Új lehetőségek a nyári takarmánytermesztésben
Milyen hatással van a klímaváltozás a takarmánytermesztésre, és milyen egyéb mezőgazdasági kultúrákhoz fordulhatunk a mérsékelten szárazságtűrő silókukorica mellett? Cikkünkben bemutatjuk ezeket a takarmánykultúrákat, előnyeikkel és korlátaikkal együtt.
A marhatartók egyik legfontosabb feladata a megfelelő mennyiségű, minél jobb beltartalmú, kevés kiegészítést igénylő tömegtakarmány előállítása. A gazdaságok nagy része a megkerülhetetlennek tartott silókukoricán kívül jellemzően lucernát és áttelelő szenázskultúrákat termeszt.
A klímaváltozás hatására azonban az utóbbi években a nyarak melegebbé, sokszor szárazzá, de mindenképp kiszámíthatatlanná váltak. Egyre nagyobb kihívást jelent a nagy mennyiségű, magas emészthetőségű silókukorica-szilázs előállítása. A nyári csapadék eloszlása egyre egyenetlenebb, gyakran a kritikus időszakban (megtermékenyülés, szemberakódás) hiányzik az eső, ezáltal csökkentve a termésmennyiséget. A betakarításkori nagy meleg hatására a kukorica 2-3 nap alatt megszáradhat, csökkentve a termék emészthetőségét. Ezek a problémák könnyű, homokos talajokon fokozottan jelentkeznek, megkérdőjelezve ott az öntözés nélküli kukoricatermesztés létjogosultságát.
Ilyen viszonyok mellett nagy kockázatot jelenthet az igényes silókukoricának jelentős szerepet szánni a tömegtakarmány-bázison belül.
Szárazságtűrő alternatíva silókukorica helyett
Az új, nyári vetésű, melegkedvelő és szárazságtűrő kultúrák, mint a BMR-cirok, az új szudánifűhibridek, a mohar, az indiai köles és a trópusi pillangósnövények mind megoldást jelenthetnek. Az alábbiakban segítünk eligazodni a különböző alternatívák között, bemutatjuk, milyen körülmények mellett érhető el velük a leglátványosabb eredmény.
Little Giant BMR-cirok betakarítás előtt
Kisebb vízigény, jobb beltartalom: BMR-silócirok
A cirok a kukoricánál igénytelenebb, 30-40%-kal kevesebb vizet igényel, a tápanyagigénye is alacsonyabb. A silócirokra úgy gondolnak a gazdák, mint üszők, illetve húsmarhák számára alkalmas tömegtakarmányra. Ennek a véleménynek az alapja a régebbi fajták gyengébb beltartalma volt, viszont a cirok genetikája sokat fejlődött az évek során, és megjelentek az ún. BMR-silócirok (Brown Mid Rib – „barna főér” rövidítése) változatok. A BMR-cirkok a hagyományos silócirkokhoz képest 15-25%-kal kevesebb lignint tartalmaznak, az eredmény könnyebben emészthető és ízletesebb takarmány. Az alacsonyabb lignintartalom azonban hajlamosít a megdőlésre, ez jelentősen csökkentheti a hasznosítható termésmennyiséget. Ezért az olyan nagy bugájú BMR-silócirokfajta vetését javasoljuk, mint a Little Giant, amely alacsonyabbra, csak 1,8-2 méter magasra nő, rövid szártagú, és kevésbé hajlamos a megdőlésre. Ez a típus, bár alacsonyabb, a nagyobb levélméretének és a jelentős magmennyiséget tartalmazó bugának, valamint a magasabb ajánlott vetőmagnormának (300-350 000 szem/ha) köszönhetően képes jó talajon 40-50 tonna zöldtömeget adni. Az elmúlt években a Little Giant BMR bebizonyította, hogy nem csak a termésbiztonsága miatt jelenthet alternatívát a tejelő gazdaságok számára. A bevizsgálási eredmények alapján kiderült, hogy keményítőtartalma (302 g/kg sza.) és emészthetősége (72,8%) is eléri egy közepes silókukorica-szilázs értékeit, a fehérjetartalma pedig kicsit kedvezőbb is (80 g/kg sza.). Így nem meglepő, hogy a gazdaságokban a közepes minőségű silókukorica-szilázst a Little Giant BMR-szilázzsal felváltva a tejtermelés nem csökkent.
