Pislákol a fény az alagút végén

Amennyiben tömören szeretnék fogalmazni, akkor végre látjuk az alagút végén a fényt. Egészen konkrétan, korábban az agráriumon belül egy kicsit mostohagyerekként volt kezelve a gyógynövényágazat. Ennek az egyik oka az, hogy egy rendkívül sokgazdás területről van szó. Ugyanis a gyógynövénytermesztés, illetve -gyűjtés a Földművelésügyi Minisztérium hatáskörébe tartozik. Ugyanez igaz a növények bizonyos feldolgozására is. Amennyiben az alapanyagokból gyógyszert készítenek, akkor már az egészségügyi tárca is érintetté válik. Sőt bizonyos esetek a belügyi tárca hatáskörébe tartoznak: például az ipari mák esetében. Azért látom az alagút végén pislákoló fényt, mert az elmúlt 2-3 évben olyan, a szektort érintő folyamatok indultak el, amelyek optimizmusra adnak okot, az ágazaton belül növekedési lehetőségekkel kecsegtetnek. Tavaly sikerült például egy gyógynövényágazati stratégiát elkészíteni, ami egy fajtakeretet jelent az ágazatban elvégzendő feladatok determinálására. A stratégiának köszönhetően aktív kapcsolat alakult ki az agrártárca és a hazai gyógynövényágazatban tevékenykedő vállalkozásokat összefogó Gyógynövény Szövetség és Terméktanács között. Hasonló megállapodás született a belügyi tárcával is, a különböző foglalkoztatási programok keretében végzett gyógynövénygyűjtés és -termesztés koordinációjára és integrációjára, ez az értékelés az elmúlt év utolsó napjaiban történt meg. Az eredmények azt mutatják, hogy hasznos volt ez a megállapodás, hiszen ennek köszönhetően, már teljesen a piaci kereslet függvényében történt a gyógynövények termesztése-gyűjtése és feldolgozása a közfoglalkoztatási programokban. Szintén pozitív hír az ágazat számára, hogy a tavalyi év októberében partnerségi megállapodást hosszabbított a Földművelésügyi Minisztérium és Gyógynövény Szövetség és Terméktanács, valamint a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) és Gyógynövény Szövetség és Terméktanács is egy együttműködési megállapodást hozott tető alá. 2014 tavaszán megalakult a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara Országos Kertészeti Osztályának gyógynövény alosztálya, ami többek között a NAK-on belül a gyógynövény szektor érdekeit is képviseli.

Az ágazat szempontjából az idén egy fontos eseménynek ad otthont hazánk. Szövetségünk szervezésében a Gyógynövénytermesztők Európai Szövetsége (EUROPEAM) itt tartja az éves közgyűlését. Ez többek között azt is jelenti, hogy a hazai gyógynövényágazatnak az európai színtéren van még respektje.

Nem mélyen belemenve a „számmisztikába”, a hazai gyógynövény ágazat éves kibocsátása mintegy 20 ezer tonna szárított drog. Szárított drog alatt a gyógynövény elsődlegesen feldolgozott, hatóanyagot koncentráltan tartalmazó részét értjük. Ebbe például beletartozik az illóolaj is. Az itthon felhasznált gyógynövényeknek 70%-a még mindig a vadon termő gyógynövények gyűjtéséből származik. A fennmaradó, közel egyharmad rész származik termesztésből. A termelők és a gyűjtők által éves szinten előállított nyers, feldolgozatlan gyógynövény-alapanyag az előbb említett mennyiség többszörösét teszi ki. Magyarországon a gyógy- és aromanövények termesztő területe mintegy 18-20 ezer hektár. Ma már a piaci törvények határozzák meg a termesztésbe bevont területek nagyságát. Legfontosabb klasszikus termesztett gyógynövényeink a kamilla, a citromfű, a cickafark. A mai napig jelentős, bár folyamatosan változó területű termesztett gyógy és fűszernövény az édeskömény, az, ánizs, a mustár és a mák – ez utóbbi termesztési területe a korábbi felére csökkent.

