Talajok és tápanyagok

A hazai mezőgazdasági termelésben igen hosszú múltra (több mint 40 év) tekint vissza a műtrágyák szinte kizárólagos használata a tápanyagpótlásban, amit az előbb elmondottak alapján túlnyomó részben szakszerűen alkalmaznak is a termelők. Így a makroelemek pótlása a növénytermesztésben jól megoldottnak tekinthető.

Mikroelemek pótlása:

Nem ez a helyzet azonban a mikroelemek pótlásával. Az egyre növekvő területű gyengén ellátott vagy hiányos talajokon jobban kellene gondoskodni erről is, mert az ország talajain sok helyen olyan mértékű a mikroelemhiány, hogy már nem csak a beltartalmi értékmérőket rontja, hanem kihat a terméshozamokra is. Ez a probléma hazánkban nagyobb jelentőségű, mint a környező országokban. Ennek oka, az 1960 és 1980 között (de szűkebb értelemben inkább 1960 és 1975 között) lezajlott alapvető jelentőségű termelési technológiai és szerkezetváltás a mezőgazdaságban.

Az 1900-as évek elejétől az 50-es évek végéig a feudális viszonyok közt megrekedt termelési mód és forma jellemezte a magyar mezőgazdaságot. Bár 1932-ben megépült az első műtrágyagyár hazánkban, a termelés 98-99%-ban továbbra is kizárólag a szervestrágyára alapozott, ún. négyes vetésforgón alapult.

Erre az időszakra a 0,8-1,5 vagy legjobb esetben 1,8-2 t/ha búzatermés volt a jellemző. Más gazdasági növények hasonlóan alacsony hozamai miatt nagyon szűkös volt az élelmiszerellátás egészen az 50-es évek végéig.

1960-61-ben a Szovjetunió meghirdette, hogy 20 éven belül meg kell kétszerezni a mezőgazdasági termelést. Ez az akkori KGST-n belül senkinek nem sikerült, (beleértve az oroszokat is), kivéve Magyarországot. Hazánkban viszont annyira jól sikerült a termelési mód és szerkezetváltás, hogy már a 70-es évek elejére sikerült megduplázni a terméshozamokat, a 80-as évek elejére pedig közel megháromszorozódott a búzatermelés.

Hasonlóan alakultak az egyéb haszonnövények termelési mutatói is. Ez nem csak azt jelentette, hogy a nagyobb termékbőség miatt jelentősen javult az élelmiszerellátás, (néhány jellemző alapján még a nyugati országokat is meghaladóan), hanem azt is, hogy elkezdődött a termőtalajokból a mikroelemek nagyarányú kivonása is.

Országos mikrotápelem mérleg t/évben kifejezve (Tölgyesi 1978)

Mikroelemek kivonása a talajból (Szakál-Barkóczi 1989.)

Műtrágya

Ez főleg azért következett be, mert a műtrágyákkal szinte kizárólag csak az alapvető tápelemeket (nitrogén, foszfor, kálium) pótoltuk vissza és másodsorban azért, mert a műtrágyahasználat szinte teljes egészében kiszorította az istállótrágya alkalmazását a termelésből.

Ez az átállás a műtrágyahasználatra jóval több belső ellentmondással, épp ezért sokkal lassabban, de alapvetően hasonlóan zajlott le a környező országokban is azzal a jelentős különbséggel, hogy az ottani termésátlagok messze nem tudtak megduplázódni 10 éven belül. Mivel az ottani szerkezetváltás nem volt olyan átütő erejű és gyorsan lezajló, mint hazánkban, ezért az ottani talajok mikroelem hiánya lényegesen kisebb mértékű, mint Magyarországon.

Hazánkban a 70-es évek végén, 80-as évek elején az akkori termelőszövetkezetekben egyfajta termelési versenymozgalom bontakozott ki, és nem volt ritka 500-600 kilogramm műtrágya felhasználás hektáronként, mert még a gyenge homoktalajokon is 45-55 q búzát kellett termelni.

Ez alatt a rövid idő alatt lezajlott termelési mód és szerkezetváltás alapvetően változtatta meg az ezt megelőző évszázadok alatt kialakult tápanyagforgalmat, illetve a talajokra jellemző tápanyagegyensúlyt.

Mikrotápelem változások

Néhány kiragadott talajanalízis példán keresztül jól látható, hogy hogyan változott meg a termőtalajaink mikrotápelem mennyisége ezen időszak alatt.

A litoszféra és talajtakaró átlagos mikroelem tartalma (Vinogradov 1948.)

Magyarországi talajok mikroelem készlete (átlagok Győri nyomán 1958.)

