Tömegtakarmányaink tavaszi betakarítása és silózása

A lucerna betakarítása

A lucernabetakarítás időpontjának megválasztását alapvetően három tényező határozza meg: a minőség, a mennyiség (a takarmányozni kívánt állomány létszáma és termelési szintje), és a telepítés élettartama. A szakirodalmi adatok szerint az optimális táplálóanyag-tartalom a növények zöldbimbós állapotában következik be. A nagy fehérjetartalmat (>22%) és kis rosttartalmat (20-25%) jelentő jó minőséget a technológiai veszteség miatt bimbózás előtti, vagy nagyon korai bimbós állapotban történő kaszálással lehet elérni (amikor a lábon álló lucernának kb. 18-20% a szárazanyag-tartalma). Ekkor azonban megközelítően csak fele termésmennyiséggel tudunk számolni (2-3 t sza/ha). A korai kaszálással együtt járó kisebb termésmennyiség a későbbi kaszálások során megtérülhet.

1-2. ábra: Lucerna korai és érett bimbós állapota: várható nyersfehérje-tartalom 20-22% és 18-20%.

Ajánlott tarlómagasság: 8-10 cm (talajszennyeződés és fertőzésveszély csökkentése). A fonnyasztás időtartamát ezt követően úgy érdemes megválasztani (ideális esetben 8-10 óra, időnként elhúzódhat 24 óráig az időjárástól függően), hogy a végső szárazanyag-tartalom 30-40% közé essen. Ebben az esetben viszont javasolható valamilyen biológiai silózási adalékanyag használata, mert a fiatal növénynek nagyobb a pufferkapacitása (lúgosabb). A lucernát a harmat felszáradása után kaszáljuk, mivel a lábon álló anyag könnyebben kiszellőzik, továbbá a renden fekvő anyagból a felületi víz nehezen távozik, befülledést okozhat. A kaszálás során feltétlenül javasolt gumihengeres szársértőt is alkalmazni az egyenletesebb és gyorsabb fonnyadás érdekében. A szársértős rotációs kaszák után visszamaradt lucernarendeket azonnal el kell teríteni. Az 5-10 cm vastag laza szőnyegrenden könnyen átszellőzik a lucerna. A rendterítés viszont bizonyos mennyiségű fehérjeveszteséget okoz, még a nedves lucerna esetében is. Jó időben a lucernát a lehető legkevesebbet mozgatjuk, mivel a mozgatás fehérjeveszteséget okoz, még nedvesen is, tehát 60-65% nedvességtartalom eléréséig bolygatatlanul hagyjuk a rendet. A 60-65% nedvességtartalom (35-40% szárazanyag-tartalom) elérésekor szűkített rendet kell készíteni vezérelt ujjas rendképzővel. Összességében, még megfelelő technika alkalmazásakor is minimálisan 2-3% fehérjeveszteséget jelent a nagyüzemi betakarítás.

Az olaszperje betakarítása

Etetésének élettani előnyeit (cukor, karotin, fehérje, emészthető rost, étvágyra gyakorolt hatás) és növénytermesztési korlátait (csapadék és nitrogén-pótlás, önköltség) a termelők már jól ismerik. Betakarítása kétmenetes (kaszálás és fonnyasztás). Kaszálását akkor kezdjük meg, amikor a kalász még hasban van. Szársértő alkalmazása javasolt. A rendet teríteni kellene, ami nagy termésmennyiség esetében nehézkes. Ha a rendterítést nem végezzük el, akkor a lehető legszélesebb rendet kell hagyni a kasza után, majd érdemes forgatni. Ajánlott tarlómagasság: 7-10 cm. A fonnyadás időjárástól függően kb. 24-48 óra áprilisban. Tartsuk szem előtt a min. 30% szárazanyag-tartalom elérését. A nagyobb szárazanyag-tartalmú szenázsban több cukor őrizhető meg (kisebb az erjedési veszteség). Silózása falközi silóban, fóliatömlőben, bálaszilázsként egyaránt lehetséges. Könnyebben tömöríthető, mint a lucerna. Erjedése kevésbé kockázatos, mint a lucernáé. A silózási adalékanyag alkalmazása felgyorsítja az erjedés folyamatát az első napokban, csökkentve ezzel a táplálóanyag-veszteséget és a káros erjedés kockázatát. Az április végén-május elején történő betakarítást követően újra silókukoricát lehet vetni a területen (rövidebb FAO-számmal). Lazább talajokon lehetséges egy második kaszálás is, ami (megfelelő csapadékellátás esetében) nagyjából 3 hét múlva követi az elsőt, ezután pedig lehet rövidebb tenyészidejű, korszerű cirokfajtákat vetni. Az olaszperje „meghálálja” a gondoskodást, de szigorúan gyengébb eredményekkel reagál az agrotechnikai/technológiai hiányosságokra (elkésett betakarítás!).

