A silókukorica betakarítása és a művelet műszaki eszközei

A szarvasmarhatartásban a jó minőségű tömegtakarmányok etetése – akár a tehenészetekben, akár a húsmarhatartásban – meghatározhatja a termelés színvonalát és a termelés eredményességét. A termelési szint fenntartása és növelése érdekében az etetési-takarmányozási technológiák folyamatos átalakulását, fejlesztését figyelhetjük meg. Ennek eredményeként ma már a hazai gyakorlatban is általánosnak mondható a monodiétás TMR etetési technológia.

 

A silókukorica készítésének folyamata

A TMR etetési receptekben (a különböző teljesítményű csoportok összeállításában) meghatározó mennyiségben van jelen a silókukorica-szilázs. Termelési szinttől függően ez egy tehenészetben akár 20–30 kg/nap, húshozamú állományban pedig 5–15 kg/nap is lehet. A silókukorica-szilázs készítésnek kiforrott technológiája és műszaki háttere van. A silókukorica-betakarítás első munkaműveletének alapeszközei a szecskázógépek. A kisebb állatállományú tehenészetek, illetve állattartók igényeit elégítik ki a kisebb teljesítményű és hajtásiteljesítmény-igényű, függesztett vagy vontatott kialakítású szecskázógépek. Ezek a szecskázógépek, a kisebb tömegteljesítményt leszámítva, a konstrukció, működtetés és az elérhető műszaki paraméterek – műszerezettség, távvezérlés, ISOBUS-alkalmazások –, munkaminőség, szecskaeloszlás, szecskahossz, mérettartomány-választék tekintetében semmivel sem maradnak le a nagyobb magajáró testvéreiktől. A vágószerkezeti konstrukciós megoldásukban ezek a kisebb teljesítményű és kategóriájú gépek egyenes-, csavartkésekkel szerelt, dobos, illetve tárcsás aprítószerkezettel, a nagyobb testvéreiknél alkalmazott hengeres vagy tárcsás szemroppantókkal, dobóventilátorokkal készülnek (1. kép).

 

tárcsás szecskázó
1. kép. A kisebb teljesítményű vontatott, tárcsás szecskázó

 

A kezelésre jellemző az ISOBUS-szoftveres adatkezelés, adatátvitel, valamint az üzemeltető traktor vezetőfülkéjében kiépített terminál (2. kép), kezelőfelület.

 

Vontatott szecskázóhoz kialakított kezelőfelület
2. kép. Vontatott szecskázóhoz kialakított kezelőfelület

 

A hazai tapasztalatok

Az itthon használatos magajáró szecskázók jól kiforrott konstrukciók. A mai magajáró szecskázók alapváltozatai elsőkerék-hajtású és hátsókerék-kormányzású eszközök. A nehezebb talajviszonyok melletti biztonságos üzemeltetés és az önvontatás érdekében szinte minden típusnak van négykerékhajtású változata is. A magajáró szecskázók – magas önsúlyuk miatt – a káros talajtömörödés minimalizálására a mellső és hátsó tengelyeken alacsony nyomású gumiabroncsokkal vannak felszerelve. Az önvontatási hatásfok javítására gumihevederes járószerkezeteket alkalmaznak (3. kép).

 

gumihevederes járószerkezet
3. kép. A gumihevederes járószerkezet „silózáskor” is hatékonyan csökkenti a káros talajtömörödést

 

A magajáró szecskázókhoz – a betakarítandó növények eltérő morfológiai tulajdonságaihoz igazodóan –különböző betakarítóadapterek választhatók. Szálastakarmányok egymenetes betakarítására alternáló kaszaszerkezetű, míg a nagyobb hozamú kalászos gabonák teljes növényi zúzalékkénti betakarítására rotációs vágószerkezetű szántóföldi vágóasztalokat alakítottak ki. A szálastakarmányok (elsősorban pillangósok) kétmenetes betakarításához vezérelt ujjas vagy leválasztólemezes rendfelszedők adaptálhatók, a silókukorica betakarítására pedig sorfüggetlen silókukorica-adaptert használnak. A sorfüggetlen silókukorica-adapterek – az egyszerűbb konstrukciós kialakításuk és elsősorban a nagyobb áteresztőképességük eredményeként – teljesen háttérbe szorították a korábban általánosan használt soros adaptereket.

