A hazai marhahúskínálat több mint felét a tejhasznosítású selejt tehenek adják. Európa-szerte, közte hazánkban is csökken a szarvasmarha állomány, ugyanakkor a friss húsok iránti kereslet egy bővülő értékesítési lehetőséget nyithat a minőségi marhahús termelők számára.
Máig komoly szakmai viták övezik a hazai vágómarhák tenyésztését. Egyesek lekicsinylik az évenkénti mintegy 34 ezer tonna élőmarha-kivitelt és a 17-18 ezer tonna húsexportot, ellenben mások egy elérhető kitörési pontot látnak a szarvasmarhatartás ezernyi baja között a vágómarha külpiaci és hazai értékesítésében. Tény, hogy a magyar szürke történetében az utolsó nürnbergi marhavásárt 1713-ban tartották, s attól kezdve a magyar marhaexport soha többé nem érte el régi fényét. Történelmünk szereplői között patinás családok kötődtek a szarvasmarhához, mint a Batthyányak, a Nádasdyak, a Thökölyek és a Zrínyiek, akik mind tőzsérkedéssel, a marhák fölvásárlásával, hízlalásával és eladásával alapozták meg, illetve gyarapították vagyonukat. Ekkora lehetőség persze ma nincs a hazai gazdálkodók előtt, de például az élőmarha-kivitel értékben csaknem 30%-kal nőtt tavaly a magasabb áraknak köszönhetően. Az élőállatok legnagyobb felvevőpiaca Görögország, Ausztria és Horvátország volt. A marhahús negyede Hollandiába került, és jelentős mennyiséget szállítottunk Ausztriába is. A harmadik helyen álló Romániába változó havonkénti intenzitással nőtt az előállat és a húskivitel egyaránt, novemberben például 448 tonna hús került a romániai piacra. A statisztika alapján jelentősen nőtt a Franciaországba irányuló export, valamint új célországként, Belgium is felkerült a listára.
Az adatok magukért beszélnek
Módos Rita, az Agrárgazdasági Kutató Intézet elemzője elmondta, hogy jelenleg 700 ezer szarvasmarhát tartanak a magyar gazdasági szervezetek és az egyéni gazdák. A KSH adatai szerint az állományból 312 ezer a tehenek száma, melyből a 37 ezer kettős hasznosítású, a 211 ezer tejtermelő és 64 ezer húshasznosítású. A vágásra tartott egy évesnél fiatalabb borjak száma 66 ezer, az 1-2 éves vágóüszőké 11 ezer, a 2 évesnél idősebb vágásra szánt üszőké 2 ezer. A vágómarha-állomány jelentős hányada keresztezett, de jelen vannak a „világfajták” is. A fajtiszta tenyészeteken belül az állomány legnagyobb része magyar tarka, kisebb részt alkotnak a hereford, limousine, aberdeen angus és charolais fajták.
Európa marhahús-fogyasztási listáját Dánia vezeti (28 kg/személyenként), ettől kissé kevesebb húst igényel a francia, olasz és a holland konyha. Magyarországon alig 3,4 kilogramm marhahús kerül egy átlagfogyasztó asztalára, ráadásul a húsok zöme gyenge minőséget képviselő, tejhasznú tenyészetek selejtezett vágásai. A hazai kiskereskedelem – egy kereskedőlánc kivételével – kevés figyelmet fordít az érlelt és a friss minőségi húskínálatra, mondván, csak a tehetősebb magyar vásárlók számára megfizethető a garantáltan porhanyós, érett készítmény. A Magyartarka Tenyésztők Egyesülete néhány éve részt vesz a Minőségi Marhahús Programban, ennek köszönhetően márkázott, kiválóan előkészített, látványosan kiszerelt marhahúsválaszték kerül az egyik áruházlánc polcaira. A növendék magyar tarkák húsából készített termékek, az „érlelt marhahús” projekt sikere láttán legutóbb borjú kísérleti vágást végeztek. A kiskereskedelmi elvárásoknak leginkább a 7 és fél hónapos bika borjú felelt meg.