Hazánkban egyébként mintegy 5000-7000 ember foglalkozik – szezonálisan – gyógynövénygyűjtéssel, a termesztésben pedig 20-25 cég tölt be meghatározó szerepet. Utóbbiak további mintegy 1500-2000 embernek adnak munkát az elsődleges feldolgozásban.

A teljes hazai gyógynövényágazat éves kibocsátása mintegy 40-50 milliárd forint. Gyakran elhangzik az a téves kijelentés is, hogy a gyógynövénytermesztés tekintetében gyarmat ország vagyunk, azaz csak alapanyagot értékesítünk külföldre Csak az tudja reálisan megítélni a helyzetet, aki tisztában van a gyógynövényágazat jelentősebb folyamataival. Az első szintet az képviseli, amikor a gyógynövényt pusztán betakarítják, maximum szárítják és a termelő-gyűjtő semmi további műveletet nem végez vele. Ilyen termelőknek számítanak Albánia, Bulgária és Egyiptom, bár a fejlődés jelei ott is mutatkoznak. A második szinten a betakarított gyógynövényt szárítják, válogatják, őrlik stb. Ennek az eredménye a feldolgozott gyógynövénydrog. A kertészeti ágazatban 1 hektár növényi kultúra kézimunka igénye kb. 250-300 munkaóra, 100 kiló gyógynövény esetén a feldolgozás akár 300-350 munkaóra is lehet. Ha ezt forintosítjuk egy átlagosnak számító 700Ft/óra munkabérrel, és a feldolgozás kihozatali normáival is kalkulálunk, akkor választ kapunk rá, hogy miért kerül annyiba 1 kiló kamillavirágzat a drogériákban. A feldolgozottság egy sokkal magasabb szintjét jelenti, amikor a gyógynövénydrogból egy-egy egy összetevőt, hatóanyagot kivonnak. Ha a kamillánál maradunk, akkor említhetjük például az apigenint. Az ilyen jellegű kivonatok intermedier alapanyagnak számítanak, amelyeket a gyógyszeripartól, a kozmetikai iparon keresztül az élelmiszeriparig széles körben tovább felhasználhatóak. Majd az egésznek a csúcsát az jelenti, amikor high-technológiával a terméket kapszulába vagy egyéb formába töltik. Ez utóbbi természetesen olyan technológiával történik, amelynek már nincs számottevő élőmunka igénye, ezért a foglalkoztatáspolitika szempontjából nem releváns, viszont nagy hozzáadott értéket képviselnek.

Rendszerváltáskor a nagy állami feldolgozó és forgalmazó rendszerek (pl. a Drogunion, a Mátradrog, és a Herbária) megszűntek, vagy átalakultak, eltelt több évtized. A kilencvenes években stagnált, megtorpant a gyógynövények termesztése. Bő két évtized távlatából visszatekintve a világ gyógyszeriparának fejlődése, a homeopátiás gyógyítás, ezzel együtt a természetes alapanyagú készítmények térhódítása azt mutatja, hogy csak átmeneti megtorpanásról volt szó.

A rendszerváltás előtt a gyógynövényágazatban működő cégek egy olyan zárt láncolatot alkottak, amelyben mindenkinek megvolt a helye és a szerepe. Természetesen ma is létezik egyfajta lánc a szektor szereplői között, de ez már korán sem nevezhető zártnak. Ma már nem ritka, hogy a felvásárlók egymásra licitálnak a termesztőnél vagy gyűjtőknél, azaz nem igazán vannak „bebetonozott” termelő-felvásárló kapcsolatok. Viszont az is igaz, hogy az árak nem nőhetnek az égig. Minden felvásárló és feldolgozó tudja, hogy mekkora mozgástere van, mi az az ár, amit a termék még elbír. A gyógynövényágazat szereplőinek olyan éles versenyhelyzetben kell helytállniuk, amelyben a hazai és a külföldi szereplők ugyanabból a tortából szeretnének lehetőleg minél nagyobb szeletet maguknak.