A sorfüggetlen silókukorica-adapterek a szecskázógépek adagolóberendezéséhez csatlakoztathatók különböző gyorscsatlakozó kerettel, prizmákkal és csapokkal. A sorfüggetlen adapterek különböző konstrukciós változatain belül a kisebb munkaszélességű változatok fix, merev, míg a nagyobb munkaszélességű változatok szállítási, illetve munkahelyzetben hidraulikusan összecsukható vázkerettel készülnek. A Kemper rendszerű sorfüggetlen adapterek Kemper típusjelzéssel, az adott magajáró szecskázógépek gyári színére festett változatban és a szecskázógépre jellemző típusjellel készülnek. A leggyakoribb változatok a vázkeretbe csapágyazott, kisebb átmérőjű, a betakarítandó soronkénti osztású, forgórészes adapterek. Ennél a konstrukciónál a silókukorica levágását a nagy átmérőjű vágótárcsák végzik. A levágott silókukoricát a vágótárcsa fölött forgó, több sorban elhelyezett ujjas tárcsák továbbítják az adapter átadónyílásához, ahol a biztonságos anyagátadást a nyílás két oldalán elhelyezett, függőleges tengelyű, hajtott ujjas tárcsákkal szerelt hengerek segítik. Ezeknél a kisebb forgórésszel szerelt változatoknál – ahol a forgórészek száma 8, 12 is lehet, 6, illetve 9 m munkaszélességgel – a forgórészek száma és osztása a betakarítandó sorok számával egyezik meg (4/a-b. kép).

 

Kis forgórészes, sorfüggetlen adapter különböző magajáró szecskázón
4/a-b. kép. Kis forgórészes, sorfüggetlen adapter különböző magajáró szecskázón

 

A szintén Kemper rendszerű, sorfüggetlen adapterek ezeknek a berendezéseknek a kisebb, 2, illetve 3 m munkaszélességű, 3-4 betakarítandó sornak megfelelő változatai két forgórésszel és fix vázkerettel készülnek. A nagyobb munkaszélességű, nagy átmérőjű, késes vágótárcsákkal és terelőujjakkal kialakított, 3 tárcsás vagy annál nagyobb munkaszélességű adapterek már szállítási helyzetben összecsukható változatban készülnek (5/a-b. kép).

 

Nagy forgórészes, sorfüggetlen adapterek munkahelyzetben
5/a-b. kép. Nagy forgórészes, sorfüggetlen adapterek munkahelyzetben

 

A Krone rendszerű adaptereknél a vágóberendezés a levágott silókukoricát végtelenített, láncra szerelt terelőujjak szállítják az átadónyíláshoz (6. kép).

 

Krone rendszerű, sorfüggetlen adapter vágószerkezete
6. kép. Krone rendszerű, sorfüggetlen adapter vágószerkezete

 

A silókukorica-adaptereket – az újabb takarmányozási követelmények, porosodás, kedvezőbb beltartalom miatt – min. 30–40 cm magasságban kell járatni, ezért már a függőleges tengelyű szárzúzóval szerelt változatok is megjelentek.

A magajáró szecskázók adagolószerkezete hasonló kialakítású. A legtöbb magajáró szecskázón 4 hengeres adagolót (egyes típusokon 6 hengeres) alkalmaznak. Az adagolóberendezés alsó hengerei a behordó alsó, fix vázkeretében vannak csapágyazva, és az anyag továbbítását végzik. A felső hengerek, egy rugó ereje ellenében, a szorító mechanizmusba vannak csapágyazva. A rugóerő által leszorító és tömörítő hengerek fordulatszáma, illetve a kerületi sebessége határozza meg a szecskahosszúságot, illetve az elérhető szecskaeloszlást. Ebből a szempontból a 6 hengeres adagolószerkezet kedvezőbb kialakítású, viszont bonyolultabb konstrukciójú. A legtöbb magajáró szecskázónál az adagolóberendezés mellső, alsó hengerébe, az üzem közbeni dobsérülések elkerülésének megelőzésére, vasérzékelő metáldetektort építettek be (7. kép).

