Őszi búza trágyázása

Amikor valamilyen trágyaféleséget a talajba adunk, az a legváltozatosabb kémiai és biológiai változásoknak van kitéve, mielőtt a növények hasznosíthatnák. A gyakorlati életben tehát nem a növényt trágyázzuk,hanem a talajt és a növény táplálását a talaj végzi. A talaj ugyan nem élőszervezet, de a benne élő szervezetek élettere. A hasznos talajélet fenntartása és a növények táplálásának előfeltétele a talaj termékenységének.

A növények tápelem forrása a talaj összes tápelem-tartalma, valamint a talajmikrobák által könnyen hasznosítható szervesanyag, amelyekből a növényi szervek felépülnek. Ez a szervesanyag szolgáltatja a növények számára a legnagyobb mértékben szükséges szén-dioxidot és az egyéb tápelemeket is. Minél nagyobb a talaj szerves formában lekötött tápanyagtőkéje, annál nagyobb a talaj természetes tápanyag-szolgáltatóképessége. Ez a növények táplálkozásában a legfontosabb talajtulajdonság, amit az agrotechnikai műveletekkel befolyásolhatunk. A talajok tápanyag-szolgáltatóképessége a talaj kémiai és fizikai tulajdonságainak és adottságainak, illetve legnagyobb mértékben a talajban lévő és a talajba kikerülő szerves anyagok mennyiségének és minőségének függvénye.

A talajok sokféle szerkezetű állapota közül a két szélsőséges állapotot különböztetünk meg, a tartósan morzsalékos és a tömődött szerkezet nélkülit. Az agrotechnikai beavatkozásoknak arra kell irányulniuk, hogy a talaj morzsalékos szerkezetű, a morzsák stabilak,ellenállóak legyenek a víz iszapoló hatásával szemben és kielégítse a növények víz- és tápelem igényét. Az ilyen talajok könnyen művelhetők, a csapadékot gyorsan az altaljba vezetik, ott tartósan tárolják. A tápanyag-szolgáltatóképességük is megfelelő minőségű és mennyiségű szerves anyaggal vannak ellátva.Az ilyen talajokban a víz mindig a talajszerkezet belsejében, a levegő pedig körülöttük van. A morzsák felületén aerob, belsejében pedig anaerob körülmények uralkodnak. A szerkezet állandóságának a víz-, és tápanyag-szolgáltatóképességének követelménye az okszerű trágyázás.

Az őszi búza termésmennyiségét extenzív termesztéstechnológia esetén az időjárás 20%-ban, intenzív termesztéstechnológia estén pedig 15%-ban határozza meg (Pepó2006.; Cit. Landonin 1999.). A szeszélyes időjárás, a nagy hőmérséklet változások és az egyenlőtlen csapadékeloszlás nagymértékben befolyásolja az őszi búza szárazanyag termelését. Hazánkban a beeső fényenergia,mintegy 50 tonna szárazanyag termelést biztosít hektáronként, azonban a vízellátottsági problémák miatt mindössze 15-20 tonna realizálódik ebből az elméleti értékből.

Talajművelés, kiegészítő trágyázások

A hazai időjárási körülmények között a talajművelés elsődleges célja a talaj nedvességtartalmának megőrzése, acsapadék víznek a talaj mélyebb rétegeibe való elvezetése, és a párolgási veszteség minimalizálása. Az alkalmazott talajművelési technológiával olyan morzsalékos talajszerkezetet kell előállítani, minél mélyebb rétegben, amelyben a talaj élő szervezeteinek és a termesztendő haszonnövények életfeltételeinek legjobban megfelel.

