Összefognak a fiatal gazdák Formálódó generációváltás az agrárvállakozásokban

Európa nyugati országai küszködnek az agrárágazatban tevékenykedő fiatalok beillesztésével, noha bevált eszközökkel nyúlnak a hónuk alá. Kelet-Közép-Európa nemzetei lépéshátrányban formálják a 40 év alatti gazdák jövőjét. Közös agrárpolitika 2013. után – fiatal gazdák a közép-európai régióban című fórum egyik sarkalatos üzenete: az új generáció igényt tart érdekeinek képviseletére és az európai agrárpolitika jövőjének alakítására.

A Fiatal Gazdák Magyarországi Szövetsége, az AGRYA a CERYC együttműködési program keretei között, az Agrárgazdasági Kutató Intézettel együttműködve közép-európai konferenciát szervezett a 2013 utáni közös agrárpolitika jegyében, kiemelten kezelve a 40 év alatti gazdák lehetőségeit, a generáció-váltás kérdéseit. A rendezvénynek otthont adó tatai Hotel Gottwald előadótermében agráriummal foglalkozó cseh, román, lengyel és magyar kutatók, a fiatal gazdák képviselői, valamint a lengyel és román agrárminisztérium képviselői fejtették ki nézeteiket. Andrei-Peter Haschi államtitkár a román mezőgazdaság, Artur Lawniczak államtitkár a lengyel agrárium jövőbeni fejlődési lehetőségeit ismertette a népes hallgatóság előtt, míg Joris Baecke, a Fiatal Gazdák Európai Tanácsa – CEJA elnöke az európai mezőgazdaság versenyképességének erősítése, a vidék lakosságmegtartó képességének fokozása mellett érvelt. A konferencia megnyitó beszédében a jövő hazai gazdálkodóinak helyzetbe hozását emelte ki Font Sándor, a mezőgazdasági bizottság elnöke, illetve a zöldenergia-ipar lehetőségét mutatta be Nagy Andor, környezetvédelmi bizottság elnöke. Ángyán József országgyűlési képviselő az uniós támogatások jövőbeni megtartását, a családi gazdaságok növekvő szerepét, Popp József, az Agrárgazdasági Kutató Intézet igazgatója a nemzeti támogatások és kedvezmények szükségességét emelte ki, Éder Tamás, az ÉFOSZ elnöke a feldolgozóipar versenyképessége és a közjavak összefüggéseit ecsetelte. A generációváltás elkerülhetetlen jövőjéről Weisz Miklós, az AGRYA társelnöke tartott előadást.

Az újonnan tárult uniós tagországok egyik máig fájó gondja, hogy a régiek nem értik a térségünk országaiban folytatott agrár- és vidékpolitikát – adta meg a konferencia alaphangját Font Sándor. Régi, ám eddig kihasználatlan lehetőség maradt, hogy a visegrádi négyek, kiegészülve Romániával és Bulgáriával megfogalmazza a térség agrárpolitikáját, amelyben a termelés mellett szerepet kap a környezetgazdálkodás, gondoskodás az élhető vidékről egyaránt. A párbeszéd kikerülhetetlen, mert 40 évig nem szabad döntéseink alapján gazdálkodtunk. Bírálta az unió korábbi biztosát, aki erős leegyszerűsítéssel „versenyszektornak” állította be az európai agrárvilágot.

„Az EU most még versengő nemzetállamok szoros együttműködése. Az még nem látható, hogy az integráció a lezárult szervezeti reformok eredményeként hogyan mélyül majd el. Most tehát arra kell készülnünk, hogy a nemzeti érdekeink minél inkább tükröződjenek az EU döntéseiben. Ehhez azonban az eddigieknél jóval határozottabb érdekérvényesítő tevékenységre van szükség” – fogalmazott Mikula Lajos, az Agrya ügyvezető elnöke. A vidék, a falu megmaradásának egyik kulcskérdése, hogy az ott élők megtalálják-e a helyüket, boldogulásukat, jövőjüket a tágabban vett közösségben, a településen. Egy település meg tudja-e tartani a fiataljait, illetve hogy be tudja-e kapcsolni őket a települési közösség életébe, mindennapjaiba.

