Avagy a tőszámváltoztatás művészete kukoricában„…
Vezettessed magadat szembekötve, vakon, elfajult testvéridtől csinált, álutakon…” (magyar népdal) A technika fejlődésével a tőszám kérdése a kukoricatermesztés esetében felértékelődött. Nem volt ez hangsúlytalan korábban sem, csak a táblán belüli változtatás lehetősége nem vetődött fel, illetve a tápanyagszintek sem változtak „alatta”. A hibridrotáció sebessége ellenben megengedte, hogy valamelyest kiismerjük az általunk alkalmazott genetikát. Most, amikor a digitalizáció lassan minden egyéb tudást félreállít, időzzünk el egy kísérlet erejéig a kukoricatőszámánál és annak változtatásánál!
Egyfelől bőség, másfelől hiány
A genetikai előrehaladás hasznosítása napjainkban látszólag eljelentéktelenedik a technológia fejlődése mellett. Az eljárások fejlesztésének köszönhetően felgyorsult a nemesítés, ezáltal mind gyorsabban emelkedik az elérhető terméspotenciál. Ennek kiaknázásában – termelői oldalon – jelentős elmaradások vannak. A digitalizációt messze túlértékeljük, ha azt feltételezzük, hogy puszta „digitek” „önmegoldó rendszere” kitölti majd az idevonatkozó tudás folytonossági hiányait.
Jelenleg a felgyorsult hibridrotáció miatt már az sem lehetséges, hogy a termelőnél teszteljünk, hiszen egy hibrid „élete” inkább években, mint évtizedekben mérhető. Nem feltétlenül az a baj, hogy ez így van, hanem az, hogy ez nincs szinkronban a technikai fejlődés és a termelés valós igényeivel.
A legnagyobb probléma, ami a pillanatnyi jólétben nem tűnik fel, hogy ez az információhiány már korlátozza a hagyományos, „analóg” gazdálkodás eredményeségét is. (Kellő és alkalmas információ hiányában használunk kiemelkedő hibrideket számukra teljesen alkalmatlan körülmények között.) Az elmúlt évtizedekben képződött genetikai potenciál egyre kisebb részét használjuk fel. Ennek oka – a környezeti adottságokon túl –, hogy hiányzik a megfelelő hibrid kiválasztásához szükséges, kellő mennyiségű információ. Erre, az egyre ingoványosabb területre vezetünk szakmai kalandtúrát egy tőszám-kísérletsorozat eredményeinek részleges megosztásával.
Metódus
A vizsgálatot 20, Magyarországon köztermesztésben lévő kukoricahibriden állítottunk be 5 tőszámmal (tőszámok szerint blokkosítva). A kisparcellás kísérletet négy ismétlésben vetettük el. A kísérleti területek az üzemi kezelési eljárásokban részesültek. A vizsgálati helyszínek változásait nyomon követtük, értékeltük, drónfelvételeket készítettünk több hullámhossz-tartományban. A vegetáció végén a parcella kombájnnal történő betakarítás során mértük a parcellák szemtermését és nedvességtartalmát. A keletkezett adatokat rögzítettük a kísérlet tervező-értékelő rendszerünkbe, és az adatbázist varianciaanalízissel és statisztikai tesztekkel elemeztük, ezzel a valódi kezeléshatásokat szétválasztottuk a kísérlet hibáiból adódó bizonytalanságoktól. A vizsgálati helyszínek adatait az 2. számú táblázat tartalmazza.
A hibridek helyszínenkénti tőszámdinamikáját grafikonon ábrázoltuk. A hibrideket két csoport összesen négy csoportkombinációjába osztottuk a tőszámdinamika lefutása szerint. A csoportkombinációkat karakteresen jellemző négy hibridet az 1-4. ábrákon ábrázoltuk. A négy tulajdonság csoportkombinációját négyes kvadrátban mutatjuk (5. ábra).
