek ellen a Clearfield technológiák megjelenése előtt preemergens gyomirtó szerek alkalmazásával védekeztek, azonban ezeknek a talajherbicideknek a hatását az időjárás jelentős mértékben befolyásolja.

A vegyszeres gyomirtás technológiájának első lépése a hibrid megválasztása. A napraforgó vegyszeres gyomirtásában az elmúlt évtizedben gyorsan terjedt a gyomirtószer-rezisztens napraforgó hibridek esetében alkalmazható, a DuPont és a Pioneer közös fejlesztésének eredményeként létrejött Express™-toleráns napraforgó-gyomirtási technológia (ExpressSun), valamint a BASF és Syngenta által 2005-ben és 2015-ben bevezetett Clearfield és Clearfield Plus technológia (2-3. ábra).

Az imidazolinontoleráns növények nemesítése már a 80-as években elkezdődött kukoricában. Az első imidazolinonrezisztens napraforgóvonalakat 2002-ben állították elő, több éven át imazetapir hatóanyagú vegyszeres gyomirtásban részesülő szójatáblákon rezisztenssé vált vad napraforgópéldányok elismert vonalakkal történő többszöri visszakeresztezésével. Ezeket a vonalakat a későbbiekben a napraforgó-nemesítő cégek rendelkezésére bocsátották (Reisinger et al., 2006).

Előnyt jelent, hogy az így kialakított napraforgó hibridek genetikai módosítás nélkül képesek megoldani a napraforgó-termesztésben jelentkező gyomirtási nehézségeket, ugyanis ezeknek a technológiáknak köszönhetően lehtővé válik az állományban megjelenő gyomnövények hatékony, időjárásnak nem kitett posztemergens irtása is. Ez az új technológia hatékony megoldást jelenthet a gyomnövények irtásában. Fontos azonban megemlíteni, hogy a technológia alkalmazása csupán gyomirtószer-rezisztenciával rendelkező hibrideknél alkalmazható.

Hagyományos hibridek esetében a kezelés az állomány pusztulását okozza. Új mérföldkő a nem GMO-alapú gyomirtószerrezisztencia-nemesítésben a Clearfield Plus technológia kialakítása. Az így előállított napraforgó hibridek a technológiában engedélyezett gyomirtó szerekre rezisztensek, ami az egyszikű és kétszikű gyomok irtásában egyaránt jobb hatékonyságú a Clearfield technológiában alkalmazható gyomirtó szerekkel szemben. A Clearfield Plus hibrideknél használható herbicidek azonban az első generációs Clearfield napraforgó hibrideknél nem használhatók. A kezelés időpontja a magról kelő kétszikű gyomnövények 2–4 leveles állapotában, a magról kelő egyszikű gyomfajok esetében gyökérváltás előtt, a gyomok 1–3 leveles állapotában a leghatékonyabb, a Clearfield Plus technológiájú napraforgó hibrideknek pedig a 2–8 leveles állapotában.

Jelentős előrelépést jelent a Clearfield Plus technológiában a Clearfield technológiához képest, hogy a parlagfűirtás hatékonysága is fokozódik az időben végzett gyomirtás esetén. A Clearfield plus napraforgó hibrideknél a sárgulás (yellow flash) nem jelentkezik. Az új nemesítésű Clearfield Plus hibridek a napraforgó árvakelés elleni védekezésben is előrelépést jelentenek, mivel a szulfonil-karbamid hatóanyagokkal szemben nem ellenállóak, ezért árvakelésük a hagyományos gyomirtási technológiájú napraforgó hibridekhez hasonlóan irtható.

A Clearfield technológiák alkalmazásával kísérleti körülmények között akár 700 kg/ha terméstöbblet is elérhető, de a hagyományos gyomirtási technológiához képest is termésnövekedést érhető el.

A szádor mint élősködő gyomnövény

A napraforgót károsító szádorfajok jelentős károkat okozhatnak a fertőzött területeken. A szádorfajok közül a napraforgószádor (Orobanche Cernua Loefl. subsp. Cumana [Wallr.] Soó) és a dohányfojtó szádor (Orobanche Ramona L.) okozza a legnagyobb problémát. A szádor tipikus napraforgó-élősködő, akár 20–60% terméskiesést is okozhat, mivel egy napraforgónövényen akár 30-40 szádor is élősködhet. A szádor nagyon virulens, akár 20–60 ezer magot is termelhet egy egyed. A szádor elleni védekezés négy pillérre épül (termőhelyi, agrotechnikai, kémiai/biológiai, genetikai védekezés) (4. ábra), azonban fertőzött területeken mindenképpen a szádorral szemben rezisztens hibridek alkalmazása jelent tökéletes védelmet.

Napjainkban a szádorrezisztens hibridek a szádor A-E rasszai ellen biztos védelmet nyújtanak, azonban az új nemesítésű szádorellenálló hibridek már az A-G rasszokkal szemben is rezisztensek. A Clearfield technológia alkalmazása során a posztemergens kezelést követően a hibridekben szádorrezisztencia alakul ki. Az agrotechnikai elemek közül a védekezésben a harmonikus tápanyagellátás, a túlzott foszfor- és káliumtrágyázás mellőzése, valamint a vetésváltási szabályok betartása a leghatékonyabb, azonban a 7 éves vetésváltási ciklus nem mindig elegendő, mivel a szádor szaporítóképletei ennél tovább, akár 10–15 évig is életképesek maradhatnak.

A mészben gazdag, lúgos talajok szintén elősegítik a szádor terjedését.

Felhasznált irodalom: 
Reisinger Péter – Lukács István – Reisinger Péterné (2006): Vizsgálatok imidazolinon- és tribenuron-metil-toleráns napraforgóban. Gyomkutatás, 2006/2.

Dr. Szabó András