A KAP 2013 után

A Közös Agrárpolitika (KAP) az unió egyik legösszetettebben szabályozott, többször megújított, átalakított, de évtizedek óta működő közösségi szintű politikája, amely alapvetően meghatározza az európai, benne a hazai mezőgazdaságot is. A fiatal magyar gazdák szerint rendkívül nagy tétje a KAP 2013-as átalakításának. Az uniós csatlakozás óta eltelt öt év eléggé vegyes képet mutat: a magyar agrárgazdaság, közte az élelmiszeripar az egyik nagy vesztes. Ugyanakkor az agrár- és vidékfejlesztési támogatások szempontjából jól állunk, az egy hektárra vetített támogatások alapján az EU-27 első harmadában vagyunk.

A fiatal gazdák álláspontja szerint a közös agrárpolitika egyik célja, hogy mérsékelje az egyes gazdálkodói és fogyasztói kockázatokat, legyenek azok természeti, élelmezés-, és élelmiszer-biztonsági, vagy például változó piaci helyzetből adódóak. Nemzetközi példák mintájára egyre inkább előtérbe kerül a kockázatviselés megosztásának kérdése a termelők és a fogyasztók között. Ez, valamint a különböző garanciarendszerek támogatása lehet egy leendő új agrárpolitika alapja. Az AGRYA tagjai kiállnak az európai mezőgazdasági örökség és annak sokszínűsége mellett. Ennek egyik fontos tartalmi eleme egy elfogadható jövedelmi szint garantálása a támogatási rendszer segítségével. Ez biztosítja egyebek közt azt is, hogy a gazdálkodás vonzó életpálya maradjon a fiatalok számára.

Jelenleg a kordé elkerülte a szamarat

Az EU általában támogatja a generációváltást, mégis évtizedek óta tart a helyben járás. Legenda, hogy arrafelé ingyen földet nyújtanak a kezdő agrárvállalkozóknak, vagy készbe ültetik a jövő generációját. Esetenként jelentős vagyonok cserélnek gazdát, jutnak a fiatalok kezére, de nincs két egyforma ország. A németek adókedvezményeket alkalmaznak, az olaszok támogatott hitellel segítik a fiatalok talpra állását, addig hazánkban illeték sújtja a vállalkozásban átvett javakat. Popp József is rámutatott a generációváltás eltérő formáira, példáira, hozzátéve, hogy egy gazdaság beindításához súlyos tőkére van szükség, elkél az uniós és a nemzeti támogatás, kedvezmény.

Időszerű a generációváltás

A generációváltás időszerűségét Weisz Miklós, az Agrya társelnöke az elöregedéssel, a romló korstruktúrával magyarázta. A mezőgazdaságban érintett hazai lakosság 5 százaléka 29 év alatti, 13 százaléka 30-39 év közötti és 20 százalék a 40-49 év közötti korosztály. Ennél is kedvezőtlenebb, hogy a cégmenedzsment 53 százaléka már betöltötte az ötvenedik életévét, sőt 16-17 százalékuk nyugdíjas. A nagyobb fejlesztési és modernizációs igény különösen igaz az EU12 országok fiatal gazdálkodói számára. Az országok egy részében a történelmi múlt miatt nincsenek több generáció óta működő családi gazdaságok, hiszen például Magyarországon a 90-es évek elején kezdődött csak meg a családi gazdálkodás klasszikus formája. A kialakuló, átalakuló agrárstruktúrák magukban hordozzák a növekedés, a hatékony, versenyképes gazdálkodás lehetőségét a fiatal gazdák számára is. Ehhez azonban a 2013 utáni KAP-nak a jelenleginél többfajta támogatással kell segítenie a fiatalok belépését a mezőgazdasági termelésbe, valamint a gazdaságuk fejlesztését. A meglévő induló támogatás, a gazdaságátadás támogatása és az egyes fejlesztésekhez kötött 10 százalék többlet-támogatás mellett újabb formákat kell bevezetni. Weisz Miklós szót emelt a farm gyakornoki program, a külföldi szakmai tapasztalatszerzés, a fejlesztési célú kamattámogatás, ezen belül a földvásárlás lehetősége mellett. Végül megismételte a szövetség álláspontját, miszerint kötelezővé kellene tenni a fiatal gazdák induló támogatásának bevezetését, hiszen a generációváltás kérdése Európában és hazánkban is az, „kinek készítjük az új agrárpolitikát, ha nem lesznek gazdálkodók vidéken”?