A rézellátottságot vizsgálva Tölgyessy (1987) hazánk talajainak 13%-át, kicsit később Kádár (1997) már 29%-át találta rézben gyengén ellátottnak. Hasonló megállapításra jut dr. Várallyai (2006) is, de az irányításával készült nagyarányú országos felmérésből az is kiderül, hogy cink vonatkozásában még nagyobb a hiány, az ország termőtalajain 50%-ot meghaladó a hiányos területek nagysága.

Termőtalajok réz és cinktartalma (Várallyai nyomán 2006.)

Fentiekhez jön az a jelenség, amikor a talaj mikroelemekből nem mutat hiányt, de a bonyolult kölcsönhatások vagy a gátolt transzportfolyamatok révén, illetve a jelentősebb nitrogéndózisok hatására a növényekben mégis jelentkezik a mikroelem hiány.

Tekintve, hogy a tápláléklánc végén álló ember egészsége a termelt élelmiszerek beltartalmi értékein múlik, a mai körülmények között nagyon fontos lenne nagyobb hangsúlyt fektetni a növénytermesztésben a talajanalízisen alapuló okszerű mikroelem pótlásra is.

Ennek szükségességét már sok termelő felismerte, mert nem elhanyagolható azon termőterületeink területe sem, ahol már terméshozam korlátozó tényező lett a mikroelemhiány. Ezeknél a termelőknél termelési elem lett a rendszeresen végzett mikroelemes permetezés.

A megfelelő fenofázisban elvégzett permetezések segítségével jól kiegészíthetjük termelt növényeink mikroelem ellátottságát.

Gyakorlatban

Két példát említenék ezzel kapcsolatban:

A búza igen érzékeny a megfelelő rézellátásra. Búza esetén a permetezésre legalkalmasabb idő a bokrosodás vége szárbaszökkenés kezdete, illetve a virágzás kezdete.

A kukorica igen érzékeny a cinkhiányra. A permetezéssel kiegészített növénytáplálást jelentős hozamnövekedéssel hálálja meg. A legalkalmasabb idő a permetezés elvégzésére a 6-7 leveles állapot, majd a címerhányás kezdete.

A 80-as évek közepe táján kezdődött Magyarországon a szuszpenziós műtrágyázás. Ennek keretében a 80-as évek második felében folytak kezdeményezések a felismert mikroelemhiány pótlására a talajban a szuszpenziós műtrágyahasználat keretében. Ezek a kezdeményezések nagyon szép eredményeket hoztak, mivel akkor még rendelkeztek megfelelő anyagi lehetőséggel a termelő szervezetek.

A 80-as évek legvégén, 90-91-ben lezajlott rendszerváltás alatt megváltoztak a mezőgazdasági termelés keretei, és szerkezete.

Az újjászerveződő termelés során a talajok tápelem készletének pótlására nem maradt elegendő forrás, sok esetben még a makroelemeket sem tudták megfelelő mennyiségben kijuttatni a termelők. Ezért (bár nagyon jó kezdeti eredményeket hozott) a talajok mikroelemes feltöltése megszakadt.

Az 1990 és 93 közötti nagyarányú termelés visszaesés után 1994-95-től lassan új erőre kapó mezőgazdasági termelésben a mikroelemes kiegészítő táplálást szinte kizárólag növénypermetezéssel oldják meg. Bár a megfelelő fejlődési szakaszban adott mikroelem kiegészítés eredményesen tud javítani a növények állapotán, mégis a szükséges mértéknél lassabban terjednek az ilyen irányú beavatkozások annak ellenére, hogy a legegészségesebb a táplálékokkal bejuttatni az emberi szervezetbe a szükséges mikroelemeket. Azért is fontos hangsúlyozni a növénytermesztésben a megfelelő mikroelem kiegészítések szükségességét, mert az állati takarmányozásban régóta alkalmazott mikroelem kiegészítés és ezen keresztül az állati termékek mikroelemek vonatkozásában komplettebb állapota is kevés az emberi szervezet elégséges mikroelem ellátásához akkor, ha a növényi eredetű táplálékokban jelentős hiány van ezekből.

Tekintettel arra, hogy Amerikában jóval korábban kezdődött a műtrágyára alapozott mezőgazdasági termelés, mint hazánkban, korábban is jelentkezett a növényekben fellépő – és ezzel az állati és emberi táplálkozási betegségeket okozó – mikroelem hiány. Ennek alapján Amerikában terjedőben van egyfajta mozgalom, amelynek mottója: „Táplálékod legyen az egyetlen gyógyszered!”.

Ennek keretében tudatosan igyekszenek úgy megválasztani a táplálékok összetételét, hogy elkerülhető legyen a hiánybetegség.

Irodalomjegyzék szerkesztőségünkben elérhető.