Az ökológiai kertészet sajátosságai

Bátran kijelenthetjük, hogy a bio élelmiszer ízletessége, jobb beltartalma és szermaradék-mentessége révén értékesebb a szokványos módon termelteknél.

 

Kutatási eredmények egyértelműen igazolják, hogy a biotermékek esetében magasabb a mezo- és mikroelem, a vitamin és egészségvédő anyag (flavonidok, likopin, stb) tartalom, és bár kevesebb fehérjét tartalmaznak, azok összetétele jobb.

Az ökológiai gazdálkodásban nincs helye a műtrágyáknak, gyomirtóknak, szintetikus növényvédő szereknek és más, az egészséget, az élővilágot és a környezetet veszélyeztető anyagoknak.

A biokertészkedésre való átállás nem egyszerű feladat, mivel ez a szokványos gazdálkodástól gyökeresen eltérő hozzáállást követel.

Az ökológiai gazdálkodás holisztikus szemléletű, fenntartható rendszer, melynek egyik alapcélkitűzése, hogy fennmaradjon a termesztett növény és környezetének egyensúlya.

Különösen fontos a természet megóvása, a biológiai változatosság fenntartása, miközben egészséges, értékes élelmiszereket állít elő.

 

Vegyük sorra a legfőbb tényezőket, melyeket az ökológiai zöldség- és gyümölcstermesztés során a gazdának szem előtt kell tartania

 

Talaj

 

Az egészséges élő talaj a sikeres ökológiai zöldség és gyümölcstermesztés alapfeltétele, ezért a tápanyag gazdálkodásban csak olyan anyagokat és eljárásokat szabad alkalmazni, amelyek serkentik a talajéletet, növelik a szervesanyag-tartalmat és megelőzik a talaj tömörödését, fizikai leromlását és az eróziót.

A megfelelő talaj tápanyagokban dús, laza szerkezetű, jól tartja a vizet, továbbá gazdag mikrobiális élet, és a talajlakó élőlények nagy változatossága jellemzi.

A szokványos gazdálkodásban alkalmazott műtrágyákkal és kedvezőtlen kezelési módokkal meggyötört talaj helyreállítását segíthetik a különböző baktériumtrágyák.

A tápanyag utánpótlásra szerves trágya, komposzt is használható, ahogy ezt részletesen kifejtettük az ökológiai tápanyag utánpótlásról szóló cikkünkben.

A vetésforgó, azaz a termesztett növények megfelelő sorrendje az ökogazdálkodásban elengedhetetlen.

Ennek pillangósokat, pillangós és egyéb zöldtrágyanövényeket kell magában foglalnia, ami javítja a talaj szerkezetét, tápanyagokat szolgáltat, továbbá egyes növényfajok a talajlakó kártevők gyérítésére is alkalmasak.

Az ökológiai zöldségtermesztésben alkalmazott talajtakarás (mulcsozás) szintén előnyös hatást gyakorol a talajéletre, és a gyomnövények elleni küzdelemben is segít.

A gyümölcsösökben a fajgazdag talajtakaró növényállományok a talajra gyakorolt kedvező hatásukon kívül a növényvédelemben is jó szolgálatot tehetnek, ugyanis táplálkozó és búvóhelyet biztosítanak a kártevők természetes ellenségei számára.

 

Növényvédelem

 

Az ökológiai növényvédelemben a legfőbb eszköz a megelőzés, melyet gyakran más eszközökkel kell kombinálni. A megelőzés két nagyon fontos eleme a növénytársítás és a vetésváltás.

Megfigyelték, hogy egyes növények gyökérváladékukkal gátolják más fajok fejlődését, más esetben a tápanyagok, víz és a fény jobb hasznosításáért folyik a küzdelem, de vannak egymás társaságát kedvelő növényfajok is.

A módszer hatékonyan alkalmazható a kártevők megtévesztésére, távoltartására is.

Kedveli egymást pl. a szamóca és a fokhagyma, a paprika és a bazsalikom, a kukorica és a bab, azonban kedvezőtlen hatással van egymásra pl. a paprika és a padlizsán, a sárgarépa és a kapor, vagy a borsó és a fokhagyma.

Egyes növényfajok érzékenyek lehetnek az adott területen előzőleg termesztett növényfajokra is, ekkor előfordulhat, hogy a növény ugyanazokat a tápanyagokat igényelné, amelyeket az előző faj kivont a talajból, vagy gátló anyagcseretermékek halmozódtak fel a talajban.

Ügyelni kell arra is, hogy a talajban előfordulhatnak olyan kórokozók, amelyek a következő évben termesztett növényre is veszélyt jelentenek.