Hazánk talajai, kivéve a futóhomokokat és a humuszban szegény talajokat foszforban és káliumban igen gazdagok, sokszor nagyon gazdagok. Ez okból a műtrágyák alkalmazása nyers táplálóanyagokban gazdag talajainkon nem tápanyag-utánpótlás miatt szükséges, hanem azért hogy a talaj folyamatban lévő szerves átalakulásokat és ezzel a tápanyagok oldhatóvá tételét biztosító savképződést és tápanyag-utánképző képességet elősegítsék, és fokozzák. Igazolják a mondottakat azok a kísérleti eredmények, amelyeket a magas foszfortartalmú mikrogranulált starter trágyák használatakor tapasztaltak. Megállapítható volt,hogy például 8 kg/ha adagú foszfor-pentoxid mennyiséggel kielégíthető volt a kukorica vagy a napraforgó tápanyag igénye, amelyek talajból több mint 40 kg fosztor-pentoxidotvettek fel hektáronként. Teljesen nyilvánvaló, hogy ezekben a kísérletekben nemcsak a starter trágyával adagolt foszfort használták fel, hanem a talajban lévőnyers foszfátokat is. A mikroganulált starter trágyázással nem a növények ásványi tápanyagszükségletét, hanem a mikroorgazimusoknak a talajban lévő nyers tápanyagtőkét biztosítjuk.

Trágyázás

A növénytermelés alapvető közege a talaj, ami biztosítja a növények víz és tápanyagellátását, valamint a külső tevékenységek hatására bekövetkező stresszhatásokat mérsékli és tompítja. A felsorolt talajfunkciók egymáshoz viszonyított súlyát a növénytermesztési folyamatokban alkalmazott talajművelési, trágyázási, növényvédelmi beavatkozásokkal olyan módon alakítjuk, hogy a talajfunkciókban a termelő számára kedvező változások következzenek be. Ezek a beavatkozások nem változtatják meg a talajfunkciók alapvető jellegét, mindössze azok egymáshoz viszonyított súlyában történhet kisebb-nagyobb módosulás. A növénytermelés szempontjából egyik meghatározófunkció a talajok természetes tápanyag-szolgáltató képessége, amit trágyással módosíthatunk a termesztési céloknak megfelelően.

Elemezve napjaink trágyázási gyakorlatát megállapítható, hogy a felhasznált műtrágya mennyisége lényegesen kisebb, mint azoknak a tápanyagoknak a mennyisége, amit a növények 1 tonna főtermék előállításához felhasználnak. A különbséget a növény a talajból pótolja, amire az ad lehetőséget, hogy talajaink növényi tápanyagban viszonylag gazdagok, foszforban és káliumban, de nem érvényes ez a megállapítás a nitrogén esetében. Talajaink tápanyag gazdagságának figyelembevételével kerültek kidolgozásra, a trágyázási rendszer új alapelvei, melyek jelentősen eltérnek az előző szemlélettől (1.táblázat).

1. táblázat

Intenzív tápanyagellátási rendszer

(MÉM NAK 1979, 1981) (régi)

Környezetkímélő trágyázási rendszer

(Csathó et al. 1998, 10 tagú konzorcium) (új)

Maximális termésszintre való törekvés

A “talaj trágyázása” a cél

  • Jó-igen jó talaj PK-ellátottság elérése, majd
  • fenntartása
  • Gyors talaj PK-feltöltés
  • Minden évben PK-trágyázás
  • PK-trágyázás minden talaj PK-ellátottsági szinten
  • Nagyobb talaj tápelem-ellátottsági határértékek
  • Egységes talaj tápelem-ellátottsági határértékek
  • Nagyobb fajlagos tápelem tartalmak
  • A tervezett termésszinttől független fajlagos tápelem tartalmak
Gazdaságos termésszintre való törekvés

A “növény trágyázása” a cél

  • Közepes-jó talaj PK-ellátottság elérése, majd
  • fenntartása
  • Lassú talaj PK-feltöltés
  • A vetésforgó (periodikus) PK-trágyázása
  • PK-trágyázás csak jó-közepes és annál gyengébb talaj PK-ellátottsági szinten
  • Kisebb talaj tápelem-ellátottsági határértékek
  • Növénycsoporttól függő talaj tápelem-ellátottsági
  • határértékek
  • Kisebb fajlagos tápelem tartalmak
  • A tervezett termésszinttől függő fajlagos tápelem tartalmak

Talajaink tápanyaggazdagsága mellett a műtrágya adagok csökkentésére az ad lehetőséget, hogy a növények az altalajból is fel tudják venni a tápanyagokat és a vizet. A talajok tápanyag-szolgáltatóképességének meghatározásánál nemcsak a feltalaj, hanem az altalaj viszonyokat is figyelembe kell venni. Számos olyan megfigyelést ismerünk, amely azt mutatja, hogy hiába gazdag a feltalaj tápanyagokban, a termések ennek ellenére alacsonyak, mert valamilyen altalajhiba rontja a talaj levegő és vízgazdálkodását. Kijelenthető, hogy a hatékony trágyázás egyik legfontosabb eleme, a víztakarékos talajművelés és az, hogy a lehullott csapadékból mennyi vizet tudunk talajainkban megfelelő gyorsan a mélybe vezetni és ott raktározni.

