fbpx
Állattenyésztés

Takarmány „elvonási tünetek” és megelőzésük a tejelő szarvasmarha ágazatban

Írta: Szerkesztőség - 2013 február 27.

Karotin:

A jó szilázsnak vannak lassan változó összetevői (szárazanyag, energia, fehérje, rost, ásványi anyagok), és vannak sajnos gyorsan változó elemei, mint a karotin.
Ez utóbbival sok gondunk akadt, és akad még pár hónapig.
Nem elég, hogy betakarításkor a felszáradás miatt jóval kevesebb került a silótérbe, még az a kevés is eltűnőben van a savanyú közegben.
 (Emlékszem lelkes sorstársamra, aki valóban nem kímélve időt, pénzt, fáradságot: sárgarépát szecskázott a szilázsba, hogy aztán a februári mintavétel eredményét látva megállapítsa, kár volt…)
Pedig két- három hét „türelmi idő” után az üszők, tehenek kíméletlenül jelzik a hiányt leglátványosabban a vemhesülési indexben.
Ez a mutató –tudjuk – nem egy szám a sok közöl, hanem fontos jelzője az üszők, tehenek általános egészségi állapotának, a takarmányozási színvonalnak, az inszeminátorok munkájának, a tartási körülményeknek, a majdan eladható vemhes üszők számának, az elérhető tejtermelésnek és a várható haszonnak.
Ezt kézben tartani az egyik legnehezebb feladat, akinek ez sikerül, okkal gondolhatja jó szakembernek magát.
A közelmúltban láttam ennek szép példáját az egyik nagy tehenészetben.
Romlani kezdett az index, már 5 körül járt a teheneknél, ezért, bár nagyon óvatosan bánnak minden kiadással, elkezdték egy karotin-vitamin komplex etetését.
A grafikon nemcsak azt mutatja, milyen látványos hatása volt, hanem azt is, hogy az üszők eredménye, ahol még vártak a bevezetéssel, romlott.
Ma már ott is használják, jó eséllyel, sikerrel. Az ilyen probléma-megoldókat (bár csak mind az lenne, valóban…) nem szabad tovább alkalmazni, csak amíg „helyzet van.”
Pazarlás, ha benn ragad a rendszerünkben, de hiba nem élni vele, ha kéznél van.

A kazlak melegedése:

Hosszú időre emlékezetes telep látogatásaink voltak a télen.
Hőkamerás felvételeket készítettünk egy külföldi cég képviselőjével szilázsokról, szenázsokról.
Nem határsértőket kerestünk, de végül azokat találtunk a mikrobák világából.
A gépet látva eleinte gyanakodtam, nem afféle „cifra nyomorúság” ez az egész, amivel a szerény eredmény kedvéért felvághat valaki, hogy neki ilyen is van, pedig milyen drága (valóban az).
Mit is láthat egy ilyen kamera, amit ne tudhatnánk: hónapokkal túl az erjedés hőtermelő szakaszán lassan az egész kazal felveszi a környezet hőmérsékletét, télen egy kicsit melegebb, nyáron egy kicsit hidegebb annál.
Találtunk ilyet is. De többnyire mást: a képeken jól látszott, hogy mint kéretlen cserépkályha sugározza a hőt a kazal már rég túl azon az időn, mikor még szabad lenne.
A 2 Co-os hidegben 32 Co-os volt a kazal pár centire a felszíntől.
Szabad szemmel minden rendben van
De a felszínt megbontva előtűnik a valóság
Gyors számolással hamar kiderült, hogy napról napra, már megállíthatatlanul hatalmas összegek illannak a semmibe.
Fogy a szárazanyag, az energiatartalom, romlik az egész.
Mindez azért, mert betakarításkor vagy a szárazság, vagy a sietség, vagy a megfelelő taposó gépek hiánya, vagy ezek együtt azzal jártak, hogy nem sikerült a szilázsból kinyomni a szuszt, túl sok maradt benne a levegő, így az elvárható sűrűség a 250 kg. szárazanyag/m3 helyett jóval alacsonyabb lett.
Emiatt, valamint azért, mert nem voltak benne elegendő számban a további erjedést megakadályozó baktériumok, nem állt le az élet, folyt tovább, rontva a szilázs értékét, csökkentve a beltartalmát.
Mondhatni, eső után köpönyeg, ha már így jártunk, de aligha lesz olyan jó a tej ára, hogy nagyvonalúan az idén is a természetre bízzuk, mit tesz a szilázsunkkal, gőzölögtessen el annyit amennyi jólesik.
Szabad szemmel minden rendben van. De a felszínt megbontva előtűnik a valóság.

Mit kellene tenni:

A változó – romló – szilázs miatt a receptúrák körül:

Elméletben tudjuk, hogy a folyamatosan magas szintű termeléshez ugyanilyen takarmányozás dukál.
Többnyire már rendelkezésünkre áll a mindent tudó etető-kiosztó kocsi, amely annyit és úgy etet, ahogyan parancsoljuk, egykedvűen elfogadva az akármilyen gyakori változtatást, az összetevők arányát profi programok határozzák meg a beltartalmi vizsgálatok eredményeire építve.
A feladatunk „csupán” rutin szerűen élni velük, mint autó vezetés közben a tempomattal.
Nem volt az régen, amikor úgy gondoltam, hogy ez csak kiveszi a kezemből a döntést, ő akarja megmondani helyettem, melyik pillanatban mennyi a szükséges gáz az adott sebességhez.
Ezt ma is így gondolom, de látva a fogyasztást, már örülök neki. Tudom, az elmélet, az előirányzat sok mindent elbír, a tejelő tehén meg sok mindent felülbírál.
De mégis jó alapelv az, hogy a (takarmány)-bevitel határozza meg a (tej)- kivitelt.
Ezért ha tekintettel vagyunk minden változásra, így a szilázsban zajló normál folyamatok-, vagy a helytelen betárolásból adódó veszteségekre, és ha ezeket időben ellensúlyozzuk, legalább emiatt nem fog a termelésünk hullámvasutazni.

A szilázs készítés körül:

Az fog kiváló szilázst készíteni, aki nem hiszi, hogy tud, de szeretne.
Aki nem ragaszkodik a régi, jól bevált (?) módszerekhez, hanem nyitott minden új iránt, ami hiteles, megbízható, a gyakorlat által is igazolt forrásból származik.
Lefordítva: aki betároláskor rábízza a pillanatnyi helyzetre, hogy majd csak elszaporodnak a kedvező baktériumok, aki nem irányítja az erjesztést, aki nem tömöríti megfelelően, nem takarja le fóliával jól a kazlat, az lehet szerencsés egy-egy évben, de kiváló szilázsa tartósan nem lesz.
Aki azonban nem elégszik meg a jóval, a megfelelővel, az a szükséges időben, és nem a naptár szerint silóz, megfelelő baktérium kultúrát használ, úgy és addig tömörít, ahogyan és ameddig kell, kiváló fóliát használ a takaráshoz, és azt helyesen rögzíti.
Tudom, elég keserves lesz még a remélhetőleg jó új szilázst hozó új év, a tavalyival kell kibírni addig.
De nem vagyunk eszköztelenek, lehet pótolni a hiányt úgy is, hogy ne rokkanjon bele az ágazat, csak jóval nehezebben, mint két éve, a bőség után.
CÍMKÉK állattenyésztéskarotinszarvasmarhaszilázstakarmány

Előző

Következő

Kapcsolódó hírek