Őszi keverékek betakarítása május végén-június elején

Az őszi keverékek (például: őszi árpa-őszi borsó, őszi búza-őszi borsó) alkalmazása egyre gyakoribb, a nagy termésmennyiség és a kiegyenlített fehérje/energia arány miatt. Növendékeknek kiváló takarmány, így a lucernaszilázs és a silókukorica-szilázs nagyobb mértékben tartalékolható a termelő állománynak.

A jelentős rosttartalmú, de jól emészthető (a pillangós virágzásában betakarított) takarmánykeverék-szilázsok nagy mennyiségben etetve növelik a növendékek marmagasságát és a kifejlettkori testkapacitását, ami kedvező hatással van a későbbi szárazanyag-felvételre és a tejtermelésre. Fiatalon betakarítva és megfelelő minőségben erjesztve a szárazonállók, előkészítők és a kistejűek nagyobb mennyiségben (10-15 kg/nap/tehén), a fogadó és a nagytejű csoportok kisebb mennyiségben (5 kg/nap/tehén) kaphatják. A támasztónövény szárszerkezete miatt javasolt a szecskázás és a fóliatömlőbe vagy falközi silóba történő betárolás. Egyedi csomagolású bálaszilázs is készíthető, de ebben az esetben nagy figyelmet kell fordítani a támasztónövény fenofázisára (a nem aprított vagy hosszú szeletméretű szalmaszár nehezen tömörödik). A betakarítást a gabonanövény fenofázisához igazítsuk, mely korai kaszálás esetén legkésőbb virágzás kezdetén időszerű. Ügyeljünk a pillangós állapotára is. Fontos hogy a keverékkomponensek egyszerre váljanak kaszaéretté. A betakarítás, ezért történhet a pillangós növény virágzásakor, vagy borsó esetében a virágzás- hüvelyképzés határán, amikor felül még virágok láthatók, az alsó szárrészen azonban a hüvelyek fiatal állapotban vannak (a borsószemek még nem telítődtek). A betakarítás időpontja (május-június eleje) és fenofázisa meghatározó a keverék táplálóértéke szempontjából és az egyik kritikus pontja a jó minőségű keverék-szilázs készítésének.

A kétmenetes betakarítás (kaszálás és az ezt követő fonnyasztás) a legmegfelelőbb módja a betakarításnak. Ebben az esetben a fiatalabb fenofázisban történő kaszálás előnyt jelent, a rendkezelés nehézségei és a talajszennyeződés azonban hátrányt.

3. ábra: Keverék kétmenetes betakarítása járvaszecskázóval (Agro Cow Kft.)

Őszi vetésű gabonafélék (búza, árpa) hagyományos betakarítása

A tisztavetésű őszi gabonafélék (búza, árpa) szintén alkalmasak szilázs készítésére. Az őszi vetésű gabonaszilázsok hagyományos májusi, június eleji betakarításakor a tejesérés végét, viaszérés elejét javasolja a szakirodalom, az emészthetőség-keményítőtartalom-hozam ésszerű kompromisszumaként. Ahogy öregszik a növény, úgy épül be a keményítő, nő a hozam, de romlik a táplálóanyagok emészthetősége! A gabonaszilázs ebben az állapotban potenciálisan 20-25% keményítőtartalmú (kevés a hazai adat erre vonatkozóan) és 25-50 t/ha zöldhozamú. Energiatartalma (NEl: kb. 5,0-5,3 MJ/kg sza.) azonban még ekkor is jóval elmarad a kukoricaszilázshoz képest. A gabonaszilázs betakarítása a szemérés állapotában egymenetben történik, fonnyasztás nélkül (speciális gabonaadapterrrel szerelt) járvaszecskázóval, „lábról” betakarítva, de ettől korábbi betakarítás esetében (kalászhányáskor) kaszálni és fonyasztani kellene (min. 30% szárazanyag-tartalomig).