Az őszi búza szárazanyag termelése és forgalma

Szárazanyagtermelés

A növények növekedését a tápanyagok mellett környezeti tényezők is befolyásolják, amelyek pontosabb megismerése érdekében nagyüzemi termesztési körülmények között vizsgálatokat végeztünk az őszi búza tápanyagforgalmával és szárazanyag termelésével kapcsolatban.

Vizsgálataink szerint az őszi búzavegetációs időszak alatti szárazanyag termelése és a hektáronkénti szemtermés mennyisége között szoros kapcsolat van. A hektáronkénti 6 tonna fölötti termésnél bokrosodáskor a szárazanyag felhalmozódás napi üteme 14-18 g/m-2/nap-1volt, míg az intenzív növekedési szakaszban (szárbaindulás-kalászolás) pedig 32-38 g/m-2/nap-1. A jelzett mennyiségi mutatók elérésének egyik feltétele a növények alkalmazkodó képességének, stressztűrésének a növelése. A nagy termések eléréséhez szükséges kezdeti feltételeket a korai vetéssel,illetve a magas foszfortartalmú mikrogranulált startertrágyák használatával tudjuk biztosítani.

Nitrogéntrágyázás

Az őszi búza relatív optimális nitrogén ellátottsági tartománya a legtöbb tápelemmel ellentétben igen szűk. Már csekély N-hiány is terméscsökkenéshez vezet, a többlet pedig a termés minőségének romlásához. A nitrogént más tápelemnem helyettesítheti, amit a növény főleg ion-formában (NH4+és NO3) vesz fel a talajból.

Az őszi búza N-trágyázásának megítélésénél a talajtulajdonságok ismeretén túl szükséges a növény tenyészidőszak alatti N-koncentrációjának, illetve a koncentráció változás napi ütemének az ismerete, ami összefüggésben van szervesanyag-termelésintenzitásával.

Tendencia jelleggel megállapítható volt,hogy nagy terméseknél a koncentráció csökkenése -10-1 %/nap (6t/ha), min., kisebb termés esetén ez az érték -10-2 %/nap.

A növény N-koncentrációja arról tájékoztat, hogy a növény szövetek nitrogén-tartalma elégséges-e az élettani folyamatok zavartalanságához. A relatív optimum értékek méréseink szerint bokrosodáskor 4-5%, szárbainduláskor 2,8-3,8%, virágzáskor pedig 1,8-2,4%.

Elemezve a különböző termésszintekhez tartozó N-felvétel intenzitását, megállapítható volt, hogy a 3,0 t/ha alatti termésnél a nitrogén-felvétel sebessége mindössze 60% volt bokrosodás-szárbaindulás időszakában, a hektáronként 6,0 tonna fölött termő növényekének. A későbbi fejlődési szakaszban ilyen mértékű különbséget nem mértünk.

Az őszi búza, kukorica, napraforgó elővetemények után homok és szolonyec talajokon 40 kg/t, míg csernozjom és barna erdőtalajokon cukorrépa, burgonya, tavaszi árpa, kender, paprika,paradicsom elővetemények után 25-27 kg/tonna nitrogént használt fel a vizsgált területekhez egy tonna főtermék előállításakor.

Foszfortrágyázás

A talaj felvehető P-tartalmának meghatározás, és az annak alapján történő foszfortrágyázás hasonlóképpen problémás, mint a nitrogén-trágyázás. Ennek oka, hogy a talaj analitikai módszerekkel maghatározott és a növény által ténylegesen felvehető foszfortartalma között nincs szoros korreláció.

