A takarmányfű-keverékek nyár végi vetéséről

A mezőgazdasági takarmányfű-keverékeket, köztük a kimondottan legelők vagy kaszálók telepítésére összeállított keverékeket, hasonlóan a többi pázsitfüvet és pillangóst tartalmazó keverékekhez, tavasszal és nyár végén is vethetjük. Az elmúlt évek során már a területek többségét az év második felében vetették, jellemzően augusztus közepétől szeptember dekádjáig. Összességében sokkal kisebb kockázattal és több előnnyel jár a tavaszi vetéshez képest a nyár végi telepítés.

 

A takarmányfüvekről…

Ősszel sokkal kevesebb gyom kel, és azok nagy része a téli fagyokkal ki is pusztul. Általában a talaj vízháztartása is kedvezőbb állapotot mutat, tavasszal könnyebben belecsúszhatunk egy hosszabb száraz, aszályos periódusba. Ez főként akkor igazán veszélyes, ha egybeesik a gyökérváltással. További előnye még a nyár végi, kora őszi gyepvetésnek a kiegyenlítettebb fejlődés. A takarmányfű-keverékeket alkotó pázsitfüveknek nyugalmi időszakra és enyhe hidegre van szükségük, hogy a megfelelő termőképességük kifejlődhessen és az első termőévben megfelelő termést is adjanak. Noha nem tartozik szorosan a tárgyhoz, de érdekességképpen megemlíthetjük, hogy tavaszi telepítést követően magszárat sem fejlesztenek, ezért magfogási lehetőséget is csak a következő évben adnak. Ez főként a fűmagtermesztésnél lehet érdekes.

 

Ló
Összességében a nyár végi, kora őszi telepítés a legbiztonságosabb

 

Telepítésük

Az őszi telepítésnél fontos viszont, hogy ne engedjünk túlságosan az egyre melegebb október csábításának. Ha túl későn vetjük el a takarmányfű-keverékünket, akkor a friss telepítés kipusztulhat. Fontos, hogy a gyökérváltás időszaka ne essen egybe a komolyabb talaj menti fagyok beköszönésével. A csíragyökérzet elhalása után kifejlődő mellékgyökérzet már jól tűri a hideget, arra semmilyen hosszú távú káros hatással nincs a hidegre forduló időjárás. A gyökérváltás a tavaszi (aszály) és az őszi (fagyok) vetésnél is az egyik legkritikusabb periódus. Vetés után, fajtól és fajtától függően, 6-8 hétig tart ez a rendkívül érzékeny időszak. Összességében a nyár végi, kora őszi telepítés a legbiztonságosabb. Fontos a megfelelő magágy-előkészítés és a vetés. Az ideális vetésmélység 1–2 cm, a vetés utáni hengerezést minden esetben csak javasolni lehet.

 

Szarvasmarhák
Tavasszal könnyebben belecsúszhatunk egy hosszabb száraz, aszályos periódusba

 

A takarmányfű-keverékek összeállításánál több szempontot kell érvényesíteni egyszerre. Fontos körültekintően megválasztanunk a telepítendő vetőmagkeveréket, mert jó minőségű takarmány csak a minőségi kritériumoknak megfelelő növényekből lehet. A telepítendő keverék összeállításánál a termőhely ökológiai adottságait, az adott állatfaj és fajta igényeit és hasznosítási típusát kell figyelembe venni. A legelők általában 60% aljfüvet, 20% szálfüvet és 20% pillangóst tartalmaznak. A kaszálók általában szálfüvek mellett egy kis pillangóst tartalmaznak, a fehérjetartalom növelése érdekében. A kettős hasznosítású rétek ideális összetétele: 20% aljfű, 60% szálfű, 20% pillangós. A pillangós komponensek növelik az adott terület hozamát, a legelőkeverékekben leggyakrabban a szárazságtűrő szarvaskerepet vagy a nedves kitettséget kedvelő, de a taposást jól tűrő fehérherét és vörösherét használják. A kékvirágú lucerna inkább a kaszálókeverékek pillangós alkotóeleme.

A gyepek között a jellemzően szárazabb fekvésű és kisebb hozamú legelők sokszor a hazai gyepgazdálkodás mostohagyermekének számítanak, pedig telepítésük nem egyszer akár 8–10 évre szól. Jelentőségük egyre nagyobb az ökológiai gazdálkodásban, az őshonos állatfajok szabadtartásában pedig alapvető fontosságú. A kaszálók és a kettős hasznosítású rétek szerepe a takarmány-előállításban nélkülözhetetlen.

 

Bárány
A jellemzően szárazabb fekvésű és kisebb hozamú legelők sokszor a hazai gyepgazdálkodás mostohagyermekének számítanak

 

A pázsitfüvek termesztési és hasznosíthatósági tulajdonságait főként takarmányozási értékük, bokrosodásuk és növekedésük/újrasarjadzási erélyük, valamint taposási és legeltetéstűrésük adja. Fontos, hogy a legeltetés vagy a kaszálás során figyeljünk a telepítés utáni évben az egyes növedékek vízigényére. A túllegeltetés és az intenzív használat egy esetleges tartósabb vízhiánnyal párosulva negatívan befolyásolja gyepeink élettartami kilátásait, azok hamarabb ritkulnak ki és gyomosodnak el. Sokan megfeledkeznek a telepítés utáni évek gyepápolási munkáiról. Az egyik kardinális pont a gyepek tápanyag-visszapótlása, a másik pedig a gyepszellőztetés. A legeltetéssel és a kaszálással jelentős mennyiségű tápanyagot viszünk le a területről, ezért nagyon fontos a gyepek megfelelő trágyázása. A legfontosabb hatóanyag átlagos viszonyok között a nitrogén.

 

Juhok
A keverék összeállításánál a termőhely ökológiai adottságait, az adott állatfaj igényeit kell figyelembe venni

 

A pázsitfűfélék sajátos tulajdonsága a gyepnemezképződés. A bojtos gyökérzetben folyamatosan elhaló és újrafejlődő gyökerek egy sajátos réteget képeznek a feltalajban, ami a gyakori taposás (legeltetés, szálastakarmány-betakarítás műveletei) hatására a növényzet befülledését okozza. Ezért fontos művelet a gyepszellőztetés, amire ma már sok korszerű eszköz áll a rendelkezésünkre. A gyep boronálása, simítózása, a vakondtúrások elegyengetése szintén fontos művelete a fenntartó ápolásnak és okszerű gyepgazdálkodásnak.

A termőképességet és a minőséget a növényzet összetételén túl elsősorban a talaj tápanyag- és vízszolgáltató képessége határozza meg. Fontos a talaj tápanyagszintjének pontos ismerete, telepítés előtt a szakszerű talajmintavétel és a vizsgálati eredmények pontos kiértékelése. Ne felejtsük el, hogy a telepítés hosszú évekre szól, a költségeket érdemes ennek fényében szemlélni. A lényeg, hogy a komolyabb fagyokig a növények teljesen borítsák a területet, és megfelelő fenofázisban kezdjék meg az áttelelést.

 

Söjtöri Andor


Kapcsolódó hírek