Miközben pörög a világpiac, a magyar tejágazatnak szinte az összes szegmensében gyors és alapvető változásokra volna szüksége ahhoz, hogy valamit profitáljon a konjunktúrából.
A ma előnye nem garancia a holnapra
A tejpiaci kibontakozást két tényező is segítené. Egyrészt a tejtermékek iránti világpiaci kereslet erőteljesen növekszik. Emellett az EU 2015-től megszüntette a termelést korlátozó kvótarendszert – igaz, az ebből kiinduló fejlődést némileg fékezik a szigorodó környezetvédelmi előírások és korlátozások. Az OTP Agrár szakértői szerint továbbá az iparág jelenlegi jövedelem-stabilitását biztosító uniós támogatási rendszer hosszabb távon nem tartható. Vagyis a tejtermelő gazdáknak muszáj (lesz) kihasználniuk a hatékonyság növelését célzó pályázati és más lehetőségeket. A magyar termelők a telepek méretét és a meghatározó gazdaságok termelési színvonalát tekintve helyzeti előnyben vannak, de ez még nem garancia rá, hogy nyertesként jövünk ki a várható változások időszakából.
Jó adottságok, gyenge teljesítmény
Az előrejelzések szerint – a 2017-2019 közötti átlaghoz képest – 2029-re a világon 23 százalékkal bővül a friss tejtermékek fogyasztása. Ezzel évente átlagosan 400 ezer tonnával nőhet az uniós export, megőrizve a kontinens vezető pozícióját a piacon. Hazánk ebből a tenyésztési és tenyésztésszervezési szempontból jól kézben tartott tehénállomány révén veheti ki a részét, miután az ellenőrzött tejtermelő jószágok aránya kiemelkedő. A hozamok uniós összehasonlításban magasak, de már a tej beltartalmi értékei gyengébbek (kisebb zsír- és fehérjetartalom). És bár a technológiai háttér az elmúlt években sokat korszerűsödött, a tejelőtehenek életteljesítménye továbbra is alacsony. Az sem kedvez a tejtermelőknek, hogy – részben makrogazdasági tényezők miatt – a nyerstej előállításának magyarországi önköltsége a nemzetközi versenytársakhoz mérten akár 20-25 százalékkal is magasabb lehet.
Elveszett piacok
Az egész ágazatot terhelő probléma továbbá az is, hogy a magyar tejgazdaság az elmúlt három évtizedben elveszítette belső piaca csaknem negyedét. Az egy főre jutó éves tej- és tejtermékfogyasztásunk az EU fejlett országaiénak csupán 55-60 százalékát teszi ki. Nem csoda, hogy így a hazai feldolgozók gyártási kapacitása jelentősen elmarad a lehetőségektől. Ráadásul a zsugorodó piacot az indokoltnál jóval nagyobb mértékű és növekvő arányú importáruval látják el.
Illusztráció: Horizont Média/archív, Kohout Zoltán
Önmagában a támogatás sem segít
Az OTP Agrár elemzői szerint könnyű lenne erre odacsapni, hogy a kilábalást az EU-s és hazai állami támogatások felhasználásával lehet elindítani. Tény, hogy szükség van a tejtermelő és feldolgozó ágazat versenyképességét hátráltató körülmények megszüntetésére, a termelési hatékonyság javítására, az innováció, valamint a termelői szerveződések és együttműködések erősítésére. Az is biztos, hogy az előttünk álló időszakban elérhető jelentős támogatások növelik a beruházási kedvet. Ugyanakkor elhomályosíthatják a kockázatokat, különösen a feldolgozóknál tervezett fejlesztéseknél. Ha ugyanis továbbra sincs piac, akkor a nagyszabású beruházások sem érnek sokat.
Kitörési pontok
Ezért a pénzintézet szakértői a következő pontokon javasolnak stratégiai szintű változást – elsősorban az alapanyag-termeléssel kapcsolatban. Fontos növelni a tömegtakarmány-termelés minőségi színvonalát, ami nélkülözhetetlen többek közt a genetikai potenciál kihasználásához. Növelni kell az egy tehénre jutó laktációs termelést a genomikai tenyészérték alkalmazásával, mesterséges termékenyítéssel, embrió-átültetés alkalmazásával. A genetikához igazodó, a tejzsír- és tejfehérje-értékeket javító takarmányozást és a takarmányozással kapcsolatos technológiai fejlesztéseket kell megvalósítani. Meg kell szüntetni a pazarlást mind az élelmiszeripari és mezőgazdasági melléktermékek takarmányozási célú hasznosításának elősegítésével, mind a pazarló energiafelhasználás megszüntetésével. Ide tartozhat akár a trágya magasan hozzáadott értékű termékként történő feldolgozása is. Emellett fejleszteni kell a tartási és fejéstechnológiákat, szélesebb mértékben be kell vezetni precíziós állattenyésztési technológiákat. Fontos továbbá a végtermék-centrikus megközelítésben a nagyobb tejfehérje- és tejzsírtermelésre alkalmas fajták, illetve szelekciók alkalmazása.
