A közösségi médiában és a szakmaibb virtuális térben is azt látom, hogy az álláspontok a talajművelés lehetséges reformjával kapcsolatban megmerevedni látszanak. A „táborszellem” kialakulása ebben az esetben is fenyeget bennünket. Hasznos lenne párbeszédet fenntartani, hogy megelőzhető legyen ennek a merev, nem túl konstruktív állapotnak az állandósulása.
Szeretném ezt a beszédteret jelen gondolataimmal megnyitni, és biztatni mindenkit, aki érdeklődik a művelésmódok iránt, hogy kapcsolódjon be tapasztalataival, megoldási javaslataival e téma élővé tételébe, szakmai értelemben vett virágzásába – és, reményeim szerint, termőre fordulásába is!
A párbeszéd hiánya és annak lehetséges okai
Érzelmi okok
Az érzelmek alacsony hőfokon „izzottak”, amíg a nemművelés és a minimum művelés kérdése nem volt hangsúlyos terület. A nemművelés tulajdonképpen nem is volt benne a szakmai közbeszédben, csak az ínyenceket foglalkoztatta, elszigetelten, többnyire zárt körben. A téma hevülése nem szakmai körökből indult, hanem a vidéken „újrakezdők” fogalomrendszerében, a zöldforradalom szellemi (esetleg anyagi) energiáit használva nyúltak hozzá, vehemens, szinte felforgató stílusban. A folyamat elején nem akart kitűnni, valójában kihez is akar szólni a kórus. A városi, zöldérzelmű szavazóbázishoz vagy a termelőkhöz? A kezdés és a stílus annyira rossz volt, hogy termelői oldalról inkább rétegtámogatói lettek a rendszernek. A nagypolitikai „zöldváltás” elmaradása megalapozta a gazdákhoz szóló elbeszélési mód megváltozását. A stílus lágyabb lett, a szakmai térben is elkezdődött a kultivátorra alapozott minimum művelés és nemművelés „egy kalap alá vétele”, ami nagyon nagy csúsztatás. Közben a termelői oldalon felhalmozódó érzések látens módon megásták a lövészárkot a két tábor között.
AgroFIELD Termelői Club no-till kísérletek
A „zöldkórus” nem a megfelelő stílusban és nem jókor nyúlt a szántás kritikájához. A nagyon agresszív, helyenként már-már útszéli modor komplett generációkat sértett vérig a szakmában, sőt generált heves vitákat még családokon belül is a generációk között. Az ekével bőven van baj, de ma ehhez a témához nem lehet érzelmek nélkül nyúlni. Most ez az egyik „casus belli” (háborús ok) a táborok között. Így nem helyes, a párbeszédet józanul kell(ene) folytatni.
A szakmai okok és azok erős érzelmi vetületei
A szakmai dolgokról történő érzelmek nélküli párbeszédet ki lehet és ki is kell tűzni, mint célt, de jelenleg nem lehetséges így eszmecserét folytatni. A legnagyobb baj, hogy az általánosan érvényes elbeszélési módban – üzleti vagy érzelmi okok miatt – nem is lehet nevükön nevezni a dolgokat. Így a „beteg”, a beteg helyzet nem gyógyítható.
A „szakmából kihal a szakma”, helyét a csinált marketingtudás, illetve annak illúziója veszi át. Kiürül a fogalomkészlet, leegyszerűsödik a kommunikáció, torzul a tudás áramlása. Az arányok a tudásban is felborulnak. Felmagasztaljuk és túlértékeljük a talajbiológiát, és alulértékeljük a talajművelést, pedig a talajműveléssel pillanatok alatt nagyobb hatást érhetünk el – akár a talajéletben is – (pozitív és negatív előjellel is), mint a talajbiológiával.
A rögzült tudás hibája (és némely esetekben a tudás részleges hiánya) az oktatás több évtizedes fásult állapotában gyökerezik. A talajművelés reformjának egyik kerékkötője, a szakmai párbeszéd lefolytatásának egyik lehetséges akadálya a szakmai oktatás korszerűtlensége, illetve a rendszer által ki nem adott és/vagy számon nem kért tudás hiányosságai. Tudás hiányában kevés az észérv, annak hiányát jó eséllyel kitölti az indulat, ami csak fokozza a csőlátást mindkét oldalon – ez pedig nem segít az álláspontok közelítésében.
