Fejlődésért kiált a hazai tejipar

Lidérces visszhangként tér vissza az a szó, ami a magyar mezőgazdaság általános elmaradottságát írja le. A tejipar stabilitása és versenyképessége ezen múlik – ezt mutatta meg a tavalyi év. De megmutatta az összefogás egy szép vonását is.

Olcsón adjuk a tejet, drágán fizetjük a nyugati tejipart

A tavaly tavaszi járványidőszak pánikvásárlásai ismét és sokadszor bizonyították, hogy bár a hazai tejipar stabilan képes a hazai igények kielégítésére, a fejletlensége miatt az indokoltnál kitettebb a világpiaci hatásoknak. Ennek fő oka az, ami a magyar agrárium általános problémája: még mindig az alapanyag-előállítás és -kivitel dominál, és alacsony arányú a feldolgozott termékek volumene. Bár tavaly a nyerstejtermelés elérte a 2 milliárd kilót, annak nagy része feldolgozatlanul hagyja el az országot. Ez azért is abszurd és hátrányos gazdaságilag, mert emiatt gyakorta alapvető tejtermékekből – sajtokból, túróból, vajból – nagy mennyiséget importálunk. Szomorúan emlékeztet hát a helyzet más piacainkra (akár a szóját és más gabonákat, vagy a húsipari termékeket vesszük alapul): kimegy a jó minőségű alapanyag olcsón, és drágán behozzuk a feldolgozott termékeket. Harc Zoltán, a Tej Szakmaközi Szervezet és Terméktanács ügyvezető igazgatója egyenesen úgy fogalmazott: mi fizetjük a külföldi munkásokat azzal, hogy a boltokban minden második félkemény sajt külföldi, a vaj, joghurtok 60-70 százaléka import.

Nem mindenki engedett az irreális áraknak

Ugyanakkor a tej-felvásárlási árak évek óta komoly stabilitást alapozhatnának meg. Az ár immár majdnem 4 éve 90 és 110 forint között van. Tavaly decemberben például a nyerstej országos termelői átlagára 110 forint volt kilónként, ami némileg magasabb volt a 2019-estől. Igaz, hogy bár a felvásárolt mennyiség több volt, mint 2019 év végén, de a kiviteli ára (107 forint/kg) a novemberihez képest, az előző évihez képest 3 százalékkal csökkent, sőt, a kiviteli ár 3 százalékkal maradt el a termelői átlagártól. Az Európa- (és világ-)szerte tapasztalható túltermelés és piaci harc következtében gyakorta előfordul, hogy irreális árakon kerül egyes boltokba, áruházakba import tej. Ez különösen így volt a járványidőszak első hullámában, amikor a vendéglátóhelyek és az oktatási intézmények, közkonyhák leállásával nagy készletek ragadtak be. Sok helyütt 89-90 forint alá zuhant a nyerstej ára. Rokonszenves magatartást tanúsítottak azonban azok a kereskedelmi egységek és hálózatok, amelyek nem engedtek a külföldi felesleggel olcsón jelentkezők nyomásának.

Illusztrációk: Horizont Média/archív

Korszerűsítő fejlesztések

A tej-feldolgozóipar elmozdulását a hazai fogyasztási szerkezet sem motiválja egyelőre. Itthon a tejfogyasztás elsősorban az iható tejtermékekre, döntően a tejre fókuszál, míg például Európában inkább a túrók, sajtok és más készítmények keresettek. A magasabb hozzáadott értékű termékek pedig a hazai feldolgozók számára is távlatot jelentenek, hiszen több hazai nagyüzemben jelentős fejlesztések történtek. Például  Debrecenben 8 alkalmazott napi 250 ezer liter tej feldolgozásával 25 tonna sajt előállítására képes üzemrészt építettek 15 milliárdos beruházással. Az évi 8 ezer tonna kapacitású üzem a teljes, mintegy 60 ezer tonnányi magyar sajtimport hetedét képes kiváltani, porítóüzemében pedig évente 6500 tonna porterméket készítenek édes savóból.