Üzleti terv előrelátóan

A december a mezőgazdaságból élők számára a pihenés időszaka, mert amint bejön a fagy, a munkák – bárhol is tartottunk – megállnak. Ha az időjárás kegyes hozzánk, és az időnket, munkaerőnket jól osztottuk be, akkor amit kellett, azt learattuk, amit terveztünk, azt elvetettük. Nincs más hátra, mint várni a Karácsonyt, és együtt ünnepelni a családdal…

E nélkül nincs hatékonyság

…vagy precízebben, mélyrehatóbban megtervezni a jövő évet. Azaz visszamenni a gyökerekhez, és szánni pár napot-hetet a téli hónapokban a talajaink bevizsgáltatására. A talajaink bevizsgáltatása néhány évenként azért fontos, mert csak pontos adatok birtokában készthetünk tápanyag-gazdálkodási tervet. Ez pedig elengedhetetlen a tápanyag-mérleg egyensúlyban tartásához, ami lehetővé teszi számunkra, hogy a termőföldünk hosszú-hosszú évtizedekig termő is maradjon.

Tápanyag és termőképesség

Sajnos az a tapasztalatom, hogy a gazdák egy része nem a talaj tápanyagmérlegét alapul véve termeszt évről-évre, hanem pusztán az adott növénykultúra igényeit veszi figyelembe a maximális terméshozam reményében. Ez szerintem egy fordított szemlélet, hiszen lehet, hogy a növényünk számára kitesszük a szükséges mennyiségű tápanyagot, de arról már nem gondoskodunk, hogy a talaj, amiben növekedni fog, termő legyen, és táplálni tudja a növényt. Azt senkinek sem kell elmondani, hogy sem a búza, sem a kukorica nem a kék, vagy zöld, vagy bármilyen színű apró granulátumokat, bogyókat veszi fel. A növényeink mindössze elemeket vesznek fel, amelyek a periódusos rendszerben megtalálhatóak, és tömegüket tekintve μg-ban fejezzük ki. Ebből már sejthetjük, hogy a grammban kifejezhető tömegű műtrágya-granulátum nem közvetlenül hasznosul. Tehát hiába juttatunk ki (precíz számítások után) műtrágyát, ha a talaj adottságait nem vesszük figyelembe.

Erre kell figyelni!

Tankönyv szerint a következő lépéseket kell(ene) figyelembe vennünk egy-egy adott kultúra megtervezésénél, műtrágyaadag kiszámításánál:

– Szántóföldi termőhelyek azonosítása: a talajok termékenységének jellemzői a főbb agronómiai tulajdonságok alapján. – A termesztendő növénykultúra termésszintjének tervezése (t/ha).

– A talaj tápanyag-ellátottsági szintjének megállapítása a talajvizsgálati eredmények alapján (humusz % –> N ellátottság, AL-P₂O₅–> P ellátottság, AL-K₂O –> K ellátottság).

– A növény fajlagos tápanyagigényének megállapítása (kg/t termés).

– A N, P, K műtrágyahatóanyag-igény megállapítása a talaj tápanyag-ellátottsága alapján.

– A termés tápanyagszükségletének (műtrágyahatóanyag-szükségletének kiszámítása = fajlagos hatóanyag-igény x tervezett termésmennyiség).

– Korrekciós tényezők (a műtrágyahatóanyag-igényt módosító tényezők) figyelembevétele.

– Átszámítás tényleges műtrágyára (N-P₂O₅-K₂O kg/ha).

Fenntarthatóság = odafigyelés

A gazdálkodás egyik célkitűzése a fenntartható fejlődés feltételeinek a megteremtése, amely magába foglalja a természeti erőforrások védelmét és a talaj termékenységének megóvását. A termékenység a talajnak azon tulajdonsága, amely biztosítja a növények akadálytalan növekedését és fejlődését. Ezt számos tényező befolyásolja – többek között – a növényi tápelem-tartalom (Loch, 2004).

A fenntartható fejlődés követelménye, hogy a termelés környezetkímélő és gazdaságos legyen, és alkalmazkodjon az ökológiai feltételekhez. A környezetkímélő tápanyag-gazdálkodás elvárása, hogy a növények tápanyagellátása a környezet minimális terhelésével, túltrágyázás nélkül történjen, és a termőhely adottságait messzemenően vegye figyelembe.

Olyan hihetetlennek hangzik, hogy a talajainkat túl is tudjuk trágyázni. Pedig könnyebb, mint azt hinnénk. A fenti felsorolás utolsóelőtti pontja a korrekciós tényezők figyelembevétele. Itt sok esetben nem számolnak a mikroorganizmusok összetett tevékenységével. Ennek oka lehet, hogy nem ismerik azokat, és ebből az információ hiányból következik az is, hogy nem merik alkalmazni őket. Sok esetben gazdasági érdekekre hivatkoznak: „túl drága”… Pedig összességében nem ismerik a költségeket, vagy épp a költségek csökkentésének lehetőségeit.

Nem kérdés, hogy érték!

