„…a legkorszerűbb kacsatelepen persze a kacsák is boldogok”
Hol vannak már azok a ’80-as, ’90-es évek, amikor pörzsölővel melegítették a libaólakat? Szántó István emlékeiben mindenképpen ott vannak, hisz azok voltak az induló lépései a víziszárnyas-ágazatban. Az ezredforduló számára is fordulópontot jelentett, hisz a népszerű Sapard pályázat segítségével 2004-re az ország legmodernebb víziszárnyas-telepévé alakította sajátját. Kihívás mégis maradt, így a következő beruházással az eddig kiszervezett tömésbe is belevágott a vállalkozás (akkor még nem sejtve az előtte álló állatvédő támadásokat). És bár a fáraók korában is mesterségnek számított a libatömés, sőt hazánk parlamentjében is fel van tüntetve a mesterségek között, a Szántó családnak és vállalkozásának meg kellett küzdeni a maga igazáért ebben a történetben. A megoldást még ma is büszkén mutatja fel a cégvezető-tulajdonos, hisz a Fehérkereszt Állatvédő Liga szakmai alapokon hozott döntése és az erről szóló oklevele igazolja az egyébként XXI. századi tenyésztési és hízlalási módszerek létjogosultságát.
És mitől boldog a tiszakécskei kacsa? A vállalkozás svájci exportra (is) tenyészt kacsát, amit az üzleti fél rendszerint személyesen is ellenőriz. Svájci elvárás, hogy a kacsák nemcsak, hogy jól szellőző ólakban élhetnek, hanem gyakorlatilag biztosítani kell nekik a szabad ég alá való kijutást és a fürdés, azaz szabad medence lehetőségét, elvégre vízi szárnyasról van szó. Ez a svájci boldog kacsa program itt, Tiszakécskén.
További képeket megtekintheted gallériánkban!
Szavazáshoz kattints a képre!