Nehéz évnek néz elébe az, akinek a kukoricaszilázsa keményítőhiányos

II. rész

Tekintettel a téma aktualitására, összefoglaljuk a nedves szemes kukorica tartósításának technológiáját. A nedves kukorica angol rövidítése HMC (High Moisture Corn) és nem CCM (corn cob mix = szem-csutka keverék erjesztve). Van egy másik változat is: az LKS (Liesch Kolben Schrot, szem-csutka-csuhélevél zúzalék erjesztve).

A nedves szemeskukorica-dara vagy nedves roppantott kukorica tartósítása széles nedvességtartományban (22–36%) történhet. Napjainkban a 30-32% nedvességtartalom alatti tartósítás vált általánossá, aminek elsődleges oka a fóliatömlőben való tárolás és a silózási adalékanyagok használata. Ez a két technológia biztonságosabb és jobb minőségű erjedést tesz lehetővé, ezért alacsonyabb nedvességtartalom is elegendő, érdemesebb tehát megvárni a nagyobb keményítőtartalmat. A nedves szemes kukorica silózásakor ugyanazok a biokémiai folyamatok játszódnak le, mint a silókukorica erjedésekor, ha elegendő nedvességtartalom áll rendelkezésre. A kielégítő stabilitáshoz elegendő szervessav-mennyiségre (elsősorban tejsavra) van szükség, amire viszont csak akkor számíthatunk, ha a kukorica nedvességtartalma a silózás idején legalább 25% (oltóanyagot alkalmazva) vagy 30% fölötti, adalékanyag nélkül silózva. Utóbbi ritka, mert kockázatos. A 25%-nál nagyobb nedvességtartalmú szemes termények esetében az erjesztés gazdaságosabb, mint a kémiai konzerválás (szerves savak alkalmazása). A 22-25%nedvességtartományon belül a takarmány minősége ugyancsak kitűnőnek mondható, azonban annak stabilitása mérséklődik, és a napi kitermelés során utóerjedéssel is számolni lehet. Ezért ebben az esetben a kémiai tartósításbiztosabb.

1. kép. Nedves kukorica fóliatömlőben: precíz kitárolás (Bos-Frucht Agrárszövetkezet, Kazsok, fotó: Orosz, 2006)

Biológiai adalékanyagot (erjesztés) vagy szerves savakat (részleges konzerválás) használjak a tartósításhoz? Az erjedés intenzitása meghatározza a nagy értékű nedves kukorica tárolás során bekövetkező veszteségeit, eltarthatóságát, illetve a bontás utáni stabilitását. A romlás kockázata csökkenthető, illetve alacsonyabb nedvességtartalom esetében az erjedés fokozható biológiai tartósítószerek alkalmazásával. A 22-25% nedvességtartalmú szemes kukoricából is jó minőségű erjesztett takarmány készíthető, annak stabilitása azonban gyenge lesz. 25%-nál kisebb nedvességtartalom esetében ezért a szerves savakkal történő kezelés (részleges kémiai konzerválás, ami nem zárja ki a saját erjedést) gazdaságosabb, és az aerob stabilitás szempontjából kedvezőbb megoldás lehet. A szerves savak keverékei (propionsav, hangyasav alapú készítmények) az alacsonyabb nedvességtartományban adnak stabilan tárolható takarmányt, illetve az alacsonyabb nedvességtartomány esetében gazdaságos az alkalmazásuk. A hangyasav Clostridium-gátló hatású sav, mely hatást az anaerob fázisban, tehát az erjedés során fejti ki. A propionsav elsősorban fungicid, tehát gombaölő hatású. A propionsav alapú készítmények előnye, hogy bontás után igazoltan javítják az aerob stabilitást, azaz gátolják az ecetsavtermelő baktériumok, az élesztő- és penészgombák okozta romlási folyamatokat a falban.

A szerves savak nem mértékletes alkalmazása azonban csökkentheti az állatok étvágyát. A 0,2–0,5%ban (2–5 liter/tonna) alkalmazott savak/savkeverékek esetében a nedves roppantott kukorica etethető mennyisége maximum 5-6 kg/nap/tehén, a 0,5%-ot (>5 liter/tonna) meghaladó koncentráció esetében azonban korlátozni szükséges a napi mennyiséget 3-4 kg/nap/tehén értékben. A savas kezelés a fóliatömlőbe történő betárolás során technikailag megoldott (szivattyúval, tartállyal, fúvókákkal), része a műszaki technológiának, ezért kevéssé veszélyes az emberre. A tömlőben termelődhetnek azonban olyan savgőzök, melyek ’kieresztése’ balesetveszélyes, így körültekintést igényel.

A 25%-nál nagyobb nedvességtartalmú kukorica esetében azonban az irányított tejsavas erjesztés és a biológiai adalékanyagok alkalmazása költséghatékonyabb. Ebben az esetben a tejsavtermelő baktériumok segítik a tejsavas erjedést. A mikrobiológiai adalékanyag (’permet’ formájában egyenletesen kijuttatva) a várhatónál intenzívebb erjedést és kedvezőbb savi összetételt (jelentős tejsavarányt) biztosít. A tartósításnak ez a módja nem korlátozza az etethetőség mértékét.

