Pontosan mit mutat az aranykorona?

Az aranykorona mint mérőszám megkerülhetetlen jellemző, ha a földek áráról van szó, pedig egy csaknem 150 éve érvényben lévő rendszerről beszélünk, ami sokszor vezethet tévútra egy terület értékével kapcsolatban. Általánosságban elmondható, hogy jó viszonyítási alap, ugyanakkor szakértőkkel beszélgetve az is világossá vált: nem szabad kizárólag aranykoronára támaszkodva mérni a termőföld értékét. Ma hazánkban hivatalosan használjuk az aranykorona-rendszert, amelynek leváltására azonban még nem létezik egyértelműen jobb rendszer.

Az aranykorona másfél évszázada

Mielőtt belemélyedünk a jelenkori aranykoronával járó előnyökbe és hátrányokba, érdemes történelmi kitekintést tennünk az értékhatározó eredeti céljára, és számítási módjára, hogy pontosan miből is áll az aranykorona-érték. A földnyilvántartás legkorábbi előzménye a II. József elrendelte kataszteri (telekkönyvi) felmérés volt, melynek munkálatai 1786-ban meg is kezdődtek. Az ideiglenes kataszter 6 művelési ágra és 5 földminőségi osztályra terjedt ki. Állandó földadókataszter bevezetését Ferenc József rendelte el 1849-ben, ez már az aranykorona-rendszer közvetlen elődje volt. A földadó kivetése céljából az 1875/VII. törvénycikk olyan rendszer kidolgozásáról rendelkezett, amely a föld minőségét általánosan elfogadható mutatóval jellemzi. A földértékelés aranykoronás rendszerének bevezetését az 1887. évi VII. törvénycikk rendelte el. E törvényben az aranykorona-adó meghatározása így szól: „A föld tiszta jövedelmének vétetik a közönséges gazdálkodás mellett tartósan nyerhető középtermésnek értéke, levonva belőle a gazdálkodási rendes költségeket” – azaz, a földön elért jövedelem után kellett adózni egy meghatározott értéket, ezt ismerjük ma aranykoronaként (Ak). Az I. világháború után a monarchia tagországai saját pénzeket vezettek be, hazánkban a magyar korona váltotta a közös pénzt. Ezt követte a pengő, majd – ismét – a forint, azonban az aranykorona mint földteljesítményi értékmérő, maradt. Az akkori aranykorona-értékeket ráadásul kataszteri holdra vonatkozóan adták meg, ami 1600 négyszögöl méretű volt, ez megközelítőleg 0,58 hektárnak felel meg, ez szintén torzított az Ak-értékeken.

A tiszta jövedelem azt a tiszta hozadékot jelenti, ami a telektőkének, az ingatlan-felszerelési tőkének, a fejlesztési, az épület- és az ültetvénytőkének a bruttó jövedelméből maradt, miután levonták az összes termelési költséget; egyszerűbben fogalmazva: a profit után kellett adózni. A tiszta jövedelem meghatározásánál figyelembe vették: a becslőjárásban érvényes piaci árakat, a szállítási költséget, a gazdálkodási módot, a napszámbéreket, a nagyobb fogyasztói helyektől való távolságot, az útviszonyokat, a munkaerővel való ellátottságot, a terület infrastrukturális ellátottságát.

Az aranykorona-rendszer tehát csaknem 150 éves múltra tekint vissza, és az utolsó nagyszabású, átfogó felülvizsgálata, és az az alapján végzett módosítások is 1913-ban történtek, pedig a termőföldön történő termelés tényezői jelentősen átalakultak azóta.

Már csak a szokásjog tartja életben…?

Az aranykorona-rendszert illetően az elmélet mellett a gyakorlat is azt mutatja, ideje lenne felülvizsgálni magát a mérőszámot, de legalábbis kevésbé hangsúlyosan figyelembe venni. A földértékbecsléssel foglalkozó agrotax.hu vezetője, Sáhó Ákos is kiemelte: „az aranykorona egy jó viszonyítási szám, de sok esetben a föld további egyedi jellemzőinek a vizsgálata is szükséges”.

Az egész országban végzünk értékbecsléseket, valamint haszonbérletidíj-meghatározásokat, és a tapasztalat azt mutatja, nagyon változó az aranykorona használata. Több mint 25 ezer bérleti szerződés vizsgálata alapján van, ahol csak aranykoronára vetítve számolnak bérleti díjat a felek, de találkozunk olyan községekkel is, ahol egyáltalán nem látni ezt a mérőszámot, és kizárólag méretre vonatkozóan egyeznek meg (Ft/ha/év). Nagyjából fele-fele az arány abban a tekintetben, hol használják még és hol nem az országban, de nem elkülöníthető egy régió vagy járás sem ebből a szempontból, településenként változó. Ebből is látható, hogy az aranykoronát a bérleti díj meghatározása során inkább a szokásjog miatt használják már

– mondja Sáhó Ákos.

