Ültetvények lemosó kezelése

Kora tavasszal, az idő melegebbre fordulásával, jobb esetben miután elvégeztük az ültetvények metszését, tél végi fatisztogatást és faápolási feladatokat, a soron következő növényvédelmi feladat a gyümölcsfák tél végi lemosó kezelése.

A lemosó kezelés a megelőzés elvén alapszik, vagyis az a feladata, hogy a kórokozók és kártevők létszámát, a fertőzési lehetőséget még akkor csökkentsük le, vagy akadályozzuk meg, amikor még csak megkezdik élettevékenységüket, viszont a növényvédő szerekkel szemben fokozott az érzékenységük, és a kultúrnövényre nem jelentenek nagyobb fenyegetést. A termesztett kultúra esetében ez a rügypattanást megelőző időszakot jelenti, ami a kijuttatás szempontjából optimális legalább +5°C-os hőmérséklettel, szélcsenddel párosul. Azért is fontos a kultúra számára a megfelelő időben elvégzett kezelés, mert az újonnan hajtott, fiatal leveleken, perzselési tünetek jelenhetnek meg.

A tél végi lemosó kezelést nagy permetlémennyiséggel (1200 l/ha) kell elvégezni, fontos, hogy a növény minden részére jusson, a nehezen elérhető helyekre is, a lehető legteljesebb fedést biztosítva annak érdekében, hogy a megbújó károsítók mindegyikéhez eljusson a hatóanyag. A kijuttatás precizitására azért is kell nagy hangsúlyt fektetni, mert a kezelés során alkalmazott készítmények kontakt hatásúak, így a kórokozó és kártevő szervezeteteket be kell, hogy fedjék.

Lemosó kezeléssel a termesztett gyümölcskultúráinkat fenyegető legtöbb kórokozó (gomba és baktérium) és kártevő, ami a növényi részeken telel, visszaszorítható. A következő betegségek a jelentősebbek az ültetvényekben:

• almatermésűeknél: varasodás (Venturia inaequalis), lisztharmat (Podosphaera leucotricha), monília (Monilinia fructigena/Monilia fructigena);

• csonthéjasokban: monília (Monilinia laxa/Monilia laxa, Monilinia fructigena/Monilia fructigena, Monilia furcticola/Monilinia fructicola), levéllyukacsosodás (Stigmina carpophila), tafrinás betegség (Taphrina deformans);

• szőlő: lisztharmat (Erisiphe necator).

A lemosásra használt hatóanyagok közül a réz (rézszulfát, rézhidrox, stb) általánosságban a baktériumos és gombás betegségek ellen hatásos, míg a kén (poliszulfidkén) a lisztharmatfertőzés és az atkák gyérítése céljából alkalmazható, ill. az olaj (növényi olaj, paraffinolaj, vazelinolaj) rovarkártevők és atkák ellen egyaránt alkalmazható. A károsítószervezet meghatározása azért fontos, hogy a növényvédelmi kezelés optimális időben tudjuk elvégezni. Azokban az esetekben, ha a célszervezetek a fás részeken, kéregrepedésekben keresnek télire helyet (pl. atkák, pajzstetvek, levéltetvek tojásai, varasodás, monília áttelelő képletei) akkor érdemes a rügyfakadáshoz minél közelebb, de még a nyugalmi időszakban elvégezni a kezelést. Ha viszont olyan károsító ellen akarunk fellépni, ami a rügypikkelyek alatt vonul telelőre (alma lisztharmat, szőlő gubacsatka), akkor rügypattanás elején kell elvégezni a kezelést.

1. kép Varasodás gyümölcsön (fotó: Schieder Ferenc)

A kórokozó számára a csapadékos, párás idő optimális, de a szaporítóképletek jól bírják a hosszan tartó, nyári meleget is, és amint jön egy kis csapadék, készen állnak a fertőzésre. A varasodás elleni védekezésben nagy jelentősége van az ellenálló fajták alkalmazásának, a tél végi lemosó kezelésnek, ill. a fertőzött lomb összegyűjtésének a fák alól. A gyakorlat szerint fakadáskor, és a tenyészidőszak vége felé elegendő kontakt hatóanyagú készítmények használata, a köztes időben pedig előrejelzésre alapozottan lehet védekezni szisztemikus szerekkel.

2. kép Lisztharmatfertőzés gyümölcsön (fotó: Kálmán Anna Léda)

A betegség ellen már nagyon jó toleráns és rezisztens fajták is elérhetők a piacon. Ez lényegesen megkönnyíti az ellene való védekezést. Rügyfakadástól kezdve 7-10 naponként szükség lehet a védekezésre felszívódó készítményekkel, természetesen a rezisztencia kialakulást megelőzendő, szerrotáció alkalmazásával. A növény számára legkritikusabb időszak a virágzás és a dió nagyságú gyümölcs kifejlődése között van. Ekkor az úgynevezett szisztemikus blokkot alkalmazva védekezünk. Fertőzés létrejöttéhez nincs szükség cseppfolyós nedvességre, de a párás, meleg időt kedveli a lisztharmat.

3. kép Lisztharmattal fertőzött alma virág (fotó: Kálmán Anna Léda)

Cseresznye, meggy esetében a moníliának virágzás időszakában van a legnagyobb jelentőség. De mind a hajtás-, mind pedig a virágfertőző kórokozó tekintetében fontos szerepe van a fertőző anyag gyérítésében a megelőző jelleggel végzett növényvédelmi kezelésnek, így a tél végi lemosó permetezésnek.

4. kép Monília körtén (fotó: Kálmán Anna Léda)

lemosó kezelés
5. kép Monília meggyen (fotó: Kálmán Anna Léda)

6. kép Levéllyukacsosodás kajszin (fotó: Kálmán Anna Léda)

lemosó kezelés

7. kép Tafrinás betegség őszibarackon (fotó: Lepres Luca Annamária)

8. kép szőlő Lisztharmat (fotó: Schieder Ferenc)

Kálmán Anna Léda

Kapcsolódó hírek