A biológiai adalékanyagok kombinálhatók az aerob stabilitást fokozó hatású, sóalapú, élelmiszeripari tartósítószerekkel (pl. tejsavbaktérium, továbbá K-szorbát és Na-benzoát), melyek lassítják a bontás utáni romlási folyamatokat, miközben nincs étvágycsökkentő hatásuk, kijuttatásuk nem jelent egészségügyi kockázatot (savgőz), és nem korrozívak. Savak alkalmazásakor szorbátokra, benzoátra kevéssé van szükség, hiszen a savak önmagukban ellátják a feladatot.

2. kép. Nedves kukorica fóliatömlőben: precíz betárolás betonalapra(Bos-Frucht Agrárszövetkezet, Kazsok, fotó: Orosz, 2006)

Hurka vagy falközi siló legyen a technológia? A fóliahengeres technológiával az anaerob viszonyok gyorsabban teremthetők meg, mint falközi silóban. A fóliatömlő mint tartósítási technológia több okból is javasolható a nedves szemes kukorica silózással történő tartósítása esetében a falközi silótérrel szemben:

• az anaerob viszonyok gyakorlatilag a betároláskor azonnal kialakulnak (6–12 órán belül zárható a fóliatömlő);
• amennyiben az alapanyag minősége megfelel a technológiának, úgy kiváló minőségben gyors erjedés zajlik le;
• az adalékanyag kijuttatása a technológia része (a savak kijuttatása is!);
• az anaerob viszony tartósan fennmarad (amennyiben a fólia nem sérül);
• a fal mérete kicsi, a kitermelés/fogyás gyors: kisebb az aerob romlás mértéke;
• rugalmasan alkalmazkodik a készlethez, az állatlétszámhoz és a kisebb mértékű napi szükséglethez is.

A préseléses technológia jellemzői nedves kukorica tárolásakor:

• betárolási teljesítmény: 60 t/óra(kiszolgálástól függően), 2,7 átmérő esetében, 8 órás munkanapra vetítve 250-300 tonna dara előkészítése javasolható;
• tömörség: elérendő a 780 kg/m³ térfogattömeg;
• nyomás: nedves szemes kukorica esetében 30-40 bar.

3. kép. Nedves kukorica falközi silótérben (Pusztavámi Tejszövetkezet Zrt., fotó: Orosz, 2019)

A fóliatömlő nehézsége lehet:

–az alapanyag folyamatos biztosítása (hogy ne álljon meg a présgép),
–az elődeponálás minimálisra való csökkentése (melegszik a mag, és romlik a felület),
–a nedvességtartalom stabilan tartása,
–a rakodógép és egy nagy méretű kanál biztosítása a gyors kiszolgáláshoz,
–a betonalapra való elhelyezés (a kitároláskor jelentkező talajszennyeződés elkerülése érdekében),
–a nehézkes kitárolás (a talaj és fóliaszennyeződés elkerülése, a visszatakarás),
–a fólia állandóan felmerülő költsége és megsemmisítésének módja, valamint
–a technológia bérleti díja és a vállalkozónak való kiszolgáltatottság.

Hozzá kell tenni, hogy falközi silóban is megfelelő állapotban lehet tárolni a nedves kukoricát, de ehhez több szempontot is figyelembe kell venni.

Kisméretű depó kell hozzá, hogy a fal mérete ne legyen nagy, a napi gyors kitermelés érdekében. Ez az anyag gyorsan romlik a falban, különösen nyáron, ha nem kezeljük előzetesen, vagy rossz a silófal-menedzsmentünk! Például 600 tejelő tehénre számolva, átlagosan napi 2-2,5 tonna fogyás mellett: 4-5 méter széles és 3 méter magas lenne az a depó, ami legalább 20 cm napi kitermelést biztosítana a teljes felületen. Kérdés, hogy egy ilyen szűk depóban hogyan lehet megtaposni az alapanyagot? A szélesség úgy növelhető, ha nagyobb mennyiségben vagy több állattal etetjük a nedves kukoricát. Ehhez hasonló méretű falközi silóval kevesen rendelkeznek manapság, így idén ez nem jelent sokaknak megoldást. A megfelelő oldal- és felső takarás, továbbá a jó silófal-menedzsment (maró) szintén fontos szempont a nagy értékű romlás elkerüléseérdekében.

4. kép. Kisméretű silóterek – differenciálható tárolás (Lakto Kft., Dabas, fotó: Orosz, 2016)

Kedves Kollégák, olvassák ezt a cikket nagy figyelemmel, mert nehéz évnek néz elébe az, akinek a kukoricaszilázsa keményítőhiányos, és gondja lesz a keményítőellátással.

Dr. Orosz Szilvia
ÁT Kft., Gödöllő