Növényvédelmi eljárásként alkalmazható a vetésidő és a tenyészidő hosszának megválasztása is, ezzel eltolható egymástól a kártevő és a termesztett növény fogékony életszakasza illetve elkerülhető a károsítás szempontjából kedvezőtlen időjárás.

Amennyiben lehetséges, ellenálló fajtákat termesszünk, és fontos tudni, hogy az ökológiai gazdálkodásban tilos a nem engedélyezett szerekkel kezelt (csávázott) vetőmag felhasználása.

A biogyümölcsösökben különösen fontos az engedélyezett anyagokkal végzett lemosó permetezés, ami rezet és/vagy ként tartalmazó olajos készítményekkel végezhető.

 

Ellenálló képesség növelése

 

A növények ellenálló képességét növelhetik a különböző növénykondicionálók, melyek természetes anyagokat, növényi kivonatokat, tápelemeket, enzimeket, aminosavakat, stb. tartalmaznak, és hatásukra javul a növény stressztűrése (pl. aszály vagy a talaj víztelítettsége esetén), gombabetegségek elleni rezisztenciája, egyöntetűbb lesz a terméskötődés, javul az eltarthatóság, sőt, növekedhet a termésmennyiség is.

 

Biológia növényvédelem

 

Természetesen előfordul, hogy bár az ökogazdálkodó mindent megtett a megelőzés érdekében, mégis növényvédelmi beavatkozásra van szükség.

A biológiai növényvédelemben a termelő a kórokozókat, kártevőket élő szervezetek segítségével szorítja vissza.

Segítségünkre lehetnek a már meglévő fajok is, amelyek jelenlétükkel, vagy felszaporodásukkal megakadályozzák a károsítást (számukra búvóhelyeket is kialakíthatunk), de bevethetünk kifejezetten ezzel a céllal kibocsátott és felszaporított élőlényeket is.

Az ökológiai zöldségtermesztésben sikerrel alkalmazzák hernyók ellen a Trichoplus peteparazita „fürkészdarázs-kapszulát”.

Egy ilyen kapszulában nyugalmi állapotban lévő fürkészdarazsak találhatók, és jól időzített kihelyezésük esetén ezek a rovarok hatékonyak kutatják fel és pusztítják el a zöldségnövényekről a lepkepetéket.

Hasonlóan nagy sikerrel használják egyes talajlakó kártevők ellen a rovarpatogén fonálférgeket.

A biológiai védekezés részeként kiterjedten alkalmaznak biokertészek az almamoly ellen a granulózis vírus, a lepkék fiatal hernyói és a levélbogarak lárváival (burgonyabogár, vetésfehérítők stb.) szemben baktérium (Bacillus thuringiensis) készítményeket, az ültetvények lepkekárosítóit pedig légtérterítéses módszerrel szorítják vissza.

 

Fizikai védekezés

 

A fizikai védekezés legegyszerűbb módja a károsítók, vagy a fertőző képletek összegyűjtése, megsemmisítése.

A kártevők gyéríthetők ragacsos színcsapdával, és az ellenük való védekezés időzítésében segíthetnek a szexferomonnal, illetve a táplálék illattal működő csapdák.

A zöldségtermesztésben a kártevők hatékonyan távoltarthatók fátyolfólia takarással is (pl. káposztafélék és a retek földibolhái, hagymafélék legyei esetében).

A biokertben növényekből készített szelíd anyagokat, permetező és beöntöző leveket is használnak. A biogazdálkodásban indokolt esetben a növények kezelhetők a jogszabály pozitív listáján felsorolt anyagokkal.

Végső esetben a bio rendeletekben szigorúan szabályozott hatóanyagkörből a biokertészetben is alkalmazhatók vegyszerek (réz, kén, olajok stb.), amelyekről a www.biokontroll.hu honlapról naprakész információk nyerhetők.

 

A fent említett módszerek kiskertekben és nagyobb gazdaságokban is alkalmazhatók.

A csak saját fogyasztásra termelő biokertet természetesen nem szükséges ellenőriztetni, azonban ha a megtermelt zöldséget és gyümölcsöt bioként kívánják értékesíteni, annak feltétele, hogy érvényes tanúsítvánnyal rendelkezzen a termelő.

Ezt a dokumentumot az ökológiai ellenőrző és tanúsító szervezet állítja ki, és ez igazolja, hogy a gazdálkodó mindenben eleget tesz az ökológiai gazdálkodásra vonatkozó előírásoknak és a termék valóban bio.

 

Nagy Judit
Roszík Péter
élelmiszer kertészet mulcsozás növénytermesztés növényvédelem ökológia