Ezért azokban a gazdaságokban, ahol nincs lehetőség öntözésre, a silókukoricánál kisebb vízigényű Little Giant BMR-cirok megoldást jelenthet a silókukorica kiváltására vagy legalábbis részbeni helyettesítésére.
Széna, szenázs, legelő nyári vetésű kultúrákkal
A klímaváltozás hatására előfordulhat, hogy a szenázs-, széna- vagy a legelőfű-mennyiséget kell pótolni tavasz végi, nyári vagy akár aratás utáni vetéssel. Milyen kultúrák lehetnek erre alkalmasak?
Szudánifű – gyors növekedés, legeltetés óvatosan
A szudánifűfajták és -hibridek melegkedvelők és szárazságtűrők, kaszálás vagy legeltetés után újrasarjadnak, így, ha fővetésben van lehetőség kaszálókultúrát vetni, a szudánifű tökéletes választás. A fajta vagy hibrid kiválasztásánál érdemes nem csak a nagy termésmennyiségre koncentrálni; így tejelőállomány számára feltétlenül a finom szálú Hay King BMR (barna levélerű) szudánifűhibridet ajánljuk, ami kiválóan emészthető. Húsmarhatartóknak a szintén finom szárú Monarch szudánifűhibridet javasoljuk, széna- és szenázskészítésre.
Ezek a szudánifűhibridek májusi vetéssel, háromszori kaszálással 8–12 tonna szárazanyag termésre képesek. Gyorsan növekszenek, a vetéshez képest 60-65 napra már virágoznának, de érdemes derékmagasságban vágni, mert korán betakarítva 70% körüli emészthetőséget és 10-12% körüli fehérjetartalmat várhatunk tőlük. Legeltetni is lehet, 50-60 cm körüli magasság felett, az amúgy jelenlevő kéksavtartalom miatt.
Mohar – ízletes takarmány, de csak egyszer kaszálható
A mohar szintén melegkedvelő és szárazságtűrő kultúra, kaszálás után nem sarjad újra, de kedvelt másodvetésű takarmány. Előnye a szudánifűhöz képest a kedvezőbb beltartalma, ami nagymértékben a kaszáláskori vegetációs állapottól és a nitrogénellátottságtól függ. Az elmúlt években 10 és 16% közötti fehérjetartalmú mohart is láttunk, érdemes tehát nitrogénigényét kiszolgálni. Olcsó és nagyon ízletes takarmány, amit szénaként vagy legeltetéssel is jól lehet hasznosítani.
Indiai köles – legeltetésre optimális, többször kaszálható
Az indiai köles hazánkban egy teljesen új kultúra, amely legelőfűként a moharhoz és szudánifűhöz képest is előnyös tulajdonságokkal rendelkezik. Nagyon szárazságtűrő, többször kaszálható vagy legeltethető, úgy, mint a szudánifű, viszont nincs kéksavtartalma, ezért lehet alacsonyabban legeltetni. Az indiaiköles-hibridek között is vannak BMR-ek, mint a Pampa Mijo, ennek az emészthetősége jobb, mint a többi fajtáé. Zsengén legeltetve a BMR-hibrid indiai köles fehérjetartalma a 1416%-ot is elérheti.
Hay King BMR-szudánifű, tehénborsóval keverékben
Hogyan érhetünk el további növekedést a nyári tömegtakarmányok fehérjetartalmában?
Bár az itt bemutatott növények fehérjetartalma önmagában is magasabb, mint a silókukoricáé, keverékben, melegkedvelő pillangósokkal (mint a lablab és a tehénborsó) együtt vetve a fehérjetartalom még tovább növelhető – ez pedig a kisebb fehérjehordozó-igény miatt olcsóbbá teheti a takarmányozást. A BMR-szudánifű tehénborsós keverékben az elmúlt évek tapasztalatai alapján képes a 13–14%-os fehérjetartalmat elérni, de igényesebb, mint a szudánifű magában vetve. Jó eredményt akkor értek el vele a termelők, ha a vetésekor már eléggé felmelegedett a talaj, és elég nedvességet tartalmazott a kultúra megindulásához. A tehénborsó igényli a rhizóbiumok jelenlétét a talajban, ezért gabona-pillangós keverék után adta a legjobb eredményeket. Ennek hiányában érdemes rhizóbiumos oltást végezni.
Aranyoss Éva
www.sersiafarm.hu
