Interjú dr. Jóri J. István professzorral
A globalizáció és a felgyorsult népesedés Földünk összes országát valamiképpen érinti, s leginkább figyelmeztető üzenetekkel. Hazánk, mint agrárország nem vonhatja ki magát az egész világot sújtó jelenségek hatása alól. A biztonságos jövőhöz kardinális kérdés a korszerű, jól gépesített és fenntartható művelést folytató mezőgazdaság megalapozása.
A problémákról és a lehetséges megoldásokról beszélgettünk dr. Jóri J. István egyetemi tanárral, a Műegyetem Gép- és Terméktervezés Tanszéke Mezőgép Tervező Csoportjának vezetőjével.
A mezőgéptan oktatás, s ezzel együtt a kutatás ugyan több mint 120 éves múltra tekint vissza intézményükben, mégis a kívülálló szakember nem eléggé optimista a jövőt illetően.
Miként vélekedik e tekintetben a jelenlegi helyzetről?
Ha napjainkban valaki felteszi a kérdést, hogy van-e egyáltalán mezőgép kutatás, fejlesztés és innováció hazánkban, akkor sokan azt felelhetik, hogy nincs, mert a kiállításokon, a gépforgalmazók ajánlataiban alig lehet találkozni ilyennel.
Pedig van, igaz a vezérgépek (traktor, kombájn) tekintetében óvatosan kell fogalmazni, hiszen e területen elsősorban beszállítók vagyunk (Rába: futómű; Claas Hungária: vágóasztal, adapter; Optigép: adapter; Linamar: adapter egyebek mellett), de a munkagépgyártás területén óriási – helyenként még kihasználhatatlan – lehetőségeink vannak.
Megismerhetjük oktatási rendszerük legfontosabb tudnivalóit – a konkrétumokra fókuszálva?
A műegyetemi hagyományok alapján az előzőeket figyelembe véve folytatjuk kutató-oktató munkánkat.
A mezőgéptervező oktatás különböző képzési szinten folyik: Bsc gépészmérnök (géptervező/mezőgéptervező szakirány), MSc gépészmérnök (mezőgéptervező szakirány) és a PhD (géptervező/mezőgéptervező alprogram).
Kutatási tevékenységünk támaszkodik az elődöktől ránk hagyott örökségre, ugyanakkor az OTKA és a különböző K+F pályázatok által biztosított lehetőségekre is.
Az alapkutatás eredményeit sikeresen hasznosítjuk az alkalmazott kutatásban (talajkímélő járószerkezetek, intelligens talajművelő gépek) és a gépfejlesztésben egyaránt.
A műegyetemi gépészmérnök képzésben hangsúlyos a géptervező szakirány.
Hallgatóink az elismerten erős alaptudományi képzés mellett elsajátítják a tervezés módszertanát és a számítógépes tervezés módszereit.
Ezek az ismeretek alapvető fontosságúak a mezőgéptervezésben is, hiszen a számítógéppel támogatott mezőgazdasági termelés (Computer Aided Farming, CAF) korát éljük.
A diplomát szerzett legjobb hallgatók kutatási érdeklődését a jelenleg futó PhD témák jellemzik: nevezetesen a teljesítmény elágazásos fokozatmentes hajtóművek analízise és szimulációja, az intelligens munkagépek valósidejű mérése és szabályozása, valamint a talaj-gumiabroncs kapcsolat modellezése.
Az olvasókat azonban nem feltétlen az oktatás és alapkutatás rejtelmei érdeklik elsősorban, hanem a megfogható, sőt megvehető és eredményesen használható eszközök, illetve gépek.
A műegyetemi mezőgép csoport szerencsére ilyenekkel is rendelkezik.
A hazai mezőgépfejlesztő (VM MGI, Gödöllő) és gyártó vállalatokkal való együttműködés kézzel fogható eredményei azok a gépek, amelyek az elmúlt években kerültek kifejlesztésre, gyártásra és bemutatásra.
Ezek közül hadd emeljek ki néhányat a teljesség igénye nélkül.