A kelet-közép-európai országok „óvatos” agrárpolitikája

Az egyes kelet-közép-európai országok „óvatos” agrárpolitikát folytatnak, s mint a tatai rendezvényen is elhangzott, a keleti térségnek ideje lenne összefogni az integráció érdekében. Lucian Luca, a romániai agrárkutató intézet munkatársa szerint ideális lenne, ha a román fiatalok koncentrálnák földjeiket. Romániában kevés a középméretű gazdaság, nyomasztó a 2-5 hektáros és a holdingméretű, 100 hektár feletti földek aránya. A gazdák csaknem fele 65 év feletti, a kisgazdaságok jelentős része önellátó termelésre rendezkedett be. A fiatal gazdákat foglalkoztatja a közepes méretű vállalkozások létrehozása a nagyok támogatásának a korlátozása mellett. Javaslataik alapján élni kívánnak a nagyobb gazdaságok nyújtotta előnyökkel, bár megjegyzik, az átalakítások hátrányosan érinthetik a vidéki lakosságot. Egyetértenek a termelékenység, a korszerűsítés támogatásával, de nem ilyen egyértelmű a jövőkép a félig önellátó gazdaságok esetében. Félő, hogy sokan felhagynak a termeléssel, az átvett kisebb gazdaságot pedig a fiatalok nem tudják fenntartani. Romániában a vidékfejlesztés nemzeti programja keretében életjáradék programot és nemzeti kiegészítő támogatást hirdettek meg, ez a gazdák 3 százalékát érintette meg. 2013-ig 6 millió eurót lehet támogatásra költeniük, ebből eddig 15 ezer fiatal gazda részesült. Lucian Luca kifejezte, hogy a vidék megtartó ereje miatt a jövőben a fiatalok támogatását kívánják erősíteni, akik nagy számban élnek vidéken.

Egy szűk körre kiterjedt elemzés alapján a lengyel fiatalok 30 százaléka csökkenteni kívánja birtokának a méreteit, illetve szíve szerint megválna attól. Zbigniew Florianczyk, a lengyel agrárkutató intézet igazgatója ugyan ezen elemzés alapján kijelentette, hogy a gazdák 30 százaléka növelné, illetve maga művelné birtokát a jövőben. 44 százalékuk vállalná a hitelfelvétel kockázatát is gazdasága fejlesztésére, korszerűsítésére, ennek ellenére két évtizede tartó negatív folyamatok kísérik a lengyel agráriumot. A fiatalok számára vonzóbb a többi szektor, ahol kevesebb munkával magasabb jövedelmet érnek el. Az ifjú lengyel gazdák többsége a szülőktől átvett vállalkozást folytatják annak tudatával is, hogy „nem lehet jól élni” a jellemzően mikro-méretű földek műveléséből. A vitában felszólaló lengyel államtitkár szerint hazájának a modernizáció jövőbeni támogatása elemi érdeke. Adataik szerint 2006-ig kissé javult a termelékenység, amit egy technológiai stagnálás követett, miközben 6,3 millió euró támogatást kaptak a jellemzően kisbirtokkal pályázó gazdák.