„A hazai marhavágások, valamint az élőmarha-kivitel aránya 2004-ben még 80-20% volt, a kivitel jelentős növekedése miatt a vágás részaránya 2009-ben már 60%-ra csökkent. Tavaly a szarvasmarha vágása nem érte a 120 ezer darabot. A minőségi marhahúst adó itthoni borjúvágás aránya elenyésző” – mondja Stummer Ildikó, az AKI osztályvezetője. „A 2004-es csatlakozásunk óta számos hazai vágóhíd bezárt, átalakult, leépült. A legnagyobb magyarországi vágóhidak változatlanul fél- vagy negyedelt marhát és darabolt húst értékesítenek, húskészítmények előállításával még kevesen foglalkoznak. A jó minőségű alapanyagért az exportőrök és a vágóhidak versenyeznek egymással. A leépítések, a bezárások miatt azonban a termelők bizalmatlanná váltak, üzletkötéskor előnyben részesítik az azonnal fizető felvásárlókat, illetve a rövid átutalási időt teljesítő kereskedőket. Az utóbbi években növelte a húshasznosítású állattartás értékesítési esélyét, hogy a magyartarka mellett új fajták is megjelentek a kínálatban. Sikeresnek bizonyultak a hústömeg és a húsminőség javítása érdekében végzett keresztezések a magyartarka és charolais fajtákkal.
„A hústermelés csak a western-filmek nézői számára egyszerű, az ágazat nem bír el költséges beruházásokat és drága tartástechnológiai megoldásokat. Az állattartás befektetései évek múlva térülnek meg a hosszú termékpálya miatt. Aki egy üszőborjút állít be, legkevesebb 3-4 év múlva jut pénzéhez. Az értékesítésben helyzeti előnyt élvez, aki egyszerre több állatot képes szállítani” – mutat rá Stummer Ildikó. Kiemeli, hogy a marhahús fogyasztásban nem jellemző az időszakos keresleti csúcs, egyenletes iránta a piaci igény, bár a grillezési, illetve turista szezonban például Horvátországban magasabb a kereslete. Az igényes termékek mellett a magyar szürkemarha kulináris értéke és hagyományőrző marketingje miatt számíthat fokozottabb piaci érdeklődésre, de általában igaz, hogy a magyar háziasszonyok kevésbé ismerik a marhahúsokat, illetve rossz tapasztalataik vannak a „kockázott vegyes hús” miatt. Fontos lenne a húsok ismertetése, bemutatása. Az így támasztott kereslet erősítené az ágazat értékesítését.
A kutatók megjegyzik, a világ marhahús piacán az árak növekedését főleg a kereslet pénzügyi és gazdasági válság nyomán jelentkező csökkenése korlátozhatja. Az OECD legutóbb még az árak mérséklődését jelezte a globális termelés és kereskedelem szempontjából meghatározó régiókban. A számunkra fontos EU-15-ben az árak növekedésére, illetve stabilizálására lehet következtetni, ha itt is érvényesülnek az USA-beli, illetve az argentin piacokra szóló előrejelzések. A magyar marhahúsnak tehát lenne keresnivalója a behozatalra szoruló uniós országokban. Számolni kell azonban a többnyire hollandiai érdekeltségű brazil vágóhidak kínálatával, illetve a piaci rést felismerő európai hústartó istállók jelentkezésével. Stummer Ildikó szerint a nyugati gazdák is élni kívánnak a piaci kihívásokkal, lehetőségekkel, s bennünket némileg megelőzve, a húsmarha tartók mellett egyre több tejtermelő telepen hústartásra is berendezkednek. Ezzel együtt úgy ítéli meg, a magyar friss hús kelendő lehet, hiszen az igazán finom marhahúsételt friss húsból készítik a vendéglősök és a háziasszonyok egyaránt.
Bálint Tóth János