Úgy gondolom, hogy a korábban említett együttműködési megállapodások, valamint az, hogy a gyógynövénytermesztés is bekerült a támogatható kertészeti pályázati projektek közé, mindenképpen előremutatóak az ágazat számára.

Az elkészült ágazati stratégiában az ágazat fejlesztésének legegyszerűbb módjaként jelölték meg, hogy az ágazat munkáját szabályozó előírásokat életszerűbbé kell tenni, aminek valójában anyagi vonzata sincs. Úgy vélem, hogy ennek döntően a vidéki foglalkoztatás növelésében lehet óriási hozadéka. A hazai gyógynövényszektor fejlesztésére – ami az ágazatban tevékenykedők helyzetbe hozását jelentené – mintegy 9-10 milliárd forint forrásbevonásra lenne szükség. A fejlesztési tervek megvalósítása, a gyűjtés volumene és a termesztő terület mintegy 25-30 százalékos növelését jelentené. Az előállított szárazdrogtömeg pedig mintegy 25%-kal lenne növelhető évenként. Ennek a foglalkoztatáspolitikai vonzata hozzávetőlegesen 5-8 ezer új munkahely lenne. A most futó Start és szociális szövetkezeti programok 1000-1500 ember számára nyújtanak foglalkoztatási lehetőséget.

A magas hatóanyagtartalma miatt nagy népszerűségnek örvend és keresett külföldön az alföldi kamillavirágzat. Hazánkban egyébként több mint száz gyógynövény honos, és ezek közül 70-80-nak folyik a rendszeres begyűjtése. Azt be kell látni, hogy a világpiacon csak a legjobb minőséggel lehet érdemben megjelenni. Mindig is voltak és lesznek olyan növények, amik hirtelen slágerré válnak. Ekkor mindenki ezt szeretné termeszteni, belőle terméket előállítani? De népszerűség ide vagy oda, nem szabad elrugaszkodni a valóságtól. Hiszen vannak olyan gyógynövények, amelyek termesztésében nem lehet versenyre kelni a külföldi gazdaságokkal. Ilyen például a levendula is, amiben nehéz versenyképes alternatívát felmutatni a francia termesztőkével szemben. Habár a nálunk termesztett levendula minőségben nem marad el a franciákétól, de a termesztés volumenét és rendszerét tekintve hatalmas az eltérés a két ország között.

Való igaz, hogy a hazai gyógynövényágazatnak 20-25 meghatározó szereplője van, de mellettük nem szabad megfeledkezni a kisebb, néhánytermékes portfólióval rendelkező gyártókról sem. Hiszen ők is alapanyag-vásárlóként jelennek meg a piacon. Ha megnézzük egy nagyobb gyógynövénybolt kínálatát, akkor hazai termékek sokaságával fogunk találkozni.

Természetesen itt is, mint bármelyik más piacon, minden gyártó abban érdekelt, hogy minél gazdaságosabban állítsa elő a termékét, mert csak jó árral és jó minőséggel lehet versenyben maradni. Ezért minden gyártó a lehető legolcsóbb és legoptimálisabb alapanyag beszerzésére törekszik. Ezzel csak arra szeretnék utalni, hogy ha a világpiacon a hazaival megegyező minőségű alapanyag előnyösebb beszerzési áron elérhető, akkor onnan (is) fognak vásárolni a gyártók.

Véleményem szerint a feldolgozóipar kapacitáskihasználtsága 75-80% körüli szinten mozog. Vagyis láthatóan van még benne tartalék. Amit problémának érzek, hogy sok gazdaságban elavult régi – sokszor 30-40 évvel ezelőtti – technológiával dolgoznak. Azáltal, hogy a gyógynövénytermesztés delegáltan is a kertészeti tevékenységek közé került, olyan pályázati források is elérhetővé kellene, hogy váljanak a szektor szereplői számára, amelyek eddig elérhetetlenek voltak. Bízom benne, hogy a mostani 5 éves ciklus végére egy modern technológiát és korszerű eszközparkot felvonultató gyógynövényágazatunk lesz, tovább növekvő kapacitáskihasználtság mellett.