Alapvető gond szakmai berkekben és a 21. századi életben is, hogy nem tudunk normális hőfokon érvelni. Amit el akarunk adni, azt teli torokból értékesítjük, és hibátlannak állítjuk be. Mindez történik annak teljes tudatában, hogy a globális ipar – bevallottan –, a tervezett avulás alkalmazásával gyakorlatilag programozott selejtet gyárt a fogyasztóknak. A teljes zöldkommunikációt átjárja ennek a „marketinghibátlanságnak” a közvetítése, benne a csapdájába esett nem- vagy minimum talajműveléssel. Ez a stílus még azokat is visszatartja, akik egyébként nagy nyitottsággal lennének az ügy iránt. Én is ebbe a körbe számítom magamat. Nem az a bajom a hazai no-till, min-till és takarónövényüggyel, amit csinálnak, hanem ahogy csinálják. Úgy gondolom, ez kihat az egész kérdés általános megítélésére is. A marketingmaszlag helyett több szakmára és több tényre lenne szükség, úgy lehetne ténykérdésként kezelni ezt a dilemmát, és ez alkalmat adna az érzelmi alapú parttalan vitázástól való eltávolodásra.
Kibeszéletlen szakmai érv a minimum, de még inkább a nemművelés mellett, hogy a talajok eredeti térfogattömegük mellett, bolygatatlan szituációban képesek a legtöbb csapadékot tárolni növényeink számára. Fontos, tisztázandó szakmai kérdés, hogy a magas agyagtartalmú, nagy duzzadó- és zsugorodóképességű talajokra ez az „axióma” vajon kiterjeszthető-e, illetve jobb megoldás-e ebben az esetben a sávművelés mint a no-till? A másik nagyon fontos kérdés az erózió a nagy termőképességű, jó víz-, levegő- és hőgazdálkodású területeken, lejtőnek kitett talajokon, például a Dél-Dunántúlon. E rendkívül értékes, de különösen sérülékeny talajok védelmében nagy hatékonysággal lehetne alkalmazni a nemművelést, annak szélesebb körben elterjesztésével.
Példa a változó mélységű talajművelésre középmély lazítóval
Különleges aktualitást ad a fenti szakmai és érzelmi okok kitárgyalásának az a „várakozás”, hogy az amerikai választások lezárulása, illetve a COVID-19 járványt remélhetőleg megoldó vakcina alkalmazása újra felerősíti-e a Greta Thunberg nevével fémjelzett hisztérikus folyamatokat, és teljes erejével omolhat a szakmára most már a Green Deal is. Ezeknek a szakmánktól távoli (most már nem csak) elméleteknek a tömegét időszerű lenne a helyes irányba terelni! Jó lenne szakmai érvekkel, viselhető mértékben és formában magunkra „kormányozni” és elkerülni azt, hogy szakmai kontroll nélkül – csak úgy – ránk szakadjon az egész! Jó lenne, ha hatástalan álmegoldások helyett valódi, szakmai konszenzusok mentén kialakított „vállalások” játszanák a főszerepet a szakma „zöldülésében”. Ennek a jótékony hatású kompromisszumcsomagnak az egyik eleme lehetne a talajművelési reform megfontolása, hogy ne csak az üzleti és/vagy a zöldlobbi akarata érvényesüljön a zöldszabályzók megtestesülésénél a mezőgazdaságban!
Tapasztalatok az idei különleges évjáratban
Nálunk a hűvös, kezdetben még száraz, már-már aszályos tavasz jellemezte az évjáratot. A későbbiekben a hőmérséklet felső szélsőségeitől megkíméltettünk, mindemellett időszakonként és helyenként igen jelentős csapadék hullott, amely sok helyen – finoman szólva is – meghaladta az ideális mennyiséget. Ilyen évjáratban kezdtük a no-till kísérleteinket, és folytattuk a már többéves no-till és min-till termesztési technológiáinkat napraforgó-, kukorica- és cirokkultúrákban.
Átlagos (a mi körülményeink között) termőterületre kerültek a no-till kísérletek. Ezekben négyes vetésforgóban, osztott parcellákon (művelt és nem művelt alparcellákon), négy ismétlésben vizsgáltuk és hasonlítottuk össze a kukorica, a napraforgó, a kalászosok és az őszi borsó reakcióit a művelés és a nemművelés hatására. A nem kísérleti területeken a napraforgót és a cirkot átlagos vagy annál gyengébb termőképességű területeken termesztjük, míg a kukorica termesztése az átlagos vagy annál jobb területekre koncentrálódik.
A kísérleti és az üzemi tapasztalatok némileg széttartanak. A kísérletekben átlagos termőhelyi tulajdonságok mellett a négy vizsgált növény esetében nem volt szignifikáns különbség a művelt és a nem művelt területek termésében. A kísérletben a nem művelt parcellákon lényegesen nagyobb mezeipocok-populációkat felvételeztünk, melyeket növényvédelmi eljárásokkal kellett kordában tartanunk. Kezdeti fejlődési lemaradást csak a búza esetében tapasztaltunk, mely fejlettségbéli eltérés a vegetáció későbbi szakaszaiban eltűnt, és a termésben már nem mutatkozott meg. A kukorica és a napraforgó esetében a kísérleti területen a kezdeti fejlődésben nem voltak különbségek, azonban a vegetáció második felére a művelésben nem részesített részparcellák jobbak, szebbek zöldebbek voltak, mely állapotok a mérlegen is megmutatkoztak, de a statisztikai értékelés után a szignifikáns terméskülönbséget nem érték el.
