Visszatekintés a 2014-es gabonatermesztés nehézségeire

A gabonaféléket, tavaly a november eleji időszakra már elvetették és megfelelő, egyöntetű kelésnek (1. kép) örvendhettek a gazdák. A bokrosodás szintén dinamikusan (2. kép) indult, azonban a besűrűsödött állományban rögtön megjelentek a levélbetegségek szorványos tünetei. Árpában a hálózatos levélfoltosság (anamorf: Drechslera teres) (3. kép) tünetei jelentkeztek, míg búzában a lisztharmat (Erysiphe graminis f. sp. tritici) (4. kép) kisebb micéliumtelepeit észlelhettük.

1. kép Egyöntetű kelés gabonában

2. kép Dinamikusan induló bokrosodás

3. kép Árpa hálózatos levélfoltossága

4. kép Lisztharmat micéliumtelepe búzán

Gabona indulása

A telelés nem okozott gondot, – felfagyás és egyéb túlzott hidegstressz után nem kellett regenerálódniuk a növényeknek. Azonban a kivételesen enyhe télnek köszönhetően a kártevők és kórokozók is könnyedén vészelték át a nyugalmi periódust. Emellett a száraz ősz miatt a talajok nem telítődtek csapadékkal, így a kora tavaszi indulása a gabonaféléknek vontatottá vált. Egyrészt a tavaszi felmelegedés növekedésre, fejlődére buzdította a növényeket, míg a csapadékhiány különféle tápanyag kiegyenlítettlenséggel gyötörte a növekményeket. A gazdák sárgult és foltokban ritkásan fejlődő növényekkel indultak neki a tavasznak.

Szeptóriás vagy helmintospóriumos búzalevelek

A tápanyag hiányos tüneteket a csapadék megérkezése gyorsan orvosolta. A talajok feltöltődése mellett a páratartalom növekedés kedvezett a levélbetegségek fejlődésének, így április közepére már könnyedén találhattunk szeptóriás (Septoria nodorum) vagy helmintospóriumos (Pyrenophora graminea) búzaleveleket. A helminthospóriumos levélfoltosság elsődleges fertőzésének hatására áprilisban az alsó leveleken barna színű foltok jelentek meg, amely körül a gomba mérgező anyagai miatt sárga gyűrű látható. A betegség végső stádiumában a levelek a csúcstól kiindulva elszáradnak.

Sárgarozsda

Akkor még avatatlan szemektől rejtve fejlődött a sárgaroszda (Puccinia striiformis), melynek tüneteit április végén figyelhettük meg először. A megszokottnál erősebben jelentkező rozsdajárvány a felkészületlen gazdákat igencsak meglepte. A fertőzött táblák már messziről sárgállottak a rettentő mennyiségű spóratömegtől. A sárgarozsda károsítja az árpát, rozsot és számos fűfélét, amellett, hogy a búza legjelentősebb rozsdagombája. A leveleken 2-3 mm szélességben, sorban helyezkednek el az uredotelepek (5. kép), tipikus csíkos mintázatot adva ezzel a leveleknek (6. kép). Legnagyobb károkat azokban a táblákban okozott a sárgarozsda, ahol a felső zászlós levél is megfertőződött a kalász kiemelkedése előtt.

5. kép A sárgarozsda uredotelepei

6. kép Tipikus csíkos mintázatot adó sárgarozsda tünetek

A sárgarozsda fellépést a fajták érzékenysége is jelentősen befolyásolta. Mivel a kórokozó csak egyes évjáratokban okoz tüneteket, a gazdák nem számítottak a fertőzés fellépésére. A bokrosodás elején végzett növényvédő szeres kezelések már nem nyújtottak megfelelő védelmet a rozsda terjedése ellen, míg a virágzás elején a fuzárium megfékezésére időzített kezelés még váratott magára. A termelők kénytelenek voltak egy plusz védekezést beépíteni a fertőzés továbbterjedésének meggátlása érdekében.

A 2013/2014-es termesztési periódusban a megkésett növényvédelmi kezelések jelentettek problémát. A jelentkező tüneteket utólag orvosolni már legtöbbször sikertelen próbálkozás volt.

Barna levélfoltosság, levélcsíkoltság

A nagyobb termesztési értékkel bíró gabonatáblákban, a jelentős odafigyelés ellenére is elharapódzhattak a levéltünetek. Jelentős terméskiesésre akkor számíthatunk ha a felső zászlós levél nagyobb hányada is kiesik a tápanyagtermelésből. Árpán a barna levélfoltosság (Bipolaris sorokiana) (7. kép), a levélcsíkoltság (Drechslera graminea) (8. kép) tünetei jelentkeztek leginkább.

7. kép Árpán a barna levélfoltosság tünete

8. kép Árpán a levélcsíkoltság tünete

A mezei pocok

Május első dekádjában már egyre több helyen lehetett megfigyelni a foltokban ritkuló gabonatáblákat (9. kép). Május közepére akár több 10 négyzetméternyi összefüggő foltok jelentkeztek a mezei pocok (Microtus arvalis) kártétel nyomán. Erős kártétel esetén 30-35 lakott járat volt 100 négyzetméteren, mely akár 2-3 tonna termésveszteséget is okozhat hektáronként. Ilyen mértékű egyedsűrűség erős rágcsáló ürülék bűzzel párosul. A foltokban kipusztított gabonatáblák talaján nagy mennyiségű szár darálék volt található. A lerágott növények újra kizöldülnek ugyan, de termést már nem tudnak nevelni. Sajnos a kártevő kártétele nem korlátozódik egyetlen területre. Ha aratást követően nem talál elegendő táplálékot magának, átvándorol egyéb kultúrák friss vetéseibe, állományába (kukorica, borsó, lucerna) vagy akár bevonul lakott területekre ahol humán-egészségügyi problémákat vet fel.