A talajművelőgép fejlesztés egyik volt bázis vállalatával (Agrikon, Kiskőrös) közösen művelt „Klímaváltozási károk csökkentésének technológiai eszköz-fejlesztése” című GVOP téma keretében készítettük a KUT és AKM típus jelű kombinált talajművelő gépeket.
Hasonló témakörben dolgoztunk együtt a Seedimex Kft. – Sokoró Kft. konzorciummal az Új Magyarország Fejlesztési Terv által támogatott „Környezet-orientált talajművelési technológia (3E) és géprendszer” fejlesztésében.
Az együttműködés eredményességét bizonyítja, hogy az általunk tervezett gépekre (Komondor mulcs-kultivátor, SX mulcs-lazító, SX mulcs-vetőgép) alapozott technológia a 2009 évi Innovációs Nagydíj pályázaton sikeresen szerepelt.
A mezőgép csoport sikerei közé tartoznak azok a diplomatervek is, amelyek eredményei konkrét konstrukcióban jelennek meg.
Hallgatóink által tervezett megoldások sokasága épült be a Claas Hungária Kft. vágóasztalaiba és adaptereibe.
Készültek azonban olyan diplomatervek is, amelyek produktumát nemcsak legyártották, de díjaztak is.
Ilyen volt például a Ferro-Flex Kft.-nél készült „Változtatható emelési magasságú traktorra szerelhető homlokrakodó”, amely a 2010-ben elnyerte az Agro+Mashexpo Innovációs díját.
Feltételezhetően az imént felsorolt eredmények egyfajta kötelességgel is párosulnak!?
Valóban, a Kutatás – Fejlesztés – Innovációs tevékenység nem állhat le, ha az oktatás színvonalát folyamatosan magasan kívánjuk tartani.
Legújabb és még napjainkban is folyó tevékenységünk a BME Új Széchenyi Terv „Minőségorientált, összehangolt oktatási és K+F+I stratégia, valamint működési modell kidolgozása a Műegyetemen” c. projektjének keretében jelenik meg.
Az oktatói-hallgatói team által tervezett, és a Hevesgép Kft. által legyártott energiaerdő-betakarító gép sikeresen debütált az idei Agro+Mashexpon.
Egyébként az innovációs tevékenységünk eredetiségét nemcsak a gépkiállításokon kapott díjak és oklevelek jellemzik, hanem az újdonságot bizonyító szabadalmi elismerések, mint a többi között a Komondor mulcs-kultivátor, és a Vontatott kévés energia-erdő betakarító gép.
A hazai mezőgazdasági gépgyártás termelése az elmúlt évtizedben alapvetően jelentős fejlődést mutatott.
Sajnos ezt a látványos növekedési pályát szakította meg a közismert világgazdasági válság.
A kérdés tehát adott: milyen a magyar mezőgépgyártás perspektívája?
A világ lakosságának és növekedésének területi eloszlásához képest a megművelt mezőgazdasági területek igen nagy eltéréseket mutatnak.
Ebből például Kína csak valamivel több, mint tizenegy százalékot művel, míg Ausztrália közel kilencet.
Nálunk a helyzet szintén rendkívül bonyolult.
A múlt század végi tulajdonviszony-változások következtében egy viszonylag torz, a hatékony termelésnek nem kedvező struktúra jött létre.
Sokat árul el a magyar birtokviszonyok korszerűségéről az a KSH által közölt tény, hogy közel hétszázhatvanötezer, átlagosan háromhektáros kisgazdaság áll szemben a hétezer nyolcszáz, átlagosan több mint ötszáz hektáros mezőgazdasági vállalkozással.
A magyar farmok átlagos mérete valamivel több, mint nyolc hektár, szemben a közel tizenkilenc hektáros európai átlaggal.
Érdekes a termelés összetétele is, a búza huszonhét, az árpa hét, a kukorica közel harminc százalékával, az ipari növények közel húsz százaléka mellett a meghatározó.
Az állattenyésztés terén sem jobb a helyzet; az 1972-es mennyiséghez képest a sertésállomány körülbelül ötvenöt, a szarvasmarha pedig harmincnyolc százalékra esett vissza.