A négy kísérleti helyszín, négy termőhelyi adottságot, négy különböző termésszintet eredményezett, melyekből a püski és a dalmandi helyszín valamelyest kiemelkedett. A helyszíneken a termésszintek hatására kialakult tőszámdinamikák jelezték, hogy mennyire igényli egy hibrid a kiemelkedően jó körülményeket a magas termés kialakulásához. Ezt a vonalak egymáshoz viszonyított elhelyezkedése (távolsága) és azok lefutásának magassága jelzi. Ha közel futnak az egyenesek egymáshoz, akkor úgy értékeltük, hogy „tágtűrésű”, rugalmas genetikával állunk szemben (változó környezetben hasonlóan teljesít), míg ha a helyszíneken kialakuló termésszint kettő, három, vagy esetleg négy jól elkülöníthető szintre alakult, akkor azt a hibridet szűktűrésűnek, rugalmatlannak értékeltük.
Következtetések
A tőszámváltoztatás hatására kialakult termésmennyiségek trendjét helyszínenként vizsgáltuk. A vonalak emelkedése (növekvő meredeksége) azt a véleményt alakította ki bennünk, hogy az jó tőszámreakció képességgel rendelkező, intenzív hibrid. Ha a helyszíneken többnyire nem, vagy nem jelentősen emelkedett a tőszám hatására a termésszint azt – az előbbivel ellentétben – az extenzív kategóriába soroltuk. Ezek a kategóriák nem minősítik a hibridtulajdonságot, csak rögzítik az észrevételeket, hiszen minden tulajdonságban rejtőzködhetnek előnyök, ha azokat ismerjük, és úgy alkalmazzuk, ahogy azokat célszerű. A két tulajdonságcsoportból négy tulajdonságkombinációt alakítottunk ki a hibridek jellemzésére: intenzív-rugalmas, intenzív-rugalmatlan, extenzív-rugalmas, extenzív-rugalmatlan. A hibrideknek a tulajdonságcsoporton belüli elhelyezkedését és a jellemző hibridek adatait az 5. ábra tartalmazza. Az 1. számú táblázat mutatja a hibridek termésátlagait a kísérleti helyszínek átlagában.
Eredmények
A négy tulajdonság csoportkombinációit markánsan jellemző hibridek ismertetése segít az ábrák és a táblázatok értelmezésében és a hibridek önálló elhelyezésében, az általunk megalkotott „értelmezési rendszerben”.
A 9-es hibrid eredményinek grafikonja (1. ábra) nagyon jól érzékelteti az intenzív-rugalmas kategória tulajdonságait (annál is inkább, hiszen ez az egyedüli tagja a csoportnak). A hibrid mindegyik kísérleti helyen termésnövekedéssel reagál a tőszám emelésére. A rugalmasságát, kompenzáló tulajdonságát támasztja alá, hogy a termőhelyek között nincs jelentős eltérés. A vizsgálat tulajdonságai alapján tőszám-differenciálásra alkalmas hibrid. A kísérletekben tőszámoptimumai 70 és 90 ezer között alakultak az adott körülmények között. Terméseredményei alapján a vizsgált hibridek középmezőnyében helyezkedik el. A rangsorban a legjobb eredményét (4. hely) 90 ezres tőszámnál érte el.
A 12-es hibrid (2. ábra) az intenzív-rugalmatlan kategória legkifejezőbb példája. A tőszámra kialakult, kifejezett, jó termésválaszt csak a legjobb körülmények között produkál. Termése ezért az egyéb helyszíneken visszaesik. A kategória hibridjei csak a legjobb helyeken, jó tápanyagháttér mellett (kedvezőtlen, száraz évjáratokban csak öntözve) képesek a genetikai alapjaikat magas terméssé manifesztálni. Csak a legmagasabb tartományban és meglehetősen korlátozottan alkalmasak tőszámdifferenciálásra.
Kísérletsorozatban a 3. helyen végzett, legjobb helyezéseit (2.) 60 és 80 ezres tőszámnál érte el.
A 2-es hibrid (3. ábra) tulajdonságai nagyon jól reprezentálják az extenzív-rugalmatlan kategóriát. Kiemelkedő teljesítményt csak a legjobb körülmények között ad. A tőszámemelésre semmilyen körülmények között sem reagál. A rendelkezésre álló információk alapján termesztése alacsony tőszám mellett javasolt. Mivel sűrítése nem okoz termésdepressziót, így – igény szerint – magasabb tőszámmal is termesztető, de a termesztésének eredményességét ez már nem javítja. Termésével a kísérletek középmezőnyében helyezkedik el, legjobb helyezését (8.) 50 ezres tőszámmal érte el.