A kísérleteken kívül, az üzemi termesztésben no-till és min-till körülmények között nem éreztük magunkat minden esetben ilyen szerencsésnek. Voltak egészen szégyenletes, frusztráló kezdeti állapotok. A kellemetlen az volt, hogy a kelési és/vagy fejlődési probléma a jobb adottságú területeken, illetve a gyengébb területek jobb részein fokozottan jelentkezett, ezért a terméseink a várakozásainktól elmaradtak. Ez különösen tapintható volt napraforgóban, de sajnos „gyűjtöttünk” ilyen tapasztalatokat kukoricában is. A cirok termesztése során semmilyen negatív tapasztalatunk nem volt, leszámítva, hogy némely aszályra erősen hajlamos területen az első esőig a cirok nem kelt ki, de utána minden terület nagyon szép állományt nevelt. A talajművelés oldaláról a legnagyobb előny a magágykészítési eljárások alkalmazásában mutatkozott, elhagyásukat az idei tavaszi körülmények között nem lehetett „büntetlenül” megtenni.
A téli takarónövénnyel borított területeken a vadak fokozott érdeklődése a friss téli legelő iránt okozott némely területeken jelentős taposási kárt, amely az egész vegetációban végigkísérte a növények fejlődését. A nem művelt területeken – némely esetben a takarónövényes minimum műveléses területeken is – jelentős madárkár jelentkezett. Egyre több gondot okoz – részben a zöldítések hatására – a jelentősen emelkedő drótféreg-populáció és az annak nyomán jelentkező károsítás.
Az idei tapasztalatok, összefoglalva
- A száraz, hideg tavaszi időjárás megmutatta korlátait a tavaszi vetésű növények nem- és minimum művelése esetében. (Meg kell jegyezni, hogy ilyen tavaszi időjárás a hazai klímaadottságok mellett meglehetősen ritka.)
- A gyorsabban felmelegedő, de gyengébb adottságú talajokon, táblarészeken a tavasz kedvezőtlen hatása kevésbé érvényesült.
- A kedvezőtlenebb hőgazdálkodással, de jobb kolloidikával és vízgazdálkodással rendelkező, magasabb termőképességű talajokon a hideg-száraz tavasz kedvezőtlen hatása erősebben érvényesült.
- A kísérleti eredmények nem mutattak jelentős, statisztikailag is igazolható (szignifikáns) különbséget a művelt és a nem művelt alparcellák terméseredményei között.
Az AgroFIELD Termelői Club püski no-till kísérleti helyszíne madártávlatból
Nem segítjük a talajművelés reformját, ha csak a dolgok kedvező oldalát sulykoljuk a termelői fejekbe. Be kell számolni a kedvezőtlen tapasztalatokról és buktatókról is, hiszen ha ezeket elhallgatjuk, akkor a csalódás olyan mértékű lehet, hogy szándékaink ellenére nem segíti majd a talajművelés ügyének előrehaladását. A talajművelés józan és átgondolt reformja valódi talajvédő megoldásokat szolgáltat a talajegészség irányába elkötelezett termelőknek és nem termelő, urbánus embertársainknak egyaránt. Mi, termelők nem kerülünk támadások célkeresztjébe, amennyiben a zöldigényeket valós és hatékony megoldásokkal elégíthetjük ki. Kompromisszumként esetleg felvetődhet egyes hatékony, de (talán nem eléggé átgondolt módon) kivont kémiai növényvédelmi megoldások újra rendszerbe állítása a no-till termesztés során.
Kultivátoros talajművelés
A jövőben nem lesz megkerülhető, hogy a szakma ne álljon ki önmagáért. Nem engedhetjük meg, hogy a szakmánkhoz nem értő „önjelölt zöldzsenik” párbeszéd nélkül építsék ki a korlátainkat. A szakmai elit és szakmai érdekképviselet nem maradhat tovább tétlen és néma, mint tette ezt a „Mérgezett föld és pusztaszabolcsi csoda” kapcsán. Elő kell venni szakmai tudásunk tartalékait, és észérvekkel kell lefolytatni a keletkezett vitákat, ahol csak szakmai alapon győzhetünk; minden egyéb pályán a bukásunk kódolva van.
Lajos Mihály
AgroFIELD Termelői Club no-till kísérletek