A komplex mikrobiológiai készítmények tucatnyi folyamatba képesek bekapcsolódni. Egyik ilyen a tarlóbontás során a tápelemek felszabadítása. Célszerű olyan mikrobiológiai készítményt használni, ami komplex és a lehető legszélesebb spektrumú, mert savanyú adaptív közegben fermentált és magas csíraszámban tartalmaz gombákat is a baktériumok mellett. Így a tarlóbontáshoz szükséges összes biológiai feltétel adott. Ez esetben az egy év alatt a talajból felvett és a terménnyel be nem takarított növényi maradványok visszaforgatva, lebontva tápanyagként szolgálnak a következő vetésnek. Ennek függvényében már nem is kérdés, hogy érték-e a napraforgó szára. Tarlóbontáskor mindenféleképpen olyan készítményt kell választani, amely széles spektrumú, tehát több törzset is tartalmaz, baktériumokat és gombákat vegyesen. Az előbbiekből látszik, hogy önmagukban a csak cellulózbontó baktériumokat tartalmazó készítmények kevesek. A pektinbontó mikroorganizmusok és a ligninbontó gombák jelenléte nélkül a kívánt tarlóbontása nem valósul meg.

A talajéletet és így a lebontó mikroorganizmusokat is erőteljesen befolyásolja több tényező mellett a talaj pH-ja. Legjobb szándékunk és legnagyobb igyekezetünk mellet is a hazai talajok többsége savanyú vagy savanyodik. A gombák, amelyek képesek akár az egész tarlóbontás folyamatát véghez vinni, a savanyú talajokon is kifejtik hatásukat, nem csak a semleges, vagy közel semleges talajok esetében. Savanyú közegben a baktériumok száma általában jelentősen lecsökken.

Egy irányított mikrobiológiai rendszer technológiába állításával több bonyolultabb, összetettebb folyamatot indíthatunk be. A növényeknek az állandóan változó, rengeteg igényét nehezen tudjuk direkt módon befolyásolni. Mindig csak egy-egy részfeladat teljesítésére van lehetőségünk: tápanyag-utánpótlás műtrágyával, gomba ellen gombaölőszerrel, gyomnövények ellen gyomirtószerrel, stb. Viszont az lenne a kívánatos, hogy az elvetett vetőmag a kezdetektől fogva megkapjon minden esszenciális, mikro- és makroelemet, ami a fejlődéséhez kell. Későbbiekben (ezen felül) szüksége van a különböző vitaminokra, hormonokra, enzimekre, hogy a védekezésre is képes legyen.

A mezőgazdaságban eddig a baktérium- és gombakészítmények is csak részfeladatok segítésére voltak alkalmasak. Kiválóan tudnak egy adott hiánytünetet kezelni (pl.: foszforhiányt), vagy egy adott kártevővel szemben felvenni a harcot (gondolok itt a fonálféregre és a hurokvető gombákra). Ugyanakkor gyakran tapasztalni azt, hogy hiába növeljük meg a hasznos talajbaktériumok számát, ha az anyagcsere-folyamataiknak nem felel meg a környezet, nem szaporodnak fel oly mértékben, ami befolyással lehetne a növényre.

Leegyszerűsítve, de szemléletesen: egy mezőre hiába teszünk ki plusz száz nyulat, nem biztos, hogy elszaporodnak. Ha kevés az élelem, elpusztulnak, ha kevés a búvóhely a ragadozók áldozatai lesznek, stb. tehát nagyobb eredményt érhetünk el, ha a környezetet változtatjuk meg, pl. búvóhelyet alakítunk ki és megfelelő élelmet biztosítunk a nyulaknak az adott területen.

Ma már rendelkezésünkre áll olyan készítmény és technológia is, ami a magágy előkészítésétől kezdve egészen a tarló lebontásáig képes a növény és persze a mi számunkra (is) kedvező folyamatokat segíteni, a környezet egészét befolyásolni. Ezáltal garantálja a hasznos mikroorganizmusok elszaporodását. Egy ilyen rendszer lehetővé teszi, hogy a magágy előkészítésekor a talajban lévő tápanyagokat feltárja, és a vegetatív szakaszban már a növény rendelkezésére álljon. Ezt azonban, mint korrekciós tényezőt nem szabad figyelmen kívül hagyni a tápanyagszükséglet kiszámításánál.

Ugyanis adott, hogy mennyi N esszenciális tápelemre van szükség, de ha nem vesszük figyelembe a mikroorganizmusok által akár légkörből fixált, akár feltárt mennyiséget, akkor könnyen túletethetjük a növényünket. A talajok nitrogénforgalma meghatározó jelentőségű a termékenység szempontjából. A termések szintjét legnagyobb mértékben a nitrogén-ellátottság befolyásolja, ezért a növénytermesztés eredményességéhez a talaj nitrogénforgalmának, valamint nitrogénmérlegének kémiai és biológiai jellemzőit minél teljesebben meg kell ismernünk. A nitrogén bősége erőteljes vegetatív növekedést eredményez, a virágzás elhúzódik, serkenti a megnyúlásos növekedést. Ebből következik, hogy muszáj a N műtrágya hatóanyag mennyiségét korrigálni. Jelen esetben csökkenteni. Ismeretes, hogy egy komplex, széles spektrumú mikrobiológiai készítmény rendszerbe állítva – talajadottságoktól függően – képek akár 70-200 kg/ha/év N-hatóanyagot fixálni. Fontos, hogy a pontos számot rendszerbe állítva és szaktanácsadó vagy talajszakértő segítségével állapíthatjuk meg. De már 70 kg is, ami a jelen példánál maradva a minimum, nem kevéssel befolyásolja a költségvetést. Ugyanígy meg kell vizsgálni a többi mikro- és makroelem korrekcióját is és annak megfelelően – elkerülve a túltrágyázást – kiszámítani a szükséges műtrágya mennyiségét. Ilyen hatóanyagszükséglet-csökkentés mellett a technológia beállítása sok esetben még jövedelmezővé is válhat.

Ehhez nem kell más, mint hiteles információ, kis odafigyelés, és legelső lépésként egy talajvizsgálat.

Magyar Nikolett