9. kép. Foltokban kirágott gabonatábla

A pocok elleni agrotechnikai műveletek elvégzése (mélyszántás), illetve a ragadozómadarak számára kihelyezhető ülőfák biztosítása nem minden területen nyújtott elegendő, populáció gyérítő hatást. Azonban ezen technológiai elemek beépítése a művelésbe nem elhanyagolható!

Kisebb egyedszámmal fertőzött területeken a zöld állományban elszórtan kifehéredő kalászokat figyelhettünk meg. Ezen növények szárát a pocok elrágja, így a gabonaszemek nem tudnak kitelni, léhák maradnak, elabortálnak (10. kép).

10. kép. Pocok által elrágott gabonaszár

A fehérkalászúság

A fehérkalászúság tünetegyüttes (11. kép) többféle kórokozó vagy kártevő károkozására vezethető vissza. Elsősorban a fuzárium (Fusarium graminearum, Fusarium sp.) a legelterjedtebb oka. 2014-ben, túlhaladva a tejesérés időszakát, megállapítható, hogy a mérsékelt mennyiségű kalászfuzáriózis tünetre számíthatunk. A gabonaszipoly (Anisopila spp.) szívogatásával részleges kalászelhalását okoz, ezért ezt a teljes kalász elszáradásával nem szabad összekeverni.

A fehérkalászúság tüneteit (12. kép) a zöldellő táblákban mégis számtalan helyen tapasztalhattuk. A fehérkalászúság kórokozói lehetnek Oculimacula sp. (szemfolt betegség) illetve a Rhizoctonia sp. (szemfoltosság). A tövek felett a nóduszokban találhatók a szem formájú, sötét udvarú foltok, melyek a növények szárelhalását okozzák. Ezáltal megszűnik a tápanyagáramlás, ami a kalászok idő előtti kiszáradásával jár. A szártőbetegségeket okozó gombák ellen agrotechnikai védelem lehetséges (monokultúra kerülése, jó elővetemény-kiválasztás, szármaradványok leforgatása, egészséges vetőmag felhasználása).

11. kép Fehérkalászúság tünete

A porüszüg

Az idei évben tömegesen jelentkezett a búzában (Ustilago tritici) és árpában (Ustilago hordei), valamint nyomokban zabban a porüszüg (Ustilago avenae) kifeketedett kalászai. Az üszöggombák okozta betegségek kialakulását csávázással és tiszta, fertőzésmentes vetőmag felhasználásával előzhetjük meg.

Anyarozsos kalászok

Az aratás közeledtével még mindig vannak olyan termelői megkeresésék, melyek a sok éves tapasztalattal rendelkező növényvédelmi szakembereket is meglepi.

A rozs táblákban foltokban anyarozsos (Claviceps purpurea) kalászokat (13. kép) figyelhettünk meg. A betakarított termés a kórokozó magas alkaloid tartalma miatt sem élelmezési, sem takarmányozási célokra nem megfelelő a szemek helyén növekvő varjúkörmök (14. kép) kiválogatása nélkül. A táblákban akár 5%-os fertőzöttséget is tapasztalhattunk. A fertőzött rozsszemek többnyire az elfeküdt, rosszul kötött növények kalászain fejlődtek. A nehezen nevelkedő, környezeti stresszhatások miatt legyengült növények fogékonysága fokozottá válik a betegségekre. A fertőzést a kedvező időjárási tényezők mellett a vetésforgó figyelmen kívül hagyása és a fertőzött magtételek visszavetése erősítheti. A csávázás nem nyújt elegendő védelmet, hiszen a talajban telelő szkleróciumokból fejlődő peritéciumok aszkospórái a növények virágait fertőzik.

12. kép Az alsó nóduszoknál találhatók a szem formájú, sötét udvarú foltok (szárelhalás)

13. kép Anyarozssal ferőzött kalászok

Feketerozsda

A rozs növények megmaradt, még fotoszintézisre képes zöld növényi részeit (15. kép) továbbra is fertőzi a feketerozsda (Puccinia graminis f. sp. tritici), melynek uredospórái narancsvörös színűek és tüskézettek (16. kép). A feketerozsda vagy más néven szárrozsda a gabona szárán lévő epidermisz alatt is képez telepeket, képes a szárat is fertőzni. A vegetáció leálltának közeledtével a leveleken megjelennek a gomba fekete teleutó telepei. A feketerozsda terjedését az árpilis végi- május eleji szeles, csapadékos, de meleg időjárás segíti elő.

14. kép Varjúkörmök rozsról

15. kép Feketerozsda rozson

16. kép A feketerozsda narancsvörös uredospórái

A megszokássá vált, jól bevált agrotechnikai műveletek (vetésváltás, talajművelés, kiegyensúlyozott tápanyagellátás, vetésidő precíz betartás) könnyelmű elhagyása segíti a meglepetésszerű, majdnem elfeledett betegségek és kártevők járványszerű megjelenését.

Továbbá meglepő növényvédelmi helyzeteket a termesztett gabonafajták betegség fogékonysága idézheti elő. A fajták ellenállóságáról csupán részleges információkkal bírnak a termelők. A fajták sajátosságainak ismerete minden termelési szereplő közös érdeke, hiszen a betegség tünetek csak a fertőzést követően, utólag jelentkeznek. A megelőzéshez a fajtajellemzőkről célszerű előre tájékozódni.

Kun Ágnes

növényvédelmi mikológus