Az egyre gyorsabb és durvább időjárás-változás nem csak kártevőket hoz magával. A hazai és közép-európai mezőgazdaság új fajtákat is „várhat” a kezei közé a kertészeti és szántóföldi szektorban. Ám van három feltétele annak, hogy az új növényfajtákból jövedelem legyen.
Olajfa, füge a Balatonon: mediterrán fajok Magyarországon
A klímaváltozás már nem jövőkép, hanem a vetésszerkezetet és a kertészeti választékot formáló, nagyon is jelen idejű hatás. Közép-Európában – Magyarországon, Ausztriában, Romániában és Lengyelországban – az elmúlt öt évben látványosan megszaporodtak a melegebb éghajlatról „felkúszó” fajok és fajták: kertészetekben és szántókon egyaránt.
A fordulat legszembetűnőbb a mediterrán eredetű gyümölcsöknél: az olajfa mikroklímás pontokon (például Balaton-felvidék) már kisüzemi próbákat is megélt, füge-ültetések szaporodnak a délnyugati térségekben, mandulánál pedig kifejezetten a később virágzó, fagykockázatot csökkentő fajtákat keresik. Parkokban és magánkertekben terjed a babérmeggy, ciprus, törökmályva, Trachycarpus pálma: a hősziget-hatás kedvez ezeknek a dísznövényeknek. A „félig fedett” megoldások – fóliás, üvegházas citrus – mellett már szabadföldi kísérletek is vannak, miközben a borvidékek egy része melegebb fajták felé (Syrah, Cabernet Franc, Merlot) finomhangolja a választékot.
Cirok, banán, quinoa, batáta, egyenlítői fajok olaszoknál,m lengyeleknél, magyaroknál
A mediterrán trend délebbre még látványosabb. Szicíliában most fut fel a banán kísérleti, 20 ezer tővel induló telepítése – jelzésértékű, hogy a Földközi-tenger térsége már trópusi fajokat is tesztel.
A szántóföldi oldalon is megindult az átrendeződés. A csicseriborsó és más hüvelyesek kísérletei sorra jelennek meg, mert a hosszabb, száraz meleg periódusoknak jól ellenálló, nitrogénkötő növények biztonsági hálót adhatnak. A délibb kontinensekről érkező „új gabonák” közül a quinoa mára a legismertebb európai alternatív kultúra: tűri a víz- és sóstresszt, rövid ciklusokkal is termeszthető, és magas fehérje-, valamint ásványianyag-tartalma piaci érvet ad. Az afrikai eredetű cirok (szemescirok) itthon is régi ismerős, de a melegedés, az aszályos nyarak és a takarmánypiac kereslete miatt élelmiszer- és fehérjenövényként is új pozíciót nyerhet. Az etióp teff – bár parányi magja, speciális betakarítási és tisztítási igénye van – a gluténmentes piac felől kap lökést. A fonió mint „új gabona” jogi oldalról is utat tört Európában, így niche-kultúraként felbukkanhat kísérleti táblákon. És noha nem mediterrán, de a melegedés közép-európai haszonélvezője a édesburgonya vagy más néven a batáta is. Lengyelország déli régióiban többéves vizsgálatok után üzemi gyakorlat lett. Nálunk is felfutóban van a termesztése, egyre több helyen fognak hozzá a termesztéséhez a Duna-Tisza-közén. Mindez !, ami jelzi, hogy a „klasszikus északi” vetésszerkezet korlátai lazulnak.
Gyors terjedés – kihívásokkal
A gyors terjedésnek ugyanakkor kemény korlátai vannak. Sok újonnan érkező faj nélkülözi a helyi nemesítői hátteret: kevés a régióra adaptált fajta, hiányos az alanyfajta-választék, bizonytalan a fagytűrés, a virágzás időzítése, a betegségekre adott válasz. Termesztéstechnológiából is több a kérdés, mint a válasz: talaj- és vízgazdálkodás, tápanyag-ellátás, metszési-képzési rendszerek, gépesíthetőség – mind olyan terület, ahol a mediterrán gyakorlatot nem lehet egy az egyben átemelni. Ugyanez igaz a növényvédelemre: a hatóanyag-regisztráció, a küszöbértékek és a járványtan a helyi klímán másképp viselkedik, miközben új kártevők és kórokozók kapnak esélyt. A legnagyobb töréspont mégis a feldolgozási és logisztikai lánc: vetőmag-ellátás és továbbnemesítés nélkül, bizonytalan felvásárlással és feldolgozókapacitás nélkül a termelési kockázat a gazdán marad. A fonió vagy a teff tisztítása-őrlése, a quinoa szaponinmentesítése, a csicseriborsó minőségi osztályozása – mind olyan technológiai „apróság”, amely nélkül nincs piacképes termék.
Növénycsere-forgatókönyvek
Mindezzel együtt a változás kikényszeríti a váltást. A korábban biztosnak hitt, honos kultúrák – csökkenő termésbiztonsággal, szélsőséges aszály- és hőstressz-eseményekkel, vagy épp tavaszi faggyal – egyre több térségben kiszámíthatatlanok. A mandula a kajszit válthatja ki fagyérzékeny területeken; füge és olajfa mozaikosan „felszivárog” kedvező domborzati-mikroklímákba; a cirok kukorica-helyettesítő lehet aszályérzékeny talajokon; a csicseriborsó és más hüvelyesek a fehérje-önellátás és a talajélet szempontjából kínálnak menekülőutat. A borászatok fajta- és klónszinten állítanak a palettán, hogy a mustfokot, savaikat és aromatikát a melegebb évjáratokban is kordában tartsák. A kertészeti kínálat sokszínűsége – különösen városokban – pedig nemcsak esztétikai, hanem hőstressz- és szárazságtűrési okokból is bővül.
Háromfogásos recept az áttöréshez
A következő években az áttörés kulcsa a háromszög kiegyensúlyozása lesz: (1) fajta- és alanyfejlesztés, helyi adaptációval; (2) technológiai csomagok (öntözés, tápanyag, metszés, gépesítés, növényvédelem) régióspecifikus kidolgozása; (3) értéklánc-építés: vetőmag- és palántaellátás, felvásárlás, elsődleges feldolgozás, piacra vitel. Amíg ezek nem állnak össze, az új növények többsége mozaikszerűen, niche-ként jelenik meg. Ugyanakkor a klímaszorítás miatt reális forgatókönyv, hogy néhányuk – csicseriborsó, vagy az egyre előretörő cirok, egyes mandulafajták, füge, sőt a quinoa – tartósan beépül a közép-európai termesztési térképbe, és részben kiváltja azokat a honos kultúrákat, amelyekhez az időjárás már nem „partner”.
Agrárágazat Tudástár – Új növények a klímaváltozó mezőgazdaságban
A klímaváltozás új növényfajokat hoz Közép-Európába: a füge, mandula, olajfa mellett olyan alternatív kultúrák is terjednek, mint a csicseriborsó, quinoa, batáta vagy cirok. Ezek a melegebb és szárazabb éghajlatot jobban tűrő növények fokozatosan átrendezhetik a vetésszerkezetet. A siker feltétele a háromszög-egyensúly: helyi nemesítés, adaptált termesztéstechnológia és kiépített feldolgozási lánc. Csak ezek együtt biztosíthatják, hogy az új fajok valóban jövedelmező, stabil alternatívává váljanak.