A 10-es hibrid (4. ábra) a tőszámra adott termésválaszai alapján az extenzív-rugalmas kategória jellemző genotípusa. A tőszámváltoztatásra a hibrid nem reagál, és változó körülmények között kiegyenlített termésszintet mutat. Ez a kategória – az okos ember és/vagy okos technika helyett – az okos hibrid kategóriája. Amíg nincs elegendő jó és pontos adat a precíziós gazdálkodáshoz, e kategória hibridjei minden okoskodást megoldanak helyettünk. Tompítják az aszályos évek tőszámfeszültségét, mert nem igényelnek kiemelkedő tőszámot a magas terméshez. Alacsony tőszám mellett is képesek a körülményekhez alakítani elvárásaikat. (Nem kategóriatulajdonság, de meg kell említeni a hibridnél, hogy sajnálatos módon szárszilárdságának hiányossága jelentős kockázatokat hordoz. Ha eredményeit a dalmandi eredmények nélkül értékeljük, akkor a kísérleti eredmények alapján egy „felsőházi” hibriddel lenne dolgunk.) A kategória előnyére és különös értékére mutat rá az is, hogy a vizsgálatokban legjobban szereplő 3-as hibrid is ebbe a kategóriába tartozik. Ez a hibrid, „extenzivitása” ellenére és rugalmas jellege miatt minden helyszínen, szinte minden tőszám kategóriát megnyert! Ebbe a kategóriába sorolható még az abszolút versenyben 4. helyezett 1-es hibrid, illetve ezen kategória határán helyezkedik el a 6. helyezett 17-es hibrid is. Nagyon jó genetikákat találunk ebben a csoportban, melyek kifejezetten segítik a hagyományos – nem digitális – gazdálkodást is. Óriási előny, hogy e csoport tagjai kiválóan képesek alkalmazkodni a Kárpát-medence meglehetősen hektikus klímájához.
Hibridismeret nélkül nincs precizitás!
A precíziós szakma legújabb történelmébe betekintve érzékelhetjük, hogy a tőszámok (és egyebek) differenciálásához – a focihoz hasonlóan – mindenki ért. Talán csak a vájt fülűbbeknek tűnik az fel, hogy ehhez a felszínes tudáshoz látszólag nem is kell túl szofisztikált ismeret, hiszen a digitalizáció adta interpolálás lehetősége minden „szépséghibát” ápol és eltakar. A színes térkép mindig színes térkép marad, akkor is, ha az csupán dezinformáció. Egy hibás információkat tartalmazó térkép valós idejű farmszimulátorrá sorvasztja a precíziós gazdálkodás szellemiségét. (Csak nem a virtuális térben és nem virtuális pénzzel!) Mind az eszközöket, mind pedig a szolgáltatásokat valódi bevételből, valódi keresményből kell kifizetni. A SARS-CoV-2 vírus által kialakult és még alakuló gazdasági helyzetben felül kell vizsgálni, hogy lehet-e hibás kód alapján tovább gazdálkodni? Marad-e még a rendszerben annyi tartalék, hogy a jövőben is meg tudjuk engedni magunknak, hogy egy külsőségeiben tökéletesnek látszó rendszert az alapjai nélkül építsünk fel? Be kell látni, hogy hibridkarakterisztika nélkül nincs precíziós gazdálkodás a kukoricatermesztésben. Azt is számba kell vennünk, hogy ha egy rugalmatlan hibridet nem az igényeinek megfelelő körülmények közé, és nem a neki optimális tőszámmal vetjük, komoly veszteségeket könyvelhetünk el a hagyományos (analóg) kukoricatermesztésben is. (Csak legfeljebb megfelelő kontroll hiányában nem látjuk. Amiről nem tudunk, az nem fáj… Nem fáj? Most még…)
A teljes kísérlet eredményei a AgroFIELD Termelői Club tagjai számára már elérhetőek. Folytatásként, a következő lapszámban egy olyan vizsgálatsorozatról számolunk majd be, ahol a tőszám változtatása mellett egyéb tényezőt is figyelembe vettünk.
Lajos Mihály, Boda Zoltán,
Hunyadi-Buzás Balázs
Agrofil-SZMI Kft.