 

Metáldetektor konstrukciós kialakítása
7. kép. Metáldetektor konstrukciós kialakítása

 

Az adagolóhenger fémdetektorához érkező fémtárgy megbontja a detektor mágneses mezőjét, és leállítja a behordószerkezet hajtását. Az adagolóberendezések a hajtásukat fogaskerék-hajtóművön keresztül kapják, és mechanikusan, 4 vagy 5 fokozatban állítható be a szecskahosszúság. Azokon a típusokon, ahol a fogaskerék-hajtóművet hidrosztatikusan, hidromotorral hajtják, a szecskahosszúság – a fokozaton belül – fokozatmentesen szabályozható.

A mai magajáró szecskázógépek aprítószerkezete dobos kialakítású. A dob hengerpalástján különböző sorszámmal – 12-14-16-18 sorban – kettesével, „V”-alakban, párosan rögzítik a késeket. Egyes típusoknál a palást alkotója mentén – 10-12-14 sorban – lépcsőzetes osztásban (4 db) helyezik el az aprítókéseket, így a kések száma „V”-alakú osztással 24-28-32-36 soros, lépcsős elhelyezésben 40-48-56. Egyes gyártmányokon a különböző késszámú dobok egymással csereszabatosak. A forgódobokkal szemben az adagolószerkezet által tömörítve előtolt anyagot négyszög-keresztmetszetű állókés támasztja meg. A kopásálló, jó minőségű, „Hardox” acélból álló kés megfordítható. Az aprítódobra szerelt kések és az állókések közötti hézagot folyamatosan kell utánállítani. A dob késeinek köszörülését – amit a mai korszerű gépeken automata vezérlésű köszörűvel lehet elvégezni – műszakonként kell végrehajtani, a kés-hézagállítással együtt. A késhézagot – a dob hátraforgatása mellett – „0”-ra kell állítani. A különböző dobos szecskázók aprító- és anyagtovábbító szerkezetének működési vázlatát a 8/a-b. kép szemlélteti.

 

Magajáró szecskázók adagoló-aprító és anyagtovábbító szerkezetének működése
8/a-b. kép. Magajáró szecskázók adagoló-aprító és anyagtovábbító szerkezetének működése

 

A kukorica, illetve cirkos keverékeinek a betakarítása a növények 60–65% nedvességtartalmú állapotában történik. Ebben a fenofázisban a teljes növények szárrészét – éppen az emészthetőség optimalizálására – zúzni, a már viaszérésben lévő szemeket pedig roppantani kell. A zúzóhatás elérésére a dobos aprítószerkezettel szerelt gépek szecskázódobja alá különböző keresztmetszetű zúzókosarakat, az aprítókések alá pedig törőléceket szereltek. A tárcsás aprítószerkezetű szecskázók kései alá szintén törőlapokat, a tárcsák alá pedig bordázott zúzóbetéteket építettek be. Ez a megoldás az aprított szárrészek vonatkozásában és az érett szemek megsértésében is hatékony megoldás volt, de nagymértékben csökkentette a gépek tömegteljesítményét és növelte a fajlagos hajtóanyag-felhasználást. A silókukorica és cirkos keverékeiből készült szilázsokban a zúzalék emészthetőségére, a zúzás és szemroppantás hatékonyságára fejlesztették ki a különböző konstrukciójú, „V” tárcsás és rovátkolt, hengeres szemroppantó berendezéseket.

A „V” tárcsás – „V-Cracker”-nek is nevezett – berendezések egymással szemben forgatott, kúpos-recézett tárcsái egymással párhuzamos tengelyekre vannak felfűzve. A kúpos-recézett tárcsával szerelt hengerpárok egymáshoz képest eltérő fordulatszámmal működnek, aminek hatására a zúzás és a szemroppantás is hatékony.

A másik legelterjedtebb szemroppantó konstrukció a szecskázódob alá, az anyagáram útjába épített, rovátkolt hengerpárból kialakított konstrukció. A rovátkolt, recés hengerekből álló szemroppantók hengerei a kopásnak ellenálló, különböző keménységű anyagból, karbon- vagy krómacélból, az adott szecskázó geometriai méreteinek megfelelő szélességgel és különböző átmérőkkel készülnek.