Jelenleg körülbelül kétszáznegyvenezer főt tartanak számon, akik közvetlenül mezőgazdasági termeléssel foglalkoznak, de közvetve mintegy egymillió hétszázezer ember kapcsolódik ehhez a gazdasági szektorhoz.
Nagyon fontos tudatosítanunk, hogy a mezőgazdasági termelés hatása a világgazdaságra gyakorlatilag változatlan, azonban a formája, alkalmazott módszerei a folyamatos fejlődés és alkalmazkodás miatt változnak.
Ebben van kulcsszerepe a gépesítésnek, tehát a mezőgazdasági termelés, és annak hatékony eszközeit biztosító mezőgép gyártás és tervezés egyre inkább felértékelődik.
Ez közvetve a termékekbe befektetett tudáshányad növekedését is jelenti.
Ehhez pedig elengedhetetlen a nagyszámú, jól képzett, magasan kvalifikált műszaki szakembergárda.
Milyen kihívások előtt áll napjainkban a mezőgazdasági termelés és annak gépesítése?
Legfontosabb, hogy tisztában legyünk a mezőgazdasági gépesítés fejlesztésének feltételrendszerével, amit általában három csoportba sorolunk.
Szociális feltétel a mezőgazdaság nemzetgazdasági szerepének mértéke, a tulajdonosi viszonyok és a birtokszerkezet.
Természeti feltétel a földrajzi helyzet, a talajviszonyok, a termékösszetétel és a fenntarthatóság.
Műszaki feltétel a gyártás, és annak integráló és kooperáló jellege, valamint a kereskedelem, illetve azon belüli terjesztői hálózatok.
A mezőgép tervezés és gyártás előtt álló kihívások igen komolyak és szerteágazóak.
Talán a legfontosabbak: a globalizáció, a környezetet érő támadások (mint az erózió, a vízszennyezés, a káros anyagok kibocsátása) és a klímaváltozás.
Szintén fontos kihívások jelennek meg a felhasználók részéről az ergonómiai szempontoknak történő megfelelés tekintetében, amely a tervezés és design fejlődésének motorja, az eladhatóság egyik alapkritériuma lett a megfelelő infokommunikáció hatékony alkalmazása.
Nézzük, hogy milyen válaszokat, megoldásokat tudunk kínálni, adni az egyes kihívásokra.
A globalizáció velejárója a közös platformra épülő gyártás, a fontosabb szerkezeti elemek gyártására történő specializálódás, aminek egyik legismertebb hazai példája a Rába futómű.
A termőtalaj védelmét szolgáló megoldások közé tartoznak a termőföldet kímélő, többtengelyes, gumikerekes hajtások.
A káros anyagok kibocsátásának csökkentését a speciális motor kialakítások, a bio-üzemanyagú és az alacsony szén-dioxid kibocsátású hajtások szolgálják.
Egyre nagyobb jelentőségű a mezőgazdasági termékekből készült szerkezeti elemek alkalmazása, beépítése.
Ezek a kész termékekben egyre nagyobb százalékban találhatók, kezdve a különböző burkolatoktól, szövetektől, egészen a nagy szilárdságú alkatrészekig – ezek mértéke már akár a tizenöt százalékot is elérheti.
Az ergonómiai szempontoknak megfelelő tervezés magas komfortfokozatú, klimatizált munkatereket jelent, hisz a termelő hosszú időt tölt a gépben.
Tehát fontos, hogy azt a lehető legnagyobb kényelemben végezze, koncentrálva a hatékony munkára.
A gépek vezérlőpultjai általában teljesen elektronizáltak, joy-stick beavatkozó elemekkel, vizuális visszajelzéssel szinte minden paraméterről.
Kimondottan a jövő technológiáját jelenti a számítógéppel támogatott mezőgazdasági rendszerek alkalmazása, a korszerű szenzortechnika és mechatronika elemeinek rendszerszintű integrációja.
Az úgynevezett nem élelmiszer jellegű mezőgazdasági termékek előállításában és hasznosításában bizonyára komoly lehetőségek rejlenek.
Milyen területeket ölel fel ezen termékek köre?