A talajok összes foszfortartalma 0,05-0,5%, aminek kis hányadát tartalmazza a talajoldat (0,003 mg/100g talaj)oldható foszfátok formájában. A talajoldat kis P-koncentrációja miatt nagy szerepe van a kötött foszfornak. A foszforfelvétel, illetve a lekötésszempontjából a talaj fizikai tulajdonságai közül kiemelt jelentősége van az agyagásványoknak, míg kémiai jellemzők közül a kémhatás befolyásolja legnagyobb mértékben a foszfor felvétel-lekötés folyamatát.

Az őszi búza P-koncentrációját a termőtalaji adottságok és az időjárási viszonyok kevésbé befolyásolják, mint a nitrogén koncentrációt.

További különbség a nitrogén és a foszfor forgalomban, hogy a foszfortartalom sokkal szélesebb határok között változhat, mint a nitrogénkoncentráció anélkül, hogy a növény fejlődésében az bármilyen problémát okozna. Az őszi búza P-koncentrációjára vizsgálataink szerint legnagyobb mértékben a vegetációs időszak időjárása (csapadék, aszály)hatott, de összefüggést figyeltünk meg a foszfor és a nitrogén koncentráció között is. A magasabb foszfortartalomhoz alacsonyabb nitrogén koncentráció társult. Az őszi búza P-ellátottsága vizsgálataink szerint akkor kielégítő, ha bokrosodáskor 0,31-0,42%, szárbainduláskor 0,27-0,32%, virágzáskor pedig 0,23-0,29% az abszolút száraz súlyban kifejezett P-koncentráció.

Az őszi búza 25-30 kg elemi foszfort vesz ki a talajból hektáronként. A foszfor felvételt és a foszforfelvétel intenzitását az ábra szemlélteti.

Káliumtrágyázás

A növények a kationok közül a káliumot veszik fel legnagyobb mértékben, ezért a növénytermesztők számára fontos, hogy milyen tényezők befolyásolják a növények K-felvételét. Martin (1941) leírja,hogy 2,5 pH mellett nincs kálium-fixáció, 2,5-5,5 pH között a fixáció gyorsan növekszik, majd 5,5 pH fölött a fixáció mértéke csak nagyon lassan nő. A pH változnak a K-fixációra gyakorolt hatása a savanyú talajok meszezésénél kap jelentőséget. A meszezés csökkenti a felvehető K-szintet, de a növények fejlettebb gyökérzete ezt kiegyenlíti, sőt pH 6 értékig nő a növények K-felvétele.

Hatással van a növények K-felvételére a talaj nedvességtartalma. A nedvességtartalom növekedésével a K-felvételarányosan növekszik.

A termesztett növények, így az őszi búza optimális K-ellátottságáról kevés számú megbízható információval rendelkezünk.Ennek oka az, hogy a növények K-ellátottsága függ legnagyobb mértékben az ökológiai viszonyoktól.

A terméseredmények függvényében vizsgálva a K-felvétel sebességét megállapítható volt, hogy a 6 tonna/ha fölötti szemtermés esetén bokrosodás-szárbaindulás között a növények 4-5 kg káliumot építettek be a föld feletti részekbe naponként és hektáronként. Ez az érték a 3 t/ha alatti termések estében 2-3 kg/ha*nap-1 volt.

Kimutatható volt továbbá az, hogy télállóbb fajták K-felvételének időszaka hosszabb, a virágzás végéig tart, míg a kevésbé télálló fajták K-felvétele már kalászolás-virágzás kezdete közötti időszakban befejeződött.

Az őszi búza fajlagos K2O-felhasználása 47-52 kg/ha volt.

Rendhagyó módon a káliumnál foglalkozunk az őszi búza nitrogén fejtrágyázásával. Elemezve a búza nitrogén és káliumfelvételét, megállapítható volt, hogy a két tápelem koncentráció változása a növényben nagyon szorosan összefüggött. Ennek egyik feltételezett oka, hogy a nagy mennyiségben felvett nitrogén (NO3) anionelektrosztatikai kiegyenlítése a növényben, ugyancsak a nagy tömegben felvett kálium (K+) kationnal biztosítható. Kevésbé ismert az a tény, hogy az őszi búza nitrogén hasznosítása romlik, ha nem kielégítő a növény káliumellátottsága.

Az őszi búza egyedfejlődésének egyik legkritikusabb szakasza a kelés-szárbaindulás közötti időszak, aminek az oka a túl korai vagy késői vetésidő, amelyek káros hatását mérsékelhetjük a növények bokrosodáskori harmonikus tápanyag ellátottságával.

