Nem elég a jó vegyszer: jól is kell kiszórni!

A növényvédelem eredményessége az alkalmazott vegyszerek hatékonysága mellett nagymértékben attól függ, hogy milyen egyenletesen tudjuk azokat a védendő felületre juttatni. Fontos természetesen az is, hogy a szórás minél kisebb veszteséggel kerüljön elvégzésre. Ezért a következőkben a permetezések minőségét meghatározó legfontosabb tényezőket vesszük számba.

A védekezések eredményességének alapvető feltétele, hogy a jó minőségű,homogén permetlevet készítsünk, különben a kezelés hatástalan maradhat vagy a kultúrnövényekben, illetve a környezetben károk keletkezhetnek. Rossz minőségű permetlé által okozott hibák nem mérsékelhetők nagy pontosságú szórással. Gyakori eset, hogy több, különböző hatású növény^védő szer kerül együttes felhasználása.Ehhez figyelembe kell venni, hogy a különböző vegyszerek egymással reakcióba léphetnek és ennek következtében védő hatásuk, és fizikai jellemzőik megváltozhatnak. Előfordulhat csapadék, vagy szilárd részek kiválása, ami a permetlé homogenitását rontja, felhasználását megnehezíti, vagy megakadályozza.Ezért ilyen esetekben kis mennyiségekkel keverési próbát kell végezni. A permetlé készítésénél az is fontos, hogy megfelelő lágyságú vizet használjunk, ellenkezőesetben a vegyszerek egy része kicsapódhat. Szükség lehet tehát vízlágyítóanyagok alkalmazására.

A növényvédő szerek mellett gyakran célszerű a permetlébe olyan adalék anyagokat keverni, amelyek a cseppképzést, párolgást, lerakódást, elsodródást előnyösen befolyásolják. Ilyenek például a felületi feszültséget csökkentő adalékok, amely használatával növelni lehet a fedettséget. Amint az 1. ábrán látható, ilyen anyaghasználatával a laposan elterülő cseppek nagyobb felületen borítanak be, mint az adalék nélkül kiszórt folyadék cseppjei. Az is jól látható, hogy ezek a cseppek az alakjuknál fogva lényegesen kevésbé hajlamosak a cél felületről legördülni. Ez a veszteségek nagysága mellett az eredményesség szempontjából is fontos, mivel a lefolyó, lecsöpögő permetlé következtében a védendő felületen rendszerint nem marad elegendő hatóanyag. Ezért általában nem előnyös túl nagy permet mennyiséggel kezelni növényeinket, mivel ilyen módon nem a védekezésbiztonságát növeljük, hanem a veszteségek mértékét. Általában az egyenletes,finom cseppborításra célszerű törekedni, kivétel ez alól a gyümölcsfák tél végi lemosó permetezése, amikor a nagy folyadék mennyiség alkalmazásának az a célja,hogy a megfolyó permetlé azokba a résekbe, repedésekbe is befolyjon, ahol a kártevők előszeretettel meghúzódnak.

A permetlé egyenletes kiadagolása döntő mértékben függ a szórószerkezettől illetve az alkalmazott szórófejektől.Szántóföldi síkpermetezésnél, vegyszeres gyomirtásnál (amikor a talajra, vagy alacsony növényzetre szórjuk ki a folyadékot) a jó minőségű kezelés alapja a megfelelő keresztirányú szórásegyenletesség. Ehhez feltétlenül szükség van arra, hogy a szórófejek osztástávolsága pontosan 50 cm legyen. Ezzel akkor lehet gond, ha a szórófejek nem merev fém csőhöz csatlakoznak, hanem műagyag vagy gumi tömlőhöz,és ezért rögzítésük, vagyis a helyzetük a kerethez képest változhat. A merev szórócsővel szerelt gépeknél is gyakran előfordul, hogy az egyes szakaszok illesztése nem megfelelő, ezért a szélső szórófejek közötti távolság nemmegfelelő. Ezeken a hibák viszonylag könnyen elháríthatók ellenőrzéssel, és a szórófejek távolságának helyes beállításával. A szórásegyenletességhez szükség van arra is hogy az egyes szakaszoknál, illetve szórófejeknél közel állandónyomás legyen. Jó minőségű permetezéshez feltétlenül megfelelő állapotú precíziós szórófejekre van szükség. Az olyan szórófej hibák, mint a 2. ábrán láthatók, lehetetlenné teszik az egyenletes kezelést. Az is fontos, hogy a használatban lévő fúvókák ne legyenek kopottak, mivel akkor nemcsak a kiadagolt permetlé mennyisége nő meg, hanem a szórásegyenletesség és a cseppképzés is romlik (3. ábra). A keresztirányú szórásegyenletességet a gépek típusvizsgálatánál, vagy időszakos ellenőrzésénél álló helyzetben 10 cm éltávolságú vályúsoron határozzák meg A megengedett legnagyobb variációs együttható 7%, illetve az egyes mérőhelyeken felfogott folyadék mennyisége legfeljebb 15%-kal térhet el az átlagtól. A gyakorlatban természetesen ennél kedvezőtlenebb a helyzet. Az üzemeltetés során a keret vízszintes és függőleges irányban is lengésbe jön,aminek következében nagymértékben egyenetlenné válhat a szórás. Amint a 4. ábra szemlélteti, különösen akkor számíthatunk jelentős hibára, ha a szórófejek közel kerülnek a talajhoz. Az igényes kivitelű gépeken több módon is csillapítják a keret lengését, érdemes lehetőség szerint tehát ilyen típust alkalmazni.. A keretmozgások nagysága természetesen nagymértékben függ a terepviszonyoktól és a haladási sebességtől is. Megfelelően elmunkált egyenletes talajon jobb minőségű permetezés végezhető, a keretlengések mérséklését azonban rendszerint legegyszerűbben a munkasebesség mérséklésével érhetjük el. Ilyenkor mérlegelni kell, hogy a teljesítmény növelése, vagy pedig a drága vegyszerek hatékony kiszórása a fontosabb.