A hagyományos értelemben vett mezőgazdasági termelés általában élelmiszer jellegű termékek előállítását jelenti.
Ezek elsődlegesen növényi termékek: gabona, zöldségek és gyümölcsök.
Másodlagosan állítják elő az étel jellegű termékeket, melyek közé például a hústermékek, tej és az ehhez hasonlók tartoznak.
A harmadik szint pedig ezek feldolgozott változatai.
Ez a hagyományos termelés a korábban már említett okok miatt igen komoly kihívások elé állt, ugyanis elengedhetetlen a nagyobb teljesítmény, a jobb hatásfok és nagyobb teljesítmény.
Erre jelentenek alternatívát a nem élelmiszer jellegű mezőgazdasági termékek.
Ilyenek az ipar számára fontos rostos termékek, kozmetikumok, gyógyászati alapanyagok.
Igen jelentős és egyre növekvő szeletet jelentenek a megújuló energiahordozók (biogáz és egyéb bioüzemanyagok).
S természetesen ezen termékek előállításának hozadéka, mivel általuk jelentősen mérsékelhetők a káros környezeti hatások.
Konkréten csökkentik az eróziót és a károsanyag kibocsátás mértékét, mérséklik a klímaváltozás hatásait.
Milyen a felsőfokú szakember utánpótlás, s egyáltalán miként prognosztizálható a jövőnk?
A hazai mezőgép tervező képzés ügyét egész életemben szívügyemként kezeltem
Korábban, mint a Mezőgazdasági Gépesítési Intézet vezető munkatársa, majd mint a Mezőgéptan Tanszék és jogutódai tanáraként részt vettem a képzésben, a tanterv fejlesztésekben, az ipari kapcsolatok bővítésében és a kutatási feladatok megoldásában.
A mezőgéptervező mérnöki oktatás helyzete a lineáris képzés (BSc, MSc) bevezetése idején kedvezően változott.
Napjainkban mind többen élnek azzal a lehetőséggel, hogy tervezői feladatukat, szakdolgozatukat és diploma tervüket ne elvont feladatok kimunkálásával, hanem konkrét vállalati igények alapján valósítsák meg.
Ennek eredményeként fiatal mérnökeink megtalálhatók a hazai mezőgépgyártó vállalatok tervezői csapatában, sőt jó néhányan külföldi cégeknél helyezkednek el.
Példaként említeném a CLAAS Hungária Kft-t, ahol számos volt és jelenlegi hallgatónk dolgozik.
A CLAAS céggel kialakult jó és sikeres együttműködés továbbfejlesztése érdekében a CLAAS Stiftung a Helmut Claas- Scholarship mellett, létrehozta a „Budapest-CLAAS Foundation Student Award” egyedi pályázatot egyetemünk géptervező szakos hallgatói számára.
Ezen a pályázaton a BSc szakdolgozattal lehet indulni és a három legjobb hallgatót pénzdíjjal jutalmazzák.
Ez is bizonyítja azt, hogy hallgatóink magas színvonalú munkájukkal képesek részt venni a világ egyik legnagyobb mezőgépgyára által meghirdetett versenyben és esélyesként megmérkőzni az európai vezető egyetemek képviselőivel.
Remélem, hogy a lehetőségek nem csak engem lelkesítenek, hanem sikerül másokkal is elhitetni, hogy a mezőgép-oktatásnak nemcsak sikeres múltja, hanem jelene, sőt jövője is lesz.
A hazai tervező és fejlesztő vállalatokra hárul az a nem kis feladat, hogy az idegen nyelveket beszélő, a számítógépes tervezői rendszereket készségszinten használni tudó, ifjú mérnököket – megfelelő feladatokkal és javadalmazással – meg tudják védeni a globális cégek csábításától.
Ipari kapcsolatok tekintetében a lehetőségeink jók, folyamatos munkakapcsolatban állunk a szakma legjelentősebb hazai vállalataival.
Jó lehetőséget tudunk biztosítani hallgatóinknak a szakmai gyakorlat megszerzése, illetve az elhelyezkedés tekintetében is.
