Szarvasmarha: itt a kulcs a metánkibocsátás csökkentésére

Bár egyre megbocsátóbb a közhangulat az állati-mezőgazdasági környezetterhelés felé, most újabb nagy áttörést történik. Egy dán kutatás lehetővé teszi a tejelőtehenek metánkibocsátásának felére csökkentését.

 

szarvasmarha

 

Csökkent, de még mindig nagyon veszélyes

A tehenek metán-kibocsátása, a szarvasmarhahús-termelést kiszolgáló intenzív növénytermesztés több-kevésbé joggal rója fel a környezetterhelés vádját az ágazatnak. Ez akkor is igaz még, ha 1960 óta a felmérések szerint a környezetszennyező kibocsátás csökkent az állattenyésztésben. Nem is kevéssel: az egy kiló termékre jutó károsanyag-kibocsátás a baromfitermelésben 60, a sertéstenyésztésben 40, a szarvasmarha-tenyésztésben 70 százalékra esett vissza. Mivel azonban a metán különösen veszélyes, sokszorosan üvegházhatású még a CO2-hoz képest is, a szarvasmarhák metáneregetése ma is fontos téma e területen.

 

A takarmány a legjobb módszer

Az elmúlt években intenzív kutatásokat folytattak azért, csökkentsék a kérődzők metánkibocsátását. Csak Dániában ők felelősek a mezőgazdaságból származó üvegházhatást okozó gázok teljes kibocsátásának majdnem 40 százalékáért, és a szarvasmarha-állományok kibocsátásának bő feléért – írja Aarhus Egyetem Állattudományi Tanszéke. A kutatások viszont arra jutottak, hogy e metán-kibocsátás csökkentésére a takarmány a legjobb és legreálisabb módszer. A No-Methane kutatási projektben három különböző szer kombinálásával csökkentik a metánképző folyamatokat a tehén bendőjében anélkül, hogy ez befolyásolná az állat termelékenységét és egészségét.

 

Három lépésben

A háromütemű megoldás első lépcsőjében a cél a hidrogén elérhetőségének korlátozása. Ez a gáz akkor képződik, amikor a takarmányt a bendőbaktériumok megemésztik. (A hidrogént a mikroorganizmusok egy csoportja, az archeák használják metántermelésre.) Ehhez a projektben speciális probiotikus baktériumokat használnak, amik más folyamatokban is felhasználhatnak hidrogént, így az archeák nem férnek hozzá annyi hidrogénhez. A második fázis a metánképző archeák korlátozása a bendőben, amihez tejsavbaktériumok (LAB) speciális törzseit használják. Végül a metán képződése egy speciális vegyülettel is gátolható az archeákben.

 

szarvasmarha

 

A tehenek 80 százaléka kapja majd

Az Aarhusi Egyetem Állattudományi Tanszékének projektvezetője, Mette Olaf Nielsen professzor szerint a metán képződésének gátlására szolgáló hármas hatású megközelítéssel felére csökken a metánképződés. Ezért máris bővítik a szarvasmarha-takarmány ilyen adalékanyagának a kereskedelmi bevezetését, és a dán tejelő tehenek négyötödének adnák.

 

Vörös moszat: finom és használ

Ez a megoldás egyébként nem is az első a metáncsökkentő étrend-kiegészítők kutatásában. Nemrég USA-beli 147 napos kutatás kimutatta, hogy a vörös hínárral táplált húsmarhák metáncsökkenése fenntartható. Egy másik, rövidebb időn át végzett vizsgálat azt igazolta, hogy tejelőteheneknél a vörös hínár 80 százalékkal is visszavetette a metánkibocsátást úgy, hogy a takarmányfelvételre vagy a tejhozamra nem volt hatással. Igaz, nagyon keveset kell adni a tehénkéknek. Bár vörös moszat íze jó, elegendő csak például 0,5 százalék arányban bekeverni a takarmányba. S nemcsak a metánképződésre van jó hatással, hanem jó napi nyereséget eredményez a húsmarháknál úgy is, ha azok átmenetileg kevesebbet ettek, mint amire egyébként szükség lenne az elért súlygyarapodáshoz.

 

Illusztráció: Horizont Média/archív, Kohout Zoltán