A hagyományos kialakítású Multi Crop Cracker és az MCC Classicváltozat, melyek párhuzamos, rovátkolt recézésűek, különböző (196/250 mm) átmérővel készülnek, a recék száma 80/100, és 20 vagy 30% fordulatszám-különbséggel dolgoznak. A Multi Crop Cracker Max (MCC Max) hengerei különleges konstrukciók. Az MCC Max hengerei egymással szembefordított ferdefogazásúak, kúpos gyűrűkből állnak. A felső henger 15 db 264 mm átmérőjű, az alsó henger pedig 15 db 226 mm átmérőjű tárcsából áll. A hengerek közötti fordulatszám-különbség pedig 30%. Az így összeépített hengerek nagyon kedvező zúzó- és szemroppantó hatással dolgoznak, de kissé bonyolult konstrukciók. Az így készített szilázs TMR-ben történő etetésének kedvező hatása viszont nagyon hamar megmutatkozik a tejhozamban (9. kép).

 

Shredlage foszlató, szemroppantó konstrukció kiszerelve
9. kép. Shredlage foszlató, szemroppantó konstrukció kiszerelve

 

Azonos elven működik az Amerikában kidolgozott Shredlage technológiát megvalósító, hasonló nevű Shredlage foszlató, szemroppantó konstrukció. A Shredlage foszlató-, zúzó-, szemroppantó hengerei spirálisan hornyolt, 110 vagy 140 darab fogazott sorba vannak kimarva, és félfogosztás eltolással, 50% fordulatszám-különbséggel forognak. A Shredlage rendszerű berendezések – a különleges rovátkolásnak és a nagy fordulatszám-különbségének köszönhetően – a viszonylag nagy szecskahosszméreteknél (29-22-26 mm) is hatékony szemroppantást, épszemarányértéket biztosítanak, és a hosszabb vagy nagyobb méretű szárrészeket hatékonyan, hosszirányban is sértik, vagyis foszlatják, ami a szecskaeloszlásban kedvezően jelentkezik. A 8/a-b. képeken látható, hogy a magajáró szecskázóknál a szecskázott, illetve zúzott, szemroppantott anyagot – minden esetben – dobólapátos ventilátor juttatja a hidraulikusan állítható terelőlapáttal szerelt, forgatható kifúvótorony segítségével a szállítójárműre. A szállítóeszközök töltését gyakran szenzortechnológiával működtetett távvezérlés, soron tartó automatika vagy kamerarendszer segíti. Egyes típusoknál – az aprított takarmányáramból – NIR-mintavételezéssel, ISOBUS-adatátvitellel, már a táblán megtörténhet a takarmány minősítése. Az ISOBUS-adatátvitel és a kezelőfülkében elhelyezett terminál, érintőképernyős kezelőfelület is a gépkezelőt segíti.

Szállításra az alacsonynyomású gumiabroncsozású, egy-, két- vagy tandem-, tridemtengelyes, univerzális traktorokkal üzemeltetett, billenőszekrényes vagy letolólapos pótkocsik és 4 × 4 vagy 6 × 6 kerékképletű tehergépkocsi, pótkocsis szerelvények használhatók. A „siló” szállítására előnyösen használhatók a letolólapos vagy láncos lehordószerkezetes pótkocsik is (10. kép).

 

Letolólapos pótkocsi „silózásban”
10. kép. Letolólapos pótkocsi „silózásban”

 

Újabban pedig egyre nagyobb volumenben állnak rendelkezésre a nagy raktérfogatú lehordószerkezetes és a felszedővel szerelt pótkocsik. Ez utóbbiaknál a rendfelszedő berendezések könnyen leszerelhetők. Feltétlenül előny ezeknél a pótkocsiknál, hogy a beépített bontóhengerek és a lehordószerkezet sebessége jó szabályozhatóságának köszönhetően a leürített szecskaréteg vastagsága egyenletes.

A leürített szecska egyenletes terítésére és tömörítésére nagy gondot kell fordítani az anaerob körülmények biztosítása érdekében. Ezt a nagy tömegű traktorok járatásával, a rájuk szerelt tolólapokkal és tömörítőhengerekkel lehet elérni.

 

Dr. Kelemen Zsolt
műszaki szakértő

Kapcsolódó hírek