A betakarítás és a silózás kritikus szempontjai (praktikum)

Fiatal fenológiai fázisban a betakarítás alappillérei az alábbiak, ami nélkül az alapanyag nagy valószínűséggel vizesen vagy befülledve fog beérkezni a silótérbe:

• A kétmenetes (kaszálás és fonnyasztás) betakarítás: a fiatal növény kiindulási szárazanyag-tartalma kb. 15-20%, amivel nem célszerű silózni.
• A szársértés az egyik legfontosabb szántóföldi művelet annak érdekében, hogy a fonnyadás gyors legyen.
• Ajánlott tarlómagasság: 8-10 cm. Így a talajszennyeződés veszélye jelentősen csökkenthető, csapadékos időjárás és nedves talajállapot esetében kisebb a fertőzésveszély. A talajszennyeződés csökkenti az energiatartalmat: +100 g hamu = – 0,5-1,0 MJ/kg sza. nettó energia.
• Az azonnali rendterítés a másik kulcsa az intenzív és gyors fonnyadásnak. Mind a szársértés, mind a rendterítés okozhat nehézségeket betakarításkor a jelentős hozam miatt (várható hozam: 40-50 t/ha zöld alapanyag), amire a műszaki háttérnek fel kellene készülnie.
• A fonnyadás időjárástól függően kb. 24-48 óra legyen május elején és 4-24 óra júniusban. Ha ettől hosszabb ideig van a renden, akkor az jelentősen rontja az alapanyag mikrobiológiai állapotát (vajsavtermelő Clostridiumok, bacillusok, élesztőgombák, penészgombák stb.)
• A keverékek esetében a betakarításra május végén-június elején kerül általában sor, amikor már kedvező az időjárás a fonnyadáshoz (20-30 ?C közötti napi csúcshőmérséklettel és kevés harmattal), ezért készüljünk fel a gyors rendfelszedésre, amit jelentős szállítókapacitással kell megtámogatni és gyors, de hatékony taposás kell, hogy kövessen.

Kritikus szempontok, melyek meghatározzák az erjedés minőségét a falközi silóban:

• A minimum 30% szárazanyag-tartalom elérése fontos tényező.
• Amennyiben ez nem lehetséges, úgy a 25-30% nedvességtartalom elérése a kényszerszülte feladat. Ekkor nagyobb dózisban adagolt tejsavtermelő baktériumokkal történő oltással van esélyünk a vajsavas erjedés megelőzésére. Biztosíték azonban nincs a jó minőségű erjedésre ebben az esetben.
• Amennyiben a 25%-os szárazanyag-tartalmat sem érjük el, úgy az abrakkeveréses technika (10-20%-ban darált kukorica, búza, árpa) vagy a kb. 4 l/t dózisú savkeverék (hangyasav:propionsav) alkalmazása jelenthet drága, de biztonságos megoldást. A sav alkalmazása veszélyes lehet a dolgozókra és általában korrozív. Érdeklődjön munkavédelmi szempontból kevésbé veszélyes, un. pufferolt adalékok iránt a forgalmazóknál.
• Behordás t/óra = tömörítő traktorok súlya kg/800 (tömörítőhenger esetében nem érvényes a számítás )
• A tömörítés rétegvastagsága: 15-30 cm (+15 cm = -100 kg/m3, cél: min. 600 kg/m3)
• Oldaltakaró fólia alkalmazása visszahajtva a felületre a silózás végén: enélkül az oldalfal beázhat és a szél fellevegősítheti oldalirányból az egész takarófelületet (duplafólia esetében elég gyakori, ha nincs megfelelően rögzítve).
• Ha vékony rétegben tapostuk a beérkező anyagot, akkor nem kell éjszaka is taposni, elég lenne +2-3 óra a behordás végétől számítva. A depót le kellene takarni éjszakára.
• A szilázs lehetőleg ne érjen a betonfal fölé. Amennyiben a széli veszteség eléri az 5 %-ot, úgy a veszteség 100 t (kb. 13 ha lucerna) egy 200 vagon kapacitású silótérben.
• A taposás végétől számítva 4 órán belül le kellene takarni a depót, sűrűn gumiabroncsokkal rögzítve és súlyozva a fóliát/fóliákat. Az oldalfalnál kavics-zsákot használva a jobb illeszkedés érdekében.
• Várjunk 6 hetet a silóbontással, ha a készletek lehetővé teszik. Mintázáshoz vagy fúrjuk meg teljes mélységében a depót, vagy várjunk, amíg elérjük a 1,5-2 méteres falmagasságot. A gyengébb minőségű szilázst addig az üszőkkel etessük, a romlott részt pedig ne használjuk fel.

Eredményes tavaszi szezont kívánunk!

Dr. Orosz Szilvia és Dr. Hoffmann Richárd