Az őszi búza bokrosodáskori tápanyagfelvétele

A vizsgálati eredmények alapján megállapítható, hogy növény egyedfejlődésének kezdeti időszakában(kelés-bokrosodás vége) felveszi nitrogénszükségletének több mint 50%-át,kálium igényének pedig több mint 80%-át. Ez az érték a foszfor esetében nem haladja meg a 30%-ot, ami felveti azt a kérdést, hogy célszerű-e a káliumhoz hasonlóan alaptrágyaként kijuttatni a teljes foszfor mennyiséget, vagy a nitrogénhoz hasonlóan több részletben a nitrogénnel együtt fejtrágyaként is kijuttatni.

A korai vetésű őszi búzánál számolni kell azzal, hogy már ősszel jelentősen előrehalad a tenyészőkúp differenciálódása. A tenyészőkúp (kalász) differenciálódás kedvező alakulása érdekében fontos, hogy a búza nitrogén ellátottságát kielégítsük, ami úgy biztosítható, hogy az őszi időszakban a tervezett nitrogén mennyiség 50%-átjuttatjuk ki. A nitrogén mellett fontos a növények mikroelem ellátottsága is.Ebben az időszakban elsősorban a vas, a mangán és a réz mikroelemek szükségesek a növény zavartalan fejlődéséhez, amelyeket olyan foszfor és kálium tartalmú levéltrágyák formájában ajánljuk, amelyek kedvezően hatnak a búza gyökér fejlődésére és bokrosodására. A foszfort, káliumot és mikroelemeket tartalmazó levéltrágyák használata azért is szükséges, mert a növények által felvett nitrogén beépülése a fehérjébe a búza megfelelő kálium és foszforellátottságának hiányában nem történik meg.

Az őszi búza tápanyagfelvétele bokrosodás, szárbaindulás fenológiai szakaszában
(g/nap/ha)

2.táblázat

fenológia N P K Ca Mg Na Fe Mn Cu Zn B Mo
bokrosodás 1370 170 2100 480 270 68 31,7 9,3 0,80 2,30 0,6 0,078
bokrosodás 2390 243 3320 240 170 29 9,6 2,7 0,31 1,01 0,63 0,05
Bokrosodás vége 3070 301 3110 160 256 14 3,3 0,0 0,06 0,31 0,08 0,01
Szárba indulás 1020 504 1170 188 400 60 61 22 3,27 6,34 0,41 1,71
% 53,1 25,9 110 85,5 29,9 44,2 55,4 49,1 56,3 31,7 22,5 21,7

Összefoglalva megállapítható, hogy az őszi búza termesztés technológiájának alapja víztakarékos talajművelés. A talajműveléssel a talaj természetes vízbefogadó képességének növelésére és a párolgási veszteség csökkentésére, az optimális víz-levegő arány kialakítására kell a fő hangsúlyt fektetni. A talajművelés mellett az okszerű növénytáplálás szintén alapvető fontosságú a szárazság elleni küzdelemben. Minél kisebb a talaj vízben oldott tápanyagtartalma, annál több vizet kell a növénynek felvennie és elpárologtatnia, hogy tápanyagszükségletét fedezze. Megállapítható továbbá az, hogy az őszi búza harmonikus tápanyag ellátottsága legalább olyan fontos, mint a kijuttatott NPK műtrágya mennyisége.

Végezetül elmondható, hogy az alaptrágyázást kiegészítő mikrogranulált startertrágyák, mikrobiológiai készítmények, a magas foszfor- és káliumtartalmú, mikroelemekkel dúsított levéltrágyák és a kéntartalmú lombtrágyák okszerű használatával olyan költségtakarékos, hatékony trágyázási technológiák alakíthatók ki, amelyek használata esetén növelhető a termés, csökkenthető a környezet kemikáliaterhelése és a profit optimalizálható.

(A felhasznált irodalom és a részletes vizsgálati adatok a szerzőknél és a szerkesztőségben elérhetőek.)

dr. Sebestyén Endre

Plantaco Kft.

Gyulai Balázs

gyomirtási szakelőadó

Fejér-megyei Kormányhivatal

Növény- és Talajvédelmi Igazgatósága