Zbigniew Florianczyk szerint a fiatal gazdák körében nagyobb földterületeket kellene egyben tartani. Nem segíti boldogulásukat a támogatási feltételek gyakori módosítása, s sokan aggódnak a szakpolitika alakulásától, a támogatások esetleges kedvezőtlen módosításától. Többségük művelni kívánja a földet, s bele akarnak szólni a közös agrárpolitikába. Tartanak a „piacoktól”, a nekik juttatott támogatások ellenére nehezen valósítják meg fejlesztéseiket, céljaikat csak hosszú távon látják elérhetőnek.

2013-tól egy tartós, kiszámítható uniós támogatáspolitika kedvezne a cseh fiatal gazdáknak – csatlakozott a korábbi előadókhoz Marta Konecna, az UZEI kutatóintézet munkatársa. A prágai agrárkutató intézet felmérése alapján az elmúlt öt évben csökkenő termelékenység és elöregedés jellemzi a cseh agrárágazatot. A földek 26 százalékát magángazdák művelik, 74 százalékát nagy szövetkezetek és gazdaságok. A generációváltás egyik eszköze a korai nyugdíjazás lehetősége azok körében, akik legalább 120 ezer korona jövedelmet szereznek évente. A csehek is csökkentették a nemzeti támogatást az utóbbi években, ahol 40 ezer euró a támogatás felső határa. A gazdák körében sok a bizonytalanság, egy-egy támogatási kérelmet megalapozó, öt évre szóló üzleti tervet csak kevesek képesek letenni az asztalra. A fiatal gazdák kedvezményként adminisztrációs támogatást vehetnek fel. Csehországban egy gazda tevékenysége után legfeljebb 50-60 százalékos támogatást vehet fel (kérdésre elismerték, a kutatóknak a ténylegesen kifizetett arányokról nincs ismeretük). Más országokhoz hasonlóan Prága szervezett módon segíti a fiatalok előbbre jutását, lobbiznak az érdekükben, oktatják őket. A támogatásokhoz nehézkesen hozzáférő fiatalok bizalma számottevően csökkent a finanszírozásban részt vevő hatóságok és pénzintézetek iránt (a hivatalokban történt fluktuáció ezt tovább fokozta), ráadásul időről-időre nőttek a programok kötöttségei. Marta Konecna szerint lehetőséget nyitna a fiatalok előtt a piacok jobb megismerése, a kis gazdaságokban az új művelési módok elterjesztése (biogazdálkodás, agrárturizmus, bioenergia stb.). Fontos egy elvárt jövedelem megszerezhetősége, amely egy megfelelő üzemmérettel párosulna. Mint mondta, a csehek újabban óriási anyagi erőket mozgósítanak a bioenergia termelésre. A generációváltás egyik akadálya, hogy a hagyományosan gazdálkodó gazdák nehezen térnek át a fiatalok által inkább követni kívánt technológiákra, technikákra. A szakpolitika a helyi piacokra való nyitás lehetőségeit, a regionális kiskereskedelmi csatornák elérhetőségét keresi. A gazdák számára egy stabilabb jövedelem elérését szorgalmazza, amely a fogyasztók és a gazdálkodók kapcsolatára épülne. A cseheknél csak azok a gazdák sikeresek, akik követik a „piacok hangját”, ám ott is nehéz a vállalkozások élete. Viták kísérik a termék korszerűsítés, az intenzív gazdálkodás jövőjét, esetleg olyan irányt válasszanak, amelyet a piacok még nem áraztak be. A cseh kutató bonyolultnak ítélte a folyamatokat, amelyben döntő szó illeti a piacokat, de nem bízhatunk mindent erre, a hagyományos termelés is előtérbe kerülhet…

Bálint Tóth János