Ettől függetlenül az aranykorona hasznos és jól használható mérőszám, de mi úgy látjuk, nem lehet és nem is szabad csak erre hagyatkozni egy földterület értékének a meghatározásánál. Az aranykorona-értéket akkor kapták meg a földek, amikor még fontos tényező volt az, hogy milyen messze van pl. a bécsi piac, vagy hogy melyik uradalomhoz tartozik a terület. Tudunk olyan földről, ahol az aranykorona-érték magasabb, mint a valós hozama alapján lenne, de mivel része volt egy főúri család birtokának, ez feljebb vitte az értékét, ezt pedig azóta megtartotta a terület

– mutat rá egy kérdéses esetre a szakember.

A Dunántúlon ismerünk olyan gazdálkodót, aki az aranykorona érték mellett precíz, tudományos módszerekkel vett minták alapján tervezi meg, hogyan, mit, és mennyit termesszen. Mindezt jobb eredményekkel, mint ahogy azt a terület AK-értékéből várnánk. Látható, hogy az ilyen esetekben csak részben tudjuk figyelembe venni, mekkora az aranykorona értéke a földnek

– emel ki újabb példát Sáhó Ákos, aki azonban azt is leszögezi: az aranykorona több tényező együttes vizsgálatával egy jó alap az esetek többségében.

Mi jöhet az aranykorona helyett?

A változást nehezíti, hogy nagyléptékű, átfogó földvizsgálatokra lenne szükség. A korábban már említett 1913-as változásokat egy 1909-ben elfogadott törvény indította be, csaknem három és fél éves munka volt tehát a megfelelő felmérések elvégzése. Mivel azóta sem sikerült új értékelési rendszereket kialakítani, a telekkönyvekben és a földnyilvántartásban még mindig az aranykorona-értékeket tüntetik fel. Azóta az aranykorona-rendszer közgazdasági elemei változatlanok maradtak annak ellenére, hogy a termelés közgazdasági tényezői jelentősen átalakultak, jelentőségük pedig megnőtt. Az ingatlan-nyilvántartásban mindvégig az eredetileg bejegyezett aranykorona-érték szerepelt, kivéve, ha jelentős aránytalanságra derült fény, például legalább 2 minőségi vagy legalább 8 Ak/ha eltérést észleltek a valóságos értéktől. Az 1990-es években a kárpótlási törvény értelmében a magánosításkor továbbra is aranykoronában kellett megjelölni a földterületek értékét, ugyanakkor a szakma túlnyomó része egyetért abban, hogy ez a rendszer már rég túlhaladottá vált.

A legfőbb érvek az alább következők:

• Nem tartalmazza a talajtan tudományos eredményeit, azokra nem alapoz.
• A földek termőképessége (a művelés, a talajerózió- és savanyodás vagy a meliorációs beavatkozások hatására) az ország különböző részein eltérően változott, ezért országos összehasonlításra nincs mód.
• A művelésmód és a termesztett növényfajták genetikai hozamképessége jelentősen átalakult.
• Az aranykorona-rendszerben a közgazdasági tényezők elválaszthatatlanul összekapcsolódtak az ökológiaiakkal.
• A szállítás jelentősége az árutermelés, a szakosodás elterjedésével párhuzamosan megnőtt, a szállítási irányok módosultak. Számos piac vonzáskörzete kisebb-nagyobb részével együtt a trianoni határ túloldalára került.
• Az Ak-rendszer nem veszi figyelembe, hogy a városkörnyéki területek földhasználata átrendeződött, annak belterjessége módosult, legtöbbször megnövekedett.

Az agrárpolitikai irányítás többször is tett kísérletet az aranykorona-rendszer leváltására, azaz egy tökéletesebb földértékelési rendszer megalkotására, de ez eddig nem járt sikerrel. Közvetlenül a rendszerváltás előtt elkezdődött, és csaknem véglegesen kidolgozásra is került egy 100 pontos „termőhelyi értékelési rendszer“, amely alkalmas lett volna a kiváltásra. A kárpótlási törvény végrehajtásánál viszont a hatóság – az államosított vagy tsz-be vitt földek eredeti értékének visszaállítására hivatkozva – ragaszkodott ahhoz, hogy a kárpótlás elszámolása aranykoronában történjék, így a 100 pontos rendszert bár üdvözölték szinte minden szinten, mégsem vezették be.

„Szabályok írják elő a meghatározott időnkénti kötelező mintavételt a földekből, ezekre az adatokra támaszkodva elgondolkozhatunk azon, hogyan lehet kiváltani az aranykoronát”

– enged bepillantást az agrár-nyilvántartás ilyen irányú jövőjébe Sáhó Ákos.

Mireider Máté