Ha szántóföldön nem síkpermetezést, vegyszeres gyomirtást végzünk, hanem a növényállomány kezelésére van szükség, akkor a hidraulikus szórószerkezet alkalmazása gyakran nem ad kielégítő eredményt. Ilyenkor több megoldás kínálkozik. Lehetőség van arra, hogy a sorközbe lógatott tömlőkön elhelyezett szórófejekkel oldalról vagy alulról is permetezzük a növényeket Ennek a megoldásnak az a hátránya, hogy fokozottan érzékeny a keretlengésekre, nagyon pontos iránytartást tesz szükségessé, ezért a munkaszélesség és a munkasebesség korlátozott. Alkalmazhatók erre a célra légporlasztásos gépek is, amelyeknél a radiálventillátor légáram a finom porlasztás mellett lombozat mozgatását, a cseppek célba juttatását is végzi. Ezek a gépek azonban csak kisebb (50-250 dm³/ha) folyadék felhasználással működtethetők, és munkaszélességük is korlátozott. Leggyakrabban ezért növényzet jobb és egyenletesebb kezelése céljából légzsákkal felszerelt permetezőgépeket alkalmaznak. Ezeken a szórófejek felett elhelyezett műanyag tömlőbe (esetenként légszekrénybe) nagyteljesítményű axiálventillátor nyomja a levegőt. Ebből az alul kiképzett nyílásokon át áramlik ki a levegő és a cseppeket a cél felületesen szállítja. Növényállomány kezelésénél a légáram megnyitja a permet előtt a lombozatot, és olyan örvénylést kelt, amely lehetővé teszi növény teljes felületének viszonylag egyenletes kezelését. Ez azért fontos, mert a kártevők,és kórokozók többsége a lombozat belsejében illetve a levelek fonák oldalán támad. Ennek a rendszernek az is előnye, hogy a légáram sebessége, egyestípusoknál az iránya is változtatható, ezáltal a kritikus növényi felületek kezelése megfelelő beállítással eredményesebben végezhető. A kiáramló levegő légfüggönyt képez (némely gépnél a szórófejek előtt és után is van ilyen), ez nagymértékben csökkenti az elsodródást, illetve lehetővé teszi a gépalkalmazását akár 6-8 m/s szélsebességig. A levegő rásegítéses gépek munkaszélessége 24 m,esetenként több is lehet.

Az egyenletes szórásra azonban nemcsak a gép munkaszélességében van szükség, hanem a teljes területen. Ezért biztosítani kell a kétszer permetezett, illetve kezeletlenül maradt felületek kiküszöbölését. Különösen nagy munkaszélességű gépeknél nehéz a kezelt sávok pontos csatlakoztatása. Segíthet a habjelölés, nagy pontossággal azonban a GPS alapú kormányzás, iránytartás alkalmazható. Ez utóbbi megoldás a táblák lényegesen kisebb hibával történő beszegését, illetve csak a fertőzött területek kezelését is lehetővé teszi.

A növények állománykezelése,különösen kertészeti ültetvényekben, egészen más minőségi problémákat vet fel. Természetesen itt is az egyenletes permetborításra törekszünk, de ebben az esetben gyakran a cseppek célba juttatása, és a veszteségek szinten tartása is nehéz feladat.

Szőlőültetvényekben az eredményes permetezés feltétele a zöld munkák megfelelő elvégzése. Elhanyagolt, túlburjánzó,sűrű lombozat esetén egyik permetezőgéppel sem lehet megfelelő munkát végezni,a cseppek nem juttathatók be a lombozat belsejébe, a permetlé nagy része a külső felületeken csapódik le, megfolyásokat idéz elő. A jó minőségű munkához szükséges, hogy a szórószerkezet és a levélzet között elegendő távolság legyen azért,hogy a szórófejekből kiáramló permetlé a szórási kúp kialakulása, és a cseppképződés előtt ne csapódjon le közvetlenül az első leveleken, hanem szétterülve a teljes lombozatot borítsa. A szőlőültetvényeket azért is nehéz egyenletesen megpermetezni, mert a viszonylag nagyméretű levelek általában „zsindelyszerűen”helyezkednek el, a sűrű lombozat szinte falat húz a permetcseppek útjába, és így megakadályozza a cseppek bejutását a lombozat belsejébe. A szőlőlevelek mozgékonysága általában rossz, ez elsősorban a fertőzések szempontjából jelentős fonákoldal kezelését nehezíti meg. Ha a lombozatot a levegő-permetáram merőlegesen éri, akkor a leveleket egymásra nyomja, és a penetráció, a fonákoldali fedettség minimális lesz. Ha azonban a permetezéskor a levegő ferde irányban éri a lombozatot, már könnyebben biztosíthat szabad utat a permetcseppek számára a levélzet mozgatásával. Ezért a szórószerkezet beállításával és a munkasebesség helyes megválasztásával azt kell elérni, hogy a permetáram megfelelő szögben érje a növényeket.

