Első pillantásra logikusnak tűnne, hogy a világ legnagyobb búzatermelői egyben a legnagyobb lisztexportőrök is. A valóság azonban ennek csaknem éppen az ellenkezőjét mutatja a mezőgazdaság és az élelmiszeripar terén, és ez nekünk is tanulságos.
Miközben a búzaexportot olyan agráróriások vezetik, mint Oroszország, Kanada, Ukrajna, Ausztrália vagy az Egyesült Államok, addig a liszt világpiacán Törökország, Kazahsztán és Németország diktálja a tempót. A különbség jól mutatja, hogy a lisztexport nem mezőgazdasági, hanem élelmiszeripari verseny: nem az nyer, aki a legtöbb búzát aratja, hanem aki a legnagyobb hozzáadott értéket képes előállítani.
Törökország messze a világ első számú lisztexportőre
A búzaliszt (HS 110100) 2024-es világkereskedelmi adatai szerint óriási a különbség az első és a többi szereplő között.
Magyarország mintegy 156 ezer tonnás exporttal a világ első húsz lisztexportőre közé tartozik, ami kedvező pozíció, ugyanakkor messze elmarad a vezető országoktól.
Ugyanakkor már ez a rangsor is meglepő lehet. Nem szerepel rajta Oroszország, alig látható az Egyesült Államok, India pedig szinte teljesen hiányzik, miközben ezek a világ legnagyobb búzatermelői közé tartoznak.
A liszt nem mezőgazdasági, hanem élelmiszeripari termék
A magyarázat egyszerű: a búza és a liszt két teljesen eltérő üzletág. A búza alapanyag, amelyet viszonylag egyszerű tárolni és ömlesztve, alacsony költséggel lehet szállítani a világ bármely pontjára. A liszt ezzel szemben már feldolgozott élelmiszeripari termék. Előállításához modern malmok, laboratóriumi minőség-ellenőrzés, korszerű csomagolás, szigorú élelmiszer-biztonsági rendszerek és jól szervezett logisztika szükséges. Éppen ezért a liszt világpiacán nem a mezőgazdasági termelési potenciál, hanem a feldolgozóipar fejlettsége dönti el a versenyt.
Nem megtermelni, hanem feldolgozni éri meg
A világelső Törökország kiváló példa arra, hogyan lehet hozzáadott értéket teremteni.
Az ország jelentős mennyiségű búzát vásárol a fekete-tengeri térségből – elsősorban Oroszországból és korábban Ukrajnából –, majd korszerű malmaiban lisztté őrli. Az így előállított terméket elsősorban a Közel-Keletre, Afrikába és Közép-Ázsiába exportálja.
Vagyis nem a saját búzatermésére építette fel világelső pozícióját, hanem a malomiparára.
Hasonló logika figyelhető meg Kazahsztánban is, amely a környező közép-ázsiai országok számára kész lisztet exportál, nem csupán alapanyagot.
Miért hiányzik Kína és India a listáról?
A világ két legnagyobb búzatermelője Kína és India, mégsem meghatározó lisztexportőr.
Ennek elsődleges oka a hatalmas belső fogyasztás. A több mint 1,4 milliárd lakosú országokban a megtermelt búza döntő részét saját lakosságuk fogyasztja el kenyér, tésztafélék és más élelmiszerek formájában. Sok évben még importra is szükségük van, így exportálható liszt gyakorlatilag nem marad.
Más nagy búzaexportőrök – például Kanada, Ausztrália vagy az Egyesült Államok – pedig gazdasági okokból inkább nyers gabonát értékesítenek. A búza hosszabban tárolható, olcsóbban szállítható, és sok importáló ország maga szeretné elvégezni az őrlést, hogy saját malomiparának adjon munkát.
A hozzáadott érték nem a búzában, hanem a lisztben van
A liszt exportja lényegesen nagyobb gazdasági értéket képvisel, mint ugyanannyi nyers búza értékesítése.
A feldolgozás során nemcsak a termék ára nő, hanem új munkahelyek jönnek létre a malomiparban, a csomagolóiparban, a logisztikában és az élelmiszeriparban is. Ezt felismerve több ország tudatosan támogatja a feldolgozott gabonatermékek kivitelét.
Valójában a liszt csak az első lépcső. A legnagyobb hozzáadott értéket már a tésztafélék, a sütőipari készítmények, a kekszek, a péksütemények vagy akár a speciális malomipari termékek jelentik.
Ez ugyanaz a gazdasági logika, mint a kávépiacon: Brazília ugyan a világ legnagyobb kávébab-termelője, de a prémium pörkölt kávék és kapszulák exportjában inkább európai országok járnak az élen.
Magyarország számára is stratégiai kérdés lehet
Magyarország évente jellemzően 2-3 millió tonna búzát exportál, miközben lisztből ennek csak töredékét, mintegy 150–160 ezer tonnát értékesít külföldön. Pedig hosszú távon éppen a feldolgozottság növelése jelenthetné a kitörési pontot. Nem feltétlenül több búzát kellene termelni, hanem nagyobb arányban itthon feldolgozni azt. Ennek több lehetséges iránya is van Egyrészt a korszerű malomkapacitás további fejlesztése. Másrészt a regionális piacok igényeire épülő lisztexport növelése; speciális lisztek, darák és malomipari alapanyagok előállítása. Emellett magasabb feldolgozottságú termékek – például tészták, kekszek, pékipari készítmények – exportjának erősítése; vagy szükség esetén akár importbúza feldolgozása is, ha az gazdaságilag kedvezőbb és új exportpiacokat nyit.
A nemzetközi példák azt mutatják, hogy a gabonapiacon nem feltétlenül az lesz a nyertes, aki a legtöbb búzát termeli. Sokkal inkább az, aki képes abból minél nagyobb hozzáadott értékű terméket előállítani és sikeresen értékesíteni a világpiacon. A jövő gabonakereskedelmének valódi versenye ezért egyre kevésbé a földeken, sokkal inkább a malmokban és az élelmiszeripari üzemekben dől el.
A búzafeldolgozás erősítése, a lisztexport növelése egyben lendületet adhatna a jó sütőipari (reológiai) értékű prémiumbúzák hazai termesztésének is. Lásd erről ezt a cikkünket: Felértékelődik, jövedelmező megoldás a prémium minőségű búza
