Új kölesfajok a kukorica gyomosításában

Az egyszikű gyomnövények elleni védekezés minden termesztett kultúrnövény esetében komoly szakmai kihívást és jelentős többletráfordítást jelent, főként ha a termesztett növényünk is az egyszikűek közé tartozik.

A kukorica gyomirtási technológiájának megválasztásban fontos stratégiai kérdés az egyszikűek elleni hatékony megoldás kiválasztása.

A kakaslábfű, muhar fajok, fenyércirok okozta fertőzéseken túl több termelőnek komoly gondot okoz a területén a termesztett köles, vagy ismertebb nevén a vadköles gyomosítása.

 

 

 

 

 

1. ábra A kései köles (Panicum dichotomiflorum) megjelenési formája (Kutas, 2011.09.07)

Ne hagyjuk figyelmen kívül azt a tényt, hogy a köles elleni harcot tovább nehezíti, hogy újabb Panicum fajok fertőzésével és terjedésével kell számolni a közeljövőben.

Ezen fajok kukorica gyomosodásában történő megjelenése védekezéstani szempontból újabb kihívást jelent a termelő és a növényvédelmi szakemberek számára egyaránt.

Csiky és mtsai után 2006-ban Pál és Pinke számoltak be a kései köles (P. dichotomiflorum) szélesebb körű megjelenéséről és gyomosításáról kukoricában.

A fajról Magyar (2011, Növényvédelem 1.szám) összefoglaló publikációja ad kiváló tájékoztatást, aki jelzi, hogy bár elterjedési területe még a Nyugat-Dunántúlra koncentrálódik, biztos és gyors terjedésére lehet számítani.

A fajt alapvetően megkülönbözteti a termesztett kölestől az a morfológiailag fontos bélyeg, hogy szára és levele csupasz, nem szőrözött (1. ábra).

A kései köles komoly fertőzési nyomást tud kialakítani a kukoricában (2. ábra), jelentős termésdepressziót okozva.

A faj elleni védelmet nehezíti, hogy nemzetközi szakirodalmi adatok jelzései alapján a hazánkban fertőzést okozó köles fajra hatékony hatóanyagokra nem elvárt módon reagál.

Tovább nehezíti a védekezési technológia kidolgozását Magyar (2011) csírázásbiológiai vizsgálataiban elért eredményei, amelyben bizonyította, hogy a faj a csírázásához magasabb hőmérsékleti optimumot igényel, íg y elhúzódó és folyamatos csírázására kell számítani.

Ez alapvetően tovább nehezíti az ellene történő sikeres és hatékony védekezési módszer megválasztását.

 

 

2. ábra A kései köles súlyos fertőzése kukoricában (Kutas, 2011.09.07)

 

A köles fajok jövőbeni gyomosító szerepét fokozza, hogy további faj azonosítására is sor került.

Király és mtsai (2009) első ízben azonosították Zala megyében a Panicum riparium köles fajt, amelynek egyes szakmai vélemények szerint, még magyar neve sem ismert, de egyes források „parti” kölesként nevezik meg.

A fajról feltételezik, hogy az Észak-Amerikából behurcolt cérnakölesből (P. capillare) alakult ki.

Németország és Ausztria több pontján is azonosították.

Nyugat-Magyarországon történő megjelenésén túl érdekes, hogy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében Mérken (megyei előfordulását itt jelezték először) kívül 15 település határában (összesen 24 táblán) bizonyították előfordulását (Nagy 2011, szóbeli közlés), illetve Somogy megyében is megtörtént az azonosítása.

Határozása, illetve a cérnakölestől történő pontos elkülönítése, rendkívül nehéz és alapos szaktudást igényel.

Mindezen információk arra világítanak rá, hogy a kukorica gyomirtási stratégiáját nem szabad a megszokott műveletekre és technológiákra korlátozni, hiszen azon kukoricatermesztők esetében, akik erős köles fertőzéssel küzdenek érdemes az elkövetkezőkben pontosan megállapítani és határozni a területen előforduló köles fajokat.