Gyümölcsfa permetezésnél a szórófejeket illetve a szórószerkezetet a növényzet elhelyezkedésének megfelelően kell beállítani úgy, hogy a cseppek minél nagyobb arányban acélfelületre jussanak, és elkerülhető legyen a permetlé talajra rakódása,elsodródása, vagy elpárolgása. Hagyományos koronaformák esetén a kezelés általában nem lehet egyenletes a lombozat teljes magasságában. Feltétlenül le kell zárni azokat a szórófejeket, amelyek irányában nincs kezelendő felület. Az egyenletes fedettség érdekében a lombozat mélységének megfelelően a különbözőszinteken a kiszórandó permetlé mennyisége általában különböző. Ezért a szórószerkezeten eltérő méretű fúvókák elhelyezésére van szükség. Így érhető el, hogy a nagyobb lombfelületű részek több, a kisebb felületű részek kevesebb permetet kapjanak (5. ábra).

A megfelelő szórásteljesítmény beállítása mellett fontos feladat a ventilátor és a szórás irányának beállítása. A ventilátor megfelelő légszállítását – az ültetvény méretének megfelelően – a lapátszög állításával, illetve a megfelelő fordulatszám fokozatkapcsolásával kell biztosítani. A ventilátor beállítása, illetve a sebességmegválasztása általában akkor megfelelő, ha a permet éppen átgomolyog a kezelt lombozaton. Ebben az esetben kezelés rendszerint megfelelő, és a veszteségek elfogadható szintre redukálhatók. Ha penetráció nem kielégítő mértékű és a ventillátor légteljesítménye már nem növelhető tovább, akkor a sebességet kell csökkenteni. A hatótávolság ugyanis nemcsak a ventillátor teljesítményétől,hanem a munkasebességtől is függ. Haladás közben ugyanis a ventilátor légárama a nyugalomban lévő levegő hatására elterelődik, és lefékeződik. Az 6. ábrán látható, hogy a sebesség növelésével a ventillátor légáramának hatósugara erőteljesen csökken. Ezért ha kisebb teljesítményű ventilátor áll rendelkezésre, és a hatótávolság, illetve a penetráció nem megfelelő, az egyedüli megoldás a haladási sebesség csökkentése. A kisebb munkasebesség a területteljesítményt ugyan kedvezőtlenül befolyásolja, azonban a védekezés eredményessége szempontjából a legfontosabb szempont a megfelelő mértékű és egyenletes kezelésbiztosítása.

Ültetvényekben is alkalmaznak radiálventillátorral felszerelt légporlasztásos gépeket. Ezek nagy légsebességgel, de kis légmennyiséggel üzemelnek. Ennek következtében a permetlevet finomabban porlasztják el, de kisebb távolságra juttatják el. Ezért használatuk csak kis sortávolságú és lombozatú ültetvényekben lehet eredményes. Csak kis folyadék felhasználással (legfeljebb 250dm³/ha)működtethetők, ami használatuknak a hazai igényeket figyelembe véve korlátot szab. Előnyük viszont, hogy a permetezés iránya a lombozat elhelyezkedésének megfelelően általában jobban beállítható, mint az axiálventillátoros szórószerkezeteknél.

Állománypermetezésnél mindig felmerül a kérdés jutott-e mindenhova elegendő permet? Ezt legegyszerűbben víz érzékeny papírlapok kihelyezésével ellenőrizhetjük. A lapokat a növényzet különbözőrészein (tehát a lombozat belsejében, a fedett részeken is) a levelek színére és fonákoldalára lehet rögzíteni, például gemkapcsokkal. Óvatosan kell eljárni,mert az eredetileg sárga papírlapok olyan érzékenyek, hogy minden nedvességre elszíneződnek, például az ujjlenyomat is meglátszik rajtuk, ezért gumikesztyű használata célszerű. Permetezés után a kihelyezett mintákon jól láthatók a cseppek, a folyadék hatására elszíneződött felületek nagysága, eloszlása.Gyakorlati tapasztalatok eredményes kezeléshez alapján általában a következő cseppszámokat tartják szükségesnek:

Az ellenőrzést a kezelések megkezdésekor érdemes elvégezni átlagos növényállományban. Ha az eredmény nemkielégítő, akkor a gép beállításán változtatni kell. Megfelelő eredmény esetén aztán biztonsággal számíthatunk a védekezés sikerére